A munkavédelemről

„Az új munkahelyemen ugyanazt a nehéz és egészségre nem éppen veszélytelen munkát kell végeznem, amelyet már volt alkalmam kipróbálni fiatal koromban. Akkoriban a munkásnak járt fizetéspótlék, speciális munkaruha, pótszabadság stb. Most szó sem volt semmi ilyesmiről: kaptam egy pár munkakesztyűt, és már küldtek is dolgozni. Tudom, hogy ez a kapitalizmus, de a régi munkavédelmi előírások már nem léteznek?”

– Dehogynem! Minden vállalkozásnak, intézménynek, szervezetnek továbbra is gondoskodnia kell a munkavédelemről. A munkáltató feladatai közé tartozik az átfogó munkavédelmi intézkedések kidolgozása, amelyek garantálják a biztonságos és egészséges munkakörülményeket a munkahelyen.

A munkáltató a munkaszerződés megkötésekor köteles tájékoztatni a munkavállalót a munkakörülményekről és a még ki nem küszöbölt veszélyes és káros termelési tényezőkről a munkahelyén, illetve azok egészségre gyakorolt lehetséges következményeiről; a munkavállalónak az adott feltételek mellett végzett munka után járó juttatásokhoz és kompenzációhoz való jogáról, összhangban a vonatkozó jogszabályokkal és a kollektív szerződéssel – ha van. A munkavállalónak az aláírásával kell igazolnia, hogy megkapta a szóban forgó tájékoztatást (lásd A munkavédelemről szóló törvény – Закону України „Про охорону праці” –, a továbbiakban: Törvény 5. cikkelyének 2. pontját!). Kivételt képezhet e szabály alól a távmunka és az otthon végzett munka, valamint azok az esetek, amikor a munkaviszony egyszerűsített szabályozását alkalmazzák, amely lehetőséget ad – bizonyos keretek között – a munkafeltételek egyedi szabályozására a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján a munkaszerződésben (lásd a Munkatörvénykönyv – Кодекс законів про працю України – 49-5-ös cikkelyét!).

Tehát elvben nem fordulhat elő, hogy a munkavállaló nem tájékozott a munkavégzés feltételeiről, veszélyeiről és az őt ezzel kapcsolatban megillető jogokról, juttatásokról.

A munkahelyen a munkakörülményeknek, a technológiai folyamatok, gépek, mechanizmusok, berendezések és egyéb termelési eszközök biztonságának, a munkavállaló által alkalmazott kollektív és egyéni védelmi eszközök állapotának, valamint az egészségügyi és higiéniai feltételeknek meg kell felelniük a törvényi előírásoknak.

A munkavállalónak a munkavégzés során joga van:

• megtagadni a rábízott munka elvégzését, ha olyan termelési helyzet állt elő, amely az életét vagy egészségét, esetleg az őt körülvevő embereket, illetve a termelési környezetet vagy a természeti környezetet veszélyezteti (az állásidőre megtartja az átlagkeresetét);

• egyoldalúan felbontani a munkaszerződést, ha a munkáltató nem tartja be a munkavédelmi előírásokat, nem tartja be a kollektív szerződésben foglaltakat ezekben a kérdésekben (a munkavállaló jogosult a kollektív szerződésben meghatározott összegű végkielégítésre, de legalább háromhavi keresetre);

• a beleegyezésével könnyebb munkára irányíthatják át, ha egészségi állapota miatt orvosi javallat alapján szükségessé válik, valamint szükség esetén rövidített munkanapot állapíthatnak meg számára, és másik szakma elsajátítása is szóba kerülhet a jogszabályokkal összhangban;

• a munkahely, valamint az átlagkereset megőrzésére a vállalkozás, műhely, telephely, termelés vagy egy adott berendezés működésének az állami munkavédelmi felügyeleti szerv vagy a munkavédelmi szolgálat általi felfüggesztésének idejére (lásd a Törvény 6. cikkelyét!).

A munkavállalónak joga van megfelelő juttatásban vagy kompenzációban részesülni a káros és nehéz munkakörülmények között végzett munkáért, ehhez azonban be kell tartani az alábbi feltételeket:

• a munkahely tanúsítását (attesztálását) időben – legalább ötévente egyszer – el kell végezni;

• az adott szakmának, beosztásnak, munkának szerepelnie kell a kompenzációra, ellátásra feljogosító munkák, szakmák, beosztások listájában, jegyzékében;

• az attesztáció eredménye igazolja a jogosultságot bizonyos ellátásra vagy kompenzációra;

• a vonatkozó jegyzékben, listában szereplő munkát a munkavállaló a normatív dokumentumokban előírt időtartamban végzi.

Ha e feltételek közül leg­alább egy nem teljesül, a munkavállaló nem jogosult a juttatásra vagy kompenzációra.

A nehéz és káros munkakörülményekkel járó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók számára térítésmentesen kell biztosítani a gyógyászati-profilaktikai szempontból megfelelő táplálkozást, a tejet vagy azzal egyenértékű élelmiszereket, jogosultak a fizetett higiéniai és egészségügyi szünetekre, a rövidebb munkaidőre, fizetett pótszabadságra, kedvezményes nyugdíjra, emelt bérezésre és egyéb kedvezményekre, juttatásokra, amelyeket a törvényekben megállapított eljárásnak megfelelően biztosítanak számukra.

Utazással járó munkavégzés esetén a munkavállaló pénzbeli juttatásban részesül a gyógyászati-profilaktikai élelmiszerek, tej vagy azzal egyenértékű élelmiszerek vásárlására a kollektív szerződésben meghatározott feltételekkel.

A munkáltató saját költségén a kollektív szerződés (megállapodás, munkaszerződés) alapján a jogszabályok által meg nem követelt további juttatásokat és kompenzációt is megállapíthat a munkavállaló számára.

A munkavállalóval kötött munkaszerződés időtartama alatt a munkáltatónak legalább két hónappal előre írásban tájékoztatnia kell a munkavállalót a termelési feltételek változásáról, valamint a juttatások és kompenzációk összegéről, figyelembe véve a kiegészítő juttatásokat (lásd a Törvény 7. cikkelyét!).

A munkavállaló egészségkárosodása vagy halála esetén a Társadalombiztosítási Alaptól igényelhető kártérítés.

A káros és veszélyes munkakörülményekkel járó, valamint a környezetszennyezéssel vagy a kedvezőtlen meteorológiai viszonyokkal összefüggő munkakörökben a munkavállalók számára a megállapított normáknak megfelelően térítésmentesen biztosítják a speciális ruházatot, speciális lábbelit és egyéb személyi védőeszközöket, valamint mosó-, ill. fertőtlenítőszerek (részletesebben lásd a Törvény 8. cikkelyét!).

A káros munkakörülményekért járó pótdíjak összegét a tarifa (bér) egy bizonyos százalékában számítják fel:

• nehéz és káros munkakörülményekkel járó munkakörökben – 4, 8, 12%;

• különösen nehéz és különösen káros munkakörülményekkel járó munkakörökben – 16, 20, 24%.

A juttatásokat és kompenzációkat a munkahelyek munkakörülmények szerinti attesztálásának eredménye alapján állapítják meg a kedvezőtlen munkakörülmények között ténylegesen ledolgozott idő arányában (lásd: Постанова Державного Комітету праці і соціальних питань СРСР та Секретаріату Всесоюзної Центральної Ради професійних спілок від 03 жовтня 1986 року № 387/22-78 „Про затвердження Типового положення про оцінку умов праці на робочих місцях і порядку застосування галузевих переліків робіт, за якими можуть установлюватися доплати робітникам за умови праці”!).

hk