Távozó egészségügyiek: marad, aki gyógyítson?

A háború felgyorsította az egészségügyi dolgozók számának csökkenését. A fogyás tényleges mértékét csak becsülhetjük – derül ki a BBC News Ukrajina összeállításából.

„Számomra a gyermekeim békéje a legfontosabb. Ezért utaztunk el” – idézi a BBC Marjana Cserkeszt, aki a háború előtt fül-orr-gégészként praktizált Lembergben, jelenleg pedig az ausztriai Graz egyetemi klinikáján dolgozik.

A diploma honosítása, a nyelvtanfolyamok, a munkavállalási engedély beszerzése hónapokig tartott, és sok erőfeszítést igényelt. Marjana Cserkesz azonban nem bánta meg, és egyelőre nem szándékozik visszatérni Ukrajnába.

Több ezer orvos van a külföldre távozott ukrán menekültek között. Nem mindenkinek sikerül elhelyezkednie a hivatásának megfelelően.

A távozó orvosok többsége nő, bár vannak köztük férfiak is. Egyeseknek ez utóbbiak közül volt jogalapja a kiutazásra, másoknak nem.

A háború „tektonikus elmozdulásokat” idézett elő az ukrán egészségügyben: több mint 150 medikus halt meg, ezrek mentek a frontra. Kórházak százait rombolták le, az egészségügyi létesítmények egy jelentős részét megszállták.

A megszállt és a fronthoz közeli területekről az orvosok nemcsak az ország belsejébe menekülnek, hanem külföldre is. A nyugati régiók orvosai közül a viszonylagos biztonság ellenére szintén akad, aki elhagyja az országot.

Betöltetlen állások

„Még soha nem volt dolgunk ekkora létszámkiáramlással, amelyet nem lehet befolyásolni. Az emberek egyszerűen a biztonságukat helyezik előtérbe, félnek, és meg is lehet érteni őket” – mondja az odesszai Dmitro Havricsenko, az Odrex, a legnagyobb dél-ukrajnai magánklinika orvos-igazgatója.

Az intézményben 2022-ig több mint ezer munkavállaló dolgozott. Közülük mintegy 100 a háború majd két éve alatt külföldre távozott. Több mint 50 alkalmazott, köztük osztályvezetők a frontra mentek.

Az orvosok jobbára az invázió megindulásakor utaztak ki, de mostanában is vannak távozók. Odesszát sok pusztító orosz rakétacsapás érte az elmúlt hónapokban.

„Amikor az orvosok úgy határoznak, hogy külföldre mennek, sajnos ezek a döntések általában gyorsak és kaotikusak. Minden tervezett munka – műtét vagy eljárás – bonyolulttá válik, ha egy munkatárs hirtelen azt mondja, hogy utazik” – osztja meg tapasztalatait Havricsenko.

Hasonlóan számol be a képzett személyzet hiányáról Marina Csirva, a Novij Zir klinikahálózat üzemeltetési igazgatója.

Az invázió előtt 600 munkatársuk volt. Jelenleg 480-an vannak. Elmondása szerint a legnehezebb helyzet az orvosokkal Harkivban alakult ki.

„Egyetlen helyi orvos sem tért vissza dolgozni a harkivi fiókunkba azóta se. Kénytelenek voltunk a nulláról alakítani ott a személyi állományt. Jelenleg még két üres állás nincs betöltve” – jegyzi meg az üzemeltetési igazgató.

Ugyanakkor a magasan képzett orvosok többnyire nem hagyják el az országot, mert számukra az Ukrajnában maradás valójában azt jelenti, hogy a saját magas szintjükön folytathatják a munkát a szakterületükön – véli Csirva. A háború előtt 40 sebész dolgozott a hálózatban, most 35.

Elmondása szerint egy ukrán sebész számára az USA-ba, Kanadába vagy Európába költözés szinte lehetetlenné teszi a folyamatos munkát, ami azért lényeges, mert veszítenek a készségeikből. Hiszen az oklevél honosítása és az engedély megszerzése a műtétek végzésére néhány évig is eltarthat.

Marina Csirva szerint teljesen más a helyzet az egészségügyi szakszemélyzettel, mivel az ápolóknak könnyebb elköltözni és elhelyezkedni a szakterületükön, mint az orvosoknak.

„Ellentétben az orvosokkal a külföldön végzett szakképesítést nem igénylő munka sem jelent erkölcsileg súlyos próbatételt az ápolóknak” – mondja a szakember.

Ezenkívül az alsóbb szintű egészségügyi alkalmazottak és az ápolók között több a nő, akiknek nem tilos elhagyni Ukrajnát.

Kb. 40 ezerrel lett kevesebb az egészségügyi dolgozó

Az országban nem vezetnek szakmánkénti statisztikát a külföldre távozókról. De van információ a korábban és jelenleg egészségügyi intézményekben dolgozók számáról.

A Közegészségügyi Központ adatai szerint 2022 végén 6 300-zal kevesebb orvos dolgozott az Egészségügyi Minisztérium alá tartozó egészségügyi intézményekben, mint 2021 végén. Az alsó és középszintű egészségügyi dolgozók – ápolók, felcserek szanitécek – létszáma 35 ezerrel csökkent. Tehát a Közegészségügyi Központ szerint Ukrajna egészségügyi rendszere 41 000 medikust veszített a háború első évében.

Ez persze nem jelenti azt, hogy több mint 40 ezer egészségügyi alkalmazott hagyta el az országot. Egy részük a frontra ment, mások egyszerűen csak otthagyták az egészségügyi intézményeket.

„Lehetetlen pontosan megbecsülni, hány orvos hagyta el most Ukrajnát. Nem érzékelünk radikális csökkenést – utaztak ki orvosok, de a lakosság is kiutazott” – mondja Pavlo Kovtonyuk, az Ukrán Egészségügyi Központ (UHC) társalapítója.

A szakértő tapasztalatai szerint ugyanakkor Ukrajnában már az invázió előtt is megfigyelhető volt az egészségügyi dolgozók számának fokozatos csökkenése: orvosok és ápolók korábban is elhagyták az országot. Ez a jelenség folytatódik jelenleg is.

Több ápoló távozott, mert többen is vannak. Ráadásul az ország egészségügyi rendszerét az ápolók hiánya súlyosabban érinti, mint az orvosoké – jegyzi meg a szakember rámutatva, hogy az ápolók látják el a legtöbb műtéti eljárást az egészségügyi intézményekben.

„Ha, tegyük fel, három kardiológus volt, de kettő maradt, akkor az osztály munkája nem fog kritikusan megváltozni. Az orvos az intellektus, a képzettségéért becsülik. A nővér a kéz. És nehéz gyorsan pótolni” – mondja Kovtonyuk.

A szakértő szavait az odesszai orvos-igazgató, Dmitro Havricsenko is megerősíti. Klinikáján a tíz főnővér közül négyen távoztak, és nem volt könnyű feladat a pótlásuk.

„Minden osztályos főnővér rengeteg időt és energiát fordít a munkája megszervezésére. Ezek olyan készségek, amelyeket nem tanítanak a koledzsekben” – mondja Havricsenko.

Ha egy ilyen nővér elhagyja a munkahelyét – külföldre megy vagy az Ukrán Fegyveres Erőkben szolgál –, nem könnyű rövid időn belül helyettesíteni. Ugyanez vonatkozik az alsóbb szintű egészségügyi személyzet munkájára is.

„A betegek ellátása, a helyiségek takarítása is fontos munka. És ezektől az alkalmazottaktól függ, hogy a betegek posztoperatív időszaka milyen színvonalú lesz” – jegyzi meg Havricsenko.

Ő és Csirva egybehangzóan állítják, hogy jó ápolónőt találni bizonyos városokban komoly kihívás volt már az invázió előtt is. Most ez a megállapítás fokozottan igaz.

(hk/bbc.com)