Tiszacsomán is méltatták az 1944-ben elhurcoltak emlékét

November 19-én Tiszacsomán is megemlékeztek a 79 évvel ezelőtt történt szörnyűségekről, azokról az emberekről, akiknek életét a sztálinizmus totális diktatúrája oltotta ki, azokról, akiket igazságtalanul hurcoltak el és tettek ki felfoghatatlan borzalmaknak a málenkij robot néven álcázott szovjet haláltáborokban.

A kárpátaljai magyarság 1944 novemberében szenvedte el történelmének legnagyobb tragédiáját, amikor a térséget elfoglaló szovjet csapatok málenkij robot címszó alatt összegyűjtötték a 18 és 60 év közötti férfiakat – magyar és német nemzetiségű fiúkat, testvéreket, apákat, nagyapákat –, majd gyalogmenetben először a szolyvai gyűjtőtáborba, s onnan Sztarij Szamborba vezették őket. A viszontagságokat túlélők a Gulág lágereibe kerültek, otthonuktól és szeretteiktől több ezer kilométerre. A rendelkezésre álló adatok szerint Kárpátaljáról mintegy 30 ezer embert hurcoltak el, akik közül több mint tízezren soha nem tértek haza.

Az emlékezők a vasárnapi szent liturgiát követően vonultak a helyi görögkatolikus templom falán elhelyezett emléktáblához, ahol Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök mondott imát a „háromnapos” munkára elhurcoltakért.

Kovács Szvitlána, a település elöljárója kiemelte az emlékezés fontosságát, s elmondta: a helyiek minden évben közösen hajtanak fejet az emléktábla előtt, melyen a haza nem tért elődeik nevei vannak felsorolva.

Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke aláhúzta: „Ma is az elhurcolt őseinkből, az ő kitartásukból merítünk erőt a nehézségek leküzdéséhez.” Felidézve az akkori eseményeket, Rácz János emlékeztetett arra, hogy 1944 őszén a falu férfi lakossága jelentősen megcsappant, s a lágerekbe elvittek közül 46-an soha nem tértek vissza családjaikhoz. „A hazatért emberek elmondták a munkatáborokban átélt borzalmakat, melyeket soha nem szabad hagyni megismétlődni” – tette hozzá.

Ezután Beca Vivien egy lágerverset mondott el, majd a Himnusz közös eléneklése után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a gránittábla elé.

CsA