A paradicsom fajtaválasztása termelői, vásárlói és fogyasztói szempontból
A paradicsom fajtaválasztása nem is olyan egyszerű dolog az utóbbi időkben. A hatalmas fajtaválaszték, amelyet a vetőmaggyártó cégek kínálnak, nem könnyíti meg a paradicsomot termesztő gazda dolgát. Alábbi cikkünkben sorra vesszük a termesztő, a vásárló és a fogyasztó elvárásait a paradicsomfajtákkal szemben.
Termesztői szempontok
A termesztő számára a jövedelmezőség szempontjából az egyik legfontosabb tulajdonság, hogy a fajta bőtermő legyen.
A másik fontos szempont a tavaszi termesztés során a koraiság, ugyanis minél korábban tudunk termést betakarítani arról a bizonyos fajtáról, annál magasabb áron értékesíthetjük.
Lényeges szempont, hogy a növény növekedési erélye összhangban legyen a termesztő létesítmény, azaz a fóliasátor adottságaival. Egy alacsony, kis légterű fóliasátorba igyekezzünk inkább determinált, féldeterminált típusú fajtákat választani, míg egy modern, nagy légterű fóliasátorban már a folytonnövő paradicsomfajtákat is biztonságosan termeszthetjük. Szabadföldi, kordonos termesztésre is ilyen folytonnövő fajtákat használunk.
Nagyon fontos a termesztés során a betegségekkel szembeni ellenállóság. A vetőmaggyártó cégek a csomagolás hátoldalán feltüntetik az ellenállóságot a különböző betegségekkel szemben, ezért fajtaválasztáskor mindenképpen érdemes elolvasni a feltüntetett adatokat, és ezután dönteni a számunkra megfelelő fajtáról.
Vásárlói szempontok
Amellett, hogy a gazda elsősorban a maga szempontjait veszi figyelembe, nem feledkezhet meg a vásárlói igényekről sem. A vásárló elsősorban a szemével választ, tehát a paradicsom legyen:
• 150–180 g-os (az utóbbi néhány évben igen nagyok az elvárások azzal kapcsolatban, mekkora paradicsomokat vigyen a gazda a piacra: amennyiben telített a paradicsompiac – tehát van miből válogatnia a vásárlónak –, úgy a nagyobb méretű bogyókkal szemben inkább a közepes vagy kisebb bogyójú paradicsomot részesíti előnyben);
• fényes felszínű, mélypiros színű (az egyik legfontosabb követelménynek mondható, hogy az eladni kívánt paradicsom már az eladás idején kellően piros legyen);
• lehetőleg maradjon rajta a frissességet jelző csészelevél – az utóbbi években a vásárlói elvárásokhoz sorolandó szempont ez is;
• a jó paradicsom íze édeskés, savas (a fajtára jellemző módon), az állaga húsos vagy leves.
Mostanság a vásárlói szempontok közé tartozik a paradicsom jó szállíthatósága is, ami a termesztőnek nem jelenthet gondot. A nemesítők az éréslassító gének beépítésével létrehozták a hosszan pulton tartható (LSL) paradicsomhibrideket, amelyekben az élénkpiros szín kialakulása után 2-3 héttel fejeződik be a biológiai érés a paradicsomra jellemző íz-, cukor- és zamatanyagok kialakulásával. Vagyis az érettnek tűnő bogyó valójában több napot eltölthet szállítás közben, a boltok polcain, míg igazán beérik.
A fentebb említett hosszan pulton tartható fajtákkal csak az a probléma, hogy ez a fogyasztó szempontjainak nem igazán felel meg, ugyanis – ahogyan említettük – a pirosnak látszó paradicsomban csak később alakulnak ki az ízanyagok. De a vásárlónak (fogyasztónak) így sem kell sokat keresgélnie, ha azonnal fogyasztható, jó ízű paradicsomot akar venni, ugyanis a piacokon igen sokféle finom, színes paradicsom kapható.
Azt, hogy milyen a jó ízű paradicsom, mindenki másképp ítéli meg, hisz minden embernek más az ízlése. Ha például az idősebb generációt kérdezzük meg, ők az egyik legfinomabb ízűként az ökörszív-paradicsomot fogják említeni. Az ökörszív-paradicsom termése jellegzetesen szív alakú, karmazsinvörös, nagy méretű, kiváló ízű, húsos, vékony héjú. Bogyója kicsit érzékeny, vagyis érett állapotában könnyen megsérül. (Régebben az értékesítése úgy történt, hogy egyesével papírba csomagolták, és így rakták a ládákba egysorosan.) Az ökörszív-paradicsom termésének súlya akár az 500 g-ot is elérheti. Kiskerti fajta, friss fogyasztásra és befőzésre egyaránt kiváló.
További érdekesség a szintén régebbről ismert sárga színű paradicsom, amelyből manapság egyre nagyobb a fajtakínálat. Ezek a paradicsomok jellemzően édesebbek és kevésbé savasak, mint a piros színű fajták, ezért a piacokon igen keresettek.
Néhány évvel ezelőtt nagy divatja volt a rózsaszín paradicsom termesztésének. Kiskertekben azelőtt is sokan ültették úgymond saját részre, de manapság piaci értékesítésre szintén elég nagy területeken termesztik. A legtöbb rózsaszín paradicsom íze édeskés, ami alacsony savtartalommal párosul, vannak fajták, amelyek már szinte édesek.
A szilvaparadicsomok jellemzői, hogy kevésbé lédúsak, magas a szárazanyag-tartalmuk, ezért ezeket a paradicsomokat inkább konzervipari felhasználásra ajánlják. Fajtától függően a színük különböző lehet (sárga, piros).
A fürtös (koktél)paradicsomok kerekdedek, húsosak, lédúsak, nem mellesleg pedig különlegesen ízletesek. Apró méretüknek köszönhetően széles körben felhasználhatók, mindenekelőtt ételek díszítése, elkészítése során.
A fekete paradicsom különlegességnek számít még vidékünkön. Formája nagyon hasonló a nálunk megszokott paradicsoméhoz, de az íze és a színe teljesen más. Fűszeres és igen karakteres ízvilágú. A gyümölcs héja szinte fekete, de lehet kapni kevésbé fekete vagy „mosott fekete” színűt is. A belseje az eredeti fekete paradicsomnak ugyanolyan piros, mint az egyszerű paradicsomé, de rengeteg fekete, zöldesfekete vagy pirosasfekete húsú fajtával is találkozhatunk.
Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
