Fellobbant az öröm lángja Beregszász adventi koszorúján

A hit és a remény gyertyáit követően lángra lobbant az öröm gyertyája is Beregszász főterén advent harmadik vasárnapján.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet kezdeményezésére nyolc évvel ezelőtt elindított Közös Advent programsorozat keretében a Vérke-parti város központjában advent vasárnapjain hétről hétre más-más szervezetek gyújtják meg a történelmi egyházakkal közösen az aktuális gyertyát Beregszász adventi koszorúján. A harmadik gyertyagyújtó ünnepséget hagyományosan a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a kárpátaljai görögkatolikus egyház szervezi.

Az, hogy ma meggyújtjuk az adventi koszorú harmadik gyertyáját, arról tanúskodik, hogy a városban túlnyomórészt keresztény emberek élnek, akik őrzik a keresztény hagyományokat és tudják az élet valódi értékeit – fogalmazott beszédében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. „A közös öröm, a közös ünneplés az igazi öröm! Az emberek keresik az öröm forrását, s aki keresi, az meg is találja azt Jézus születésében” – emelte ki.

„Mi is az igazi öröm?” – tette fel a kérdést Sin József, így folytatva: „Amikor az első gyertyagyújtásra érkeztünk ide, útközben a rádiót hallgattam, s éppen egy olyan adás szólt, melyben óvodás gyerekeket kérdeztek meg arról, minek örülnének a legjobban, mit szeretnének karácsonyra. A legtöbbjük azt válaszolta, hogy a legnagyobb ajándék az lenne, ha az édesapjuk hazajönne; az lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha a család együtt lehetne” – ezzel nagyon sokan egyetértenek…

„Az öröm teljes megélését keserítik a háborúk és a szétszakadt családok fájdalmai. Úgy gondolom, hogy az a mi feladatunk és teendőnk ma itt, Ukrajnában, hogy megőrizzük advent fényét, s megőrizzük a szeretetben való hitünk reményét. Karácsony üzenete pedig az, hogy fel kell fognunk, milyen hatalmas az Istentől kapott szeretet. Legyen hát a békesség jelképe a gyertyaláng. Legyen a karácsonyunk csendes, mint szívünk dobbanása, békés, mint a hó hullása, szép, mint a gyertya ragyogása, és örömteli, mint a gyermek kacagása” – zárta beszédét Sin József áldott és békés karácsonyt kívánva mindenkinek.

Marosi István görögkatolikus áldozópap a közösségi lét lélekerősítő erejét emelte ki: „Az, hogy együtt vagyunk, találkozunk, akár egy kézfogás, egy szempillantás, egy mosoly egymásra, az az ember lelkét erősebbé teszi” – húzta alá. „Ez az öröm vasárnapja, s az ember azt gondolná, hogy nincs okunk örömre; azonban a keresztény embernek van oka örömre, mert várjuk Krisztus születésének az ünnepét, s azt sem szabad elfelejteni, hogy az öröm elsősorban belső öröm, annak az érzése, hogy tudjuk: nem vagyunk egyedül, Isten velünk van, s ez az, ami a keresztény embernek a szívében és lelkében az örömet igazán értékessé és igazán élővé tudja tenni” – szögezte le Marosi István.

E gondolatokat követően Marosi István és Szabó Viktor görögkatolikus parochusok és Sin József elnök úr meggyújtották a várakozás harmadik gyertyáját, majd a történelmi egyházak jelen lévő képviselői – Marosi István atya, Molnár János római katolikus püspöki helynök és Cserniga Gyula református lelkipásztor – Isten áldását kérték az egybegyűltek életére.

A rendezvényt igazán meghitté varázsolta az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium diákjainak, valamint a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség kórusának előadása.

Az adventi koszorú harmadik gyertyájának meggyújtása jelzi, hogy egyre közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Az öröm teljes megélését azonban beárnyékolja a háború és a szétszakított családok fájdalma. Ez a gyertya éppen azért is lobbant lángra, hogy az öröm mihamarabb elérkezzen a szívekbe, s váljon a családok mindennapjainak meghatározó érzésévé.

CsA