35 éves az ungvári Hungarológiai Központ

Felújították az egykori Bródy-villát

Petro Lizanec nyelvész­professzor vezetésével 1988. január 14-én jött létre az ungvári Hungarológiai Központ a két ország oktatási minisztériumainak támogatásával. Az idén 35 éves intézmény épületét most felújították, környezetét rendezték, majd október 26–27-én ünnepséggel és nemzetközi tudományos konferenciával méltatták a jubileumot, ahová neves vendégeket is meghívtak. Az esemény részeként a központnak helyet adó egykori Bródy-villa belső terében leleplezték Bródy Andrásnak, Kárpátalja (Podkarpatská Rus) első miniszterelnökének, valamint II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a mellszobrát.

Volodimir Szmolanka, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektora köszöntőbeszédében elmondta, hogy a 35 esztendeje az akkori Ungvári Állami Egyetem bázisán létrejött Hungarológiai Központ megalakulásától kezdve fontos szerepet töltött be az egyetem oktatási és tudományos életében. A központ feladata, hogy szervezze a tudományos munkát, s ezt meg is tette az elmúlt évtizedekben – hangsúlyozta Volodimir Szmolanka. Szavai szerint az eredmények összegzése mellett most arra kell összpontosítani, hogy egy új szakasz kezdődik a központ életében.

Az ungvári egyetem rektora köszöntőbeszéde után oklevéllel ismerte el a központ munkatársainak, Petro Lizanecnek, Béres Erzsébetnek, Jackovics Mariannának és Berta Eleonórának a kiemelkedő szakmai munkáját.

Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó emlékeztetett arra, hogy éppen hatvan évvel ezelőtt, 1963-ban indult az ungvári egyetemen a magyartanárok képzése, az első évfolyam pedig 55 éve kapott diplomát. Kiemelte, hogy három kiérlelt alapelve van a magyarságnak: az első a szülőföldön maradás támogatása, a második: hogy minden magyar számít, a harmadik pedig az, hogy a magyarság egy világnemzet. „Számunkra legfontosabbak azok az intézmények, amelyek feladatuknak tekintik, hogy a magyarság kérdéseivel, magyarságtudománnyal foglalkozzanak. A Hungarológiát magyarságtudománynak szokták nevezni, de Bibó István sorstudománynak nevezte, hiszen ebben benne van mindaz, ami az identitásunk megőrzésének legfontosabb pillére…” – emelte ki Szili Katalin.

A korát meghazudtolóan jó egészségnek örvendő, 93 esztendős Petro Lizanec professzor, az ungvári Hungarológiai Központ és az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar tanszékének tiszteletbeli vezetője elmondta, bízik abban, hogy a központban folytatódik a tudományos kutatómunka, és köszönetet mondott Magyarországnak, hogy a kezdetektől támogatta az intézmény működését.

Berta Eleonóra, a Hungarológiai Központ idén kinevezett vezetője Lizanec professzor utódaként elmondta: „Mindent meg kell tennem azért, hogy a központ továbbra is megőrizze azokat az értékeket, melyeket ő képvisel, ő tanított számunkra. Nehéz feladat előtt állunk, hiszen magas a mérce, de mindenképpen igyekszünk megfelelni és helytállni” – fogalmazott az új igazgató, aki 1995 és 2011 között kutatóként dolgozott az intézményben. Berta Eleonóra elmondta, hogy a központ megnyitásának 35. évfordulóján nyílt arra lehetőség, hogy az épület kívül és belül is megújuljon, s immár újra alkalmas az alapítók által megfogalmazott pedagógiai, tudományos, kutató-tájékoztató és szervezési központ feladatainak ellátására. Frekventált fekvése, megújult terei révén fontos helyszíne lehet az ungvári kulturális és tudományos életének.

Marjana Maruszinec, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás Oktatási, Tudományos, Ifjúsági és Sportügyi Főosztályának vezetője hangsúlyozta, hogy a központnak jelentős érdemei vannak a magyar kultúra és nemzeti identitás megőrzésében, továbbá gazdagította és kiszélesítette a tudományos életet. Köszöntőbeszédét követően elismerő oklevelet adott át Spenik Sándornak, az Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézet igazgatójának.

Csernicskó István professzor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora nosztalgiával idézte fel, hogy az 1990-es évek elején ungvári magyar szakos egyetemistaként örömmel járt a Hungarológiai Központba előadásokra, órákra, ahol a kutatókkal, például Bíró Andorral, Debreceni Anikóval beszélgetve betekintést kaphattak abba, hogyan is zajlik a tudományos kutatómunka. Például milyen szakmai előkészítő munka kellett ahhoz, hogy Mineralnoje újra Tiszaásvány lehessen. Csernicskó professzor kiemelte, hogy akkoriban szívesen fordultak a központ igazgatóhelyetteséhez, Soós Kálmánhoz, s a vele folytatott beszélgetések terelték őt is a kutatói pálya felé. 1995-ben az egyetem magyar tanszékén nyolcan szereztek magyar szakos diplomát, közülük négyen ma kutatói pályán vannak, Beregszászi Anikó és ő Beregszászban, Béres Erzsébet és Berta Eleonóra pedig Ungváron. Az intézmény szerepének jövőbeli növekedésében bízva elmondta, hogy abban csak reménykedik, hogy az ötvenedik évfordulón majd egy Soós Kálmán-emléksarkot is talál az épületben.

Ekkor Horváth Katalin, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének nyugalmazott docense ragadta magához a szót, aki a következőképpen fogalmazott: „Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy a kárpátaljai hungarológia, magyarságtudomány száz százalékban Lizanec professzornak köszönhető.” Majd hosszasan ecsetelte a magyar tanszék élére 57 évvel ezelőtt, 1966-ban kinevezett Lizanec tudományos eredményeit a kárpátaljai nyelvjáráskutatás, valamint az ukrán és a magyar nyelv egymásra hatásának vizsgálata, továbbá a tudományszervezés területén. Szerinte Kárpátalján Petro Lizanec az egyetlen, aki megérdemelné, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagja legyen. Lizanec professzor nagy tettének nevezte, hogy 1985-ben tudományos felterjesztésben kezdeményezte a magyar történelem oktatásának bevezetését a kárpátaljai magyar iskolákban, illetve vitatta, hogy a néhai Soós Kálmán bármit is tett volna a többségében magyarok lakta falvak történelmi neveinek visszaállítása ügyében, ez szerinte kizárólag Lizanec professzornak és Bíró Andornak köszönhető. Nehezményezte továbbá, hogy Kárpátalján a kandidátusok is doktornak szólíttatják magukat, holott szerinte csak a nagydoktori disszertációjukat megvédő tudósok, az orvosok és a jogászok jogosultak a magyar nyelvben erre a címre. Beszédét többen megtapsolták. Különös, hogy az 1995-ben a Hungarológiai Központ igazgatóhelyettesi székéből méltatlanul eltávolított Soós Kálmán történész említése a Hungarológiai Központban még ma is – halála után tizenkét évvel – ilyen heves indulatokat kelt.

Pusztay János, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára az egykori magyar Oktatási Minisztérium Tudományegyetemi Osztályának vezetőjeként ugyancsak sokat tett az ungvári Hungarológiai Központ létrejöttének érdekében. Pusztay János egykori miniszterének, Köpeci Bélának a központ ungvári létesítésével kapcsolatos megfontolásait a következőkben összegezte: „Egyfelől a kárpátaljai magyarság szellemi, nyelvi, kulturális értékeinek tudatos feltérképezése, megőrzése, közkinccsé tétele [volt a cél]. Ezáltal a kárpátaljai magyarság támogatása egy olyan korban, amikor Magyarországon a határon túli magyarság ügye politikai tabutéma volt. Másfelől a miniszter erdélyi gyökereit ismerve, annak bizonyítása, hogy a kisebbségben élő magyarság területén létre lehet hozni nemzeti intézményt. Amit Kolozsvárt illetően a román politikai vezetés megakadályozott” – magyarázta az akkori szempontokat az egykori minisztériumi osztályvezető további sikeres évtizedeket kívánva a központnak.

Ladányi Zsolt tolmácsolta a fronton harcoló Kárpátaljai 101-es Területvédelmi Dandár és a 128-as Különálló Hegyi Rohamdandár magyar katonáinak köszöntését, majd átadta Spenik Sándornak, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézete igazgatójának az 56-os magyar forradalom jelképének számító lyukas magyar zászlót, a fronton harcoló katonák aláírásával. Spenik Sándor a Hungarológiai Központ fennállásának 35. évfordulója alkalmából oklevéllel ismerte el Fábián Miroszlava, Mokrajnin Okszana, Debreceni Anikó és Horváth Katalin tudományos munkáját.

A jubileumi ünnepség keretében a Hungarológiai Központnak helyet adó egykori Bródy-villa belső terében Volodimir Szmolanka és Spenik Sándor leleplezték Kárpátalja első miniszterelnökének, Bródy Andrásnak a mellszobrát, Mihajlo Beleny szobrászművész alkotását. Az egykori politikusról, tanárról, újságíróról és jogászról Zubánics László egyetemi tanár beszélt. Majd a központ könyvtárszobájában Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó és Vida László ungvári magyar konzul leleplezték II. Rákóczi Ferenc mellszobrát, Túri Török Tibor alkotását, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának ajándékát. Továbbá az épületben kiállították a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesülete alkotóinak – Balogh Sándornak, Klisza Jánosnak, Réthy Jánosnak és Turák Angélának – a képeit.

Másnap, október 27-én több szekcióban zajló tudományos konferenciával méltatták a központ létrejöttének 35. évfordulóját. A Zubánics László, a történelemtudományok kandidátusa által elnökölt plenáris ülés résztvevőit köszöntötte dr. Csepeti Ádám, Magyarország Miniszterelnökségének stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára. A plenáris ülés előadói között pedig olyan elismert kutatók voltak, mint dr. Bartha Elek, Leszja Musketik, dr. H. Tóth István és dr. Csernicskó István. A nyelvtudományi, irodalomtudományi, valamint történelem és néprajzi szekciókban pedig összesen negyven tudományos előadást mutattak be.

Badó Zsolt