Bocskor Andrea: „A Kárpátaljáért és az ott élő emberekért, a magyar közösségért végzett munkát hivatásomnak tekintem”

Az elmúlt év kiemelkedő történéseit értékelő interjút adott lapunknak Bocskor Andrea kárpátaljai származású európai parlamenti képviselő.

– Munkáját az Európai Parlamentben (EP) elsősorban a nemzet és a magyar közösség szolgálatában végzi, melyhez egyértelműen hozzátartozik a kárpátaljai magyarság melletti kiállás, a kárpátaljai magyarok érdekeinek védelme is. Melyek voltak 2023 legfontosabb eredményei képviselői tevékenysége kapcsán?

– Képviselői munkám elsődleges célja szolgálni a nemzetemet. A Kárpátaljáért és ott élő emberekért, a magyar közösségért végzett munkát hivatásomnak tekintem, melynek célja, hogy a szülőföldemen élők oktatási és nyelvi jogai biztosítva legyenek, fennmaradjon a magyar nyelvű kultúra a régióban, és ne lehetetlenedjen el a szülőföldön való megmaradás. Természetesen, ez a legnehezebb a jelenlegi háborúval terhelt időszakban, mely rányomja keserű bélyegét minden család életére.

Sűrű volt az elmúlt év is, hiszen az ukrajnai háború és Ukrajna EU-integrációs törekvései mellett évek óta küzdenünk kell a 2017-es oktatási törvénnyel elkezdődött jogszűkítések visszaállításáért, ezért májusban az EP Kisebbségi Munkacsoportjának társelnökeivel közösen konferenciát szerveztünk a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának jelentőségéről az EU-integrációs folyamatban, Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős uniós biztos részvételével. Az ülésen Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével és Aurika Bozseszkuval, a bukovinai román közösség képviselőjével tájékoztattuk a résztvevőket az ukrajnai nemzeti kisebbségeket ért jogsérelmekről és diszkriminatív eljárásokról a nyelvi jogok terén. Júniusban Strasbourgban   részt vettem az Európa Tanács magyar delegációjának rendezvényén, ahol amellett, hogy bemutattuk a Struggle for Survival. The Transcarpathian Hungarians (1944–2022) című angol nyelvű tanulmánykötetet, eszmecserét folytathattunk az ukrán delegáció vezetőjével is a Velencei Bizottság 2022-es kisebbségi törvényről készített elemzéséről. Szeptemberben Orosz Ildikó elnök asszonnyal Krakkóban adtunk hangot a kárpátaljai magyar közösséget ért jogfosztásoknak az Európai Unió és Európa Tanács által közösen szervezett rendezvényen, ahol sokan arról akarták meggyőzni az EU képviselőit, hogy az ukrajnai nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvények rendben vannak, nem jelentenek visszalépést. Novemberben megszerveztük a VIII. Kárpátalja Napot Brüsszelben, és még ebben a hónapban napvilágot  látott a Nemzeti Emlékezet Bizottsága támogatásával a Küzdelem a megmaradásért. A kárpátaljai magyar közösség (1944–2022) című tanulmánykötet magyar kiadása is.

– Egyszer úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi jogvédelmet nem a nagy és látványos eredmények jellemzik, ugyanakkor kitartó munkát igényel, és az apró előrelépéseknek is örülni kell. Történtek ilyen változások az elmúlt időszakban az EU kisebbségpolitikájában?

– Az Európai Unió hagyományos nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikájában sajnos az utóbbi egy évben sem történt pozitív változás. A Minority SafePack polgári kezdeményezés, melynek lényege, hogy az Unió a területén élő nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek jogainak védelmében európai szintű jogszabályokat dolgozzon ki, egyelőre nem mutat előrehaladást. Mint tudjuk, az Európai Bizottság 2021 januárjában elutasította a kezdeményezést, ignorálva több mint egymillió uniós állampolgár kérését. Ezután, ugyanezen év márciusában a Minority SafePack kezdeményezői bírósághoz fordultak, mely keresetet 2022 novemberében az EU törvényszéke is elutasított. 2023 januárjában a kezdeményezők fellebbeztek a döntés ellen, és azóta nem történt előrelépés az ügyben. Valószínűleg hamarosan sor kerülhet az újabb tárgyalásra, és csak remélni tudjuk, hogy számunkra pozitív döntés születik. Nem adjuk fel a harcot!

Ironikusnak mondanám, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok számára feltételként szabott koppenhágai kritériumok az EU tagországaira már nem vonatkoznak, azokat tagállami szinten kezelik. Ezért fontos, hogy a csatlakozási folyamatban megtörténjen az egyenlő  kisebbségi jogok garantálása, hisz utána már esély sincs rá, és ezért is lenne nagyon fontos, hogy a kisebbségi jogok védelme mielőbb bekerüljön az uniós kompetenciák közé.

Az ún. „kisebbségi kártya” kijátszása emellett nagyon közkedvelt politikai eszközként szolgál, gyakran visszaélnek vele a nyugati politikusok saját céljaik érdekében. Ukrajna esetében a leggyakrabban elhangzó mondat, hogy a kisebbségi jogok nem olyan fontosak, mint a geostratégiai célok, vagy hogy „Ukrajna mintademokrácia, és nincs semmi gond a kisebbségi jogok biztosítása terén”. Az olyan felelőtlen kijelentések pedig, mint ami Viola von Cramon-Taubadel német zöldpárti EP-képviselő szájából hangzott el novemberben – mely szerint „Ha megnézzük, milyen jogokkal rendelkeznek a magyarok a régióban, aligha találunk más kisebbséget, amelynek több joga lenne” –, egyenesen károsak, sértik minden a valóságot ismerő ember igazságérzetét. Mivel a német képviselő olyan politikus, aki aktívan részt vesz az Ukrajnát érintő témák tárgyalásában, sokak számára úgy tűnhet, hogy jól ismeri a helyzetet, így megtéveszti a közvéleményt hamis állításaival. De a nyilatkozatából kiderül, hogy igazából fogalma nincs arról, hogyan élnek az országban élő nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok, de még az uniós politikát sem igazán ismeri ezek szerint, hiszen az Európai Bizottság is elégtelennek minősítette Ukrajna kisebbségpolitikáját, illetve az emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szervezet, az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság is számos kisebbségeket érintő ukrajnai törvényről fogalmazott kritikusan. Hogy cinikus kijelentései tájékozatlanságból erednek vagy politikai spekulációk – ez nem derül ki, mivel a képviselőtársamtól a mai napig nem kaptam választ a  hozzá intézett nyílt levelemre. Mindenesetre, én a tőlem telhetőt megtettem, hogy a kijelentéseit cáfoljam és felvázoljam a valós helyzetet.

– Figyelemmel kísérve képviselői tevékenységét nyilvánvalóvá válik, hogy szívügyének tartja a nemzeti kisebbségek helyzetét, s ebben kiemelkedő szerepet kapnak az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek, köztük természetesen a kárpátaljai magyarok. A 22 hónapja tartó orosz‒-ukrán háború árnyékában kissé eltörpült a kisebbségi jogok helyzete, azonban nyilatkozataiban hangsúlyozza az emberi jogok betartásának fontosságát, beleértve a kisebbségi jogokat is, hiszen „sem a nemzeti vagy etnikai hovatartozás, sem a nyelv, sem a vallás miatt nem érheti hátrányos megkülönböztetés egy demokratikus ország állampolgárait”.

– Igen, a nemzeti kisebbségek, kiváltképp a kárpátaljai magyar közösség jogainak védelmét a szívügyemnek, a hivatásom részének és egyben kötelességemnek is tekintem. Kevesen vagyunk sajnos, akik az emberi jogok mellett, a hagyományos nemzeti kisebbségek, a kereszténység  vagy a hagyományos családmodell védelmében szólalunk fel ebben a Brüsszelből diktált geopolitikai érdekeket uraló, azt az emberi jogok fölé helyező, migráns- és LGBT-simogató politikai világban.

Ukrajnában 2014 után jelentősen megszaporodtak a magyarokkal szembeni provokációk, negatív médiakampány, listázás és vegzálás a határon, a magyarságszervezetek és vezetőik elleni megfélemlítő és lejárató akciók, 2017-től, az új oktatási törvény elfogadása óta pedig folyamatosan szűkültek a kisebbségi jogok, amire rendszeresen felhívtam a figyelmet mind az Európai Parlamentben, mind a különböző nemzetközi fórumokon. Sajnos, mint azt már említettem, a kisebbségi jogok mellett való kiállásom sokszor süket fülekre talált, vagy elbagatellizálták a problémát, hiszen Brüsszel geostratégiai céljai szerint ez nem fontos. Ukrajna Alkotmánya és az Ukrajna által vállalt nemzetközi kötelezettségek azonban előírják az ország területén élő kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét, ezért erre mindig emlékeztetni kell. Bár az Európai Unió nagyon sok mindenben pozitív diszkriminációt alkalmaz Ukrajnával szemben, és sok minden fölött szemet hunyt, bizonyos reflektorfénybe került területeken, mint pl. a korrupció elleni harc vagy a kisebbségek helyzete, megköveteli a reformok végrehajtását a kijevi vezetéstől, mellyel bizonyíthatják, hogy komolyan gondolják és valóban elkötelezettek egy demokratikus értékeket valló Ukrajna megteremtése iránt.

– A Velencei Bizottság Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló törvényéről készített, június 12-én megjelent véleménye világosan kimondta, hogy az új ukrán törvény a nemzetközi normáknak megfelelően számos garanciát tartalmaz, azonban nem felel meg teljesen az európai és nemzetközi kisebbségvédelmi normáknak, továbbá nem tükrözi Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásait sem, ezért azt több pontban módosítani szükséges. Miután a Legfelső Tanács szeptember 21-én elfogadta az említett jogszabály módosításait, októberben a Velencei Bizottság elfogadta és közzétette a törvényről készített ún. follow-up véleményét, melyben ismét több kritikát fogalmaz meg, ugyanis a törvény továbbra sem felel meg a korábbi ajánlásoknak. Kiáll azon korábbi véleménye mellett, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások csak a koppenhágai kritériumok teljes körű végrehajtásával kezdődhetnek meg?

– Természetesen. A csatlakozási kritériumok minden ország számára egyformán kötelezőek, és ez alól Ukrajna sem lehet kivétel. Bár egyértelmű, hogy nincs egyszerű dolga az ukrán törvényhozóknak, hiszen a háború súlya alatt sokkal nehezebb végrehajtaniuk bizonyos reformokat, mint más csatlakozni kívánó országnak. Azonban ami a kisebbségi kérdést illeti, nem engedhetjük és nem is elfogadható, hogy a háborúra hivatkozva fossza meg Ukrajna a területén élő nemzeti kisebbségeit a jogaiktól. Egyébként meg, nem kellett volna elrontani a jól működő kisebbségi jogi keretet, akkor most nem lenne teher, hogy arcvesztés nélkül vissza tudják állítani, ami korábban volt.

Bár az Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló törvényt a Velencei Bizottság annak másodszori módosítása után sem tartotta elfogadhatónak, ebből kifolyólag azt az Európai Bizottság is kifogásolta. Ezt követően került napirendre az a gyorsított eljárásban „összedobott” törvény, amely részben visszaállítja Ukrajna nemzeti kisebbségeinek azon jogait, amelyektől az utóbbi években fokozatosan megfosztották őket. A törvényt végül 2023. december 8-án szavazta meg az Ukrán Legfelső Tanács, melyet még aznap Zelenszkij elnök is ellátott kézjegyével. A törvény, melybe sajnos csak kis mértékben foglalták bele a magyar kisebbségi szervezetek javaslatait, előremutató és pozitív előrelépés, de még mindig nem tartalmaz olyan fontos passzusokat, többek között, mint a nemzeti kisebbségi iskolák jogi státusának helyreállítása, a nemzeti szimbólumok szabad használatára vonatkozó rész, vagy a parlamenti képviselet biztosítása magyar többségű egyéni választókörzet létrehozásával. Tehát a törvény nem állítja teljes mértékben helyre a kisebbségek korábban gyakorolt jogait. Sok nyitott kérdés van még emellett, egyrészt, hogy a több korábbi törvény módosítását kodifikáló törvényt hogyan hajtják végre, másrészt, hogy a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság hogyan foglal állást róla.

Ukrajna uniós csatlakozása pedig abban az esetben valósulhat meg, ha teljes mértékben felkészül az Európai Unióhoz való csatlakozásra, vagyis megfelel a koppenhágai kritériumoknak.

– Az EP Kulturális és Oktatási Bizottságának (CULT) tagjaként számos alkalommal hallatta hangját az Európai Bizottság diszkriminatív eljárását illetően a modellváltó magyar felsőoktatási intézmények Erasmus+ és Horizont Európa programokból való kizárása kapcsán. Június 7-én Hallgattassék meg a másik fél is! címmel meghallgatást is kezdeményezett, melyen lehetőséget biztosítottak a magyarországi rektoroknak, kutatóknak és diákoknak, hogy megoszthassák álláspontjukat a témában az Európai Parlament és az Európai Bizottság jelen lévő képviselőivel. Van arra utaló jel, mely szerint a közeljövőben megoldódna ez a sokakat érintő probléma?

– 1987-es kezdete óta az Erasmus+ az EU legnépszerűbb programja, melyben már több mint 10 millióan vettek részt világszerte, köztük több százezer magyar diák és tanár is. A program kezdetétől azt halljuk, hogy a befogadást, esélyegyenlőséget és toleranciát tartják fő működési elvnek, most viszont azt tapasztaljuk, hogy több tízezer magyar tanárt, diákot és kutatót diszkriminálnak, és az EU politikai fegyverként használja fel az EU ezt a programot.

Nagyon méltánytalannak tartom ezt a magyar modellváltó egyetemek ellen hozott ET-döntést, mert rombolja a magyar felsőoktatás és tudományosság presztízsét és, valamint nemzetközi kapcsolatrendszerét, ezáltal a magyar versenyképességet. Az új pályázatok benyújtásának akadálya az volt az Európai Bizottság szerint, hogy a felsőoktatásban lezajlott modellváltási reform következtében közérdekű vagyonkezelő alapítványok vették át 21 egyetem fenntartását, melyben politikai felső vezetők is tagok lettek az alapítványok kuratóriumaiban. A határozat okfejtése szerint ez „súlyos kockázatként” azonosítható a közvetlen és közvetett finanszírozású uniós programok tekintetében, miközben azt is tudjuk, hogy ezeket a forrásokat az egyetemek használják fel a hallgatók, kutatók és oktatók támogatására. Az uniós szervek rendszeresen ellenőrzik a források felhasználását, és soha nem állapítottak meg semmilyen visszaélést ezzel kapcsolatosan, így nyilvánvaló a politikai zsarolás az Európai Bizottság részéről e téren. Az elmúlt hónapok során a magyar kormány számos lépést tett a helyzet rendezése érdekében, a politikai felső vezetők  távoztak a kuratóriumokból is, de amint közeledne a megállapodás, az EB mindig újabb és újabb feltételeket szab, így nyilvánvaló a szándékos időhúzás.

A magyar kormány addig is bejelentette a jövőre induló Pannónia Programot, ami 10 milliárd forintos keretből gazdálkodik, és mintegy 8-‒10 ezer diáknak, oktatónak és kutatónak biztosít csereprogramokban való részvételi lehetőséget. A program első körben a modellváltott egyetemekre terjed ki. A Tempus Közalapítvány 2024. január 15-én hirdeti meg a pályázatot az egyetemeknek, így a diákok már jövő márciusban pályázhatnak az egyetemeiknél, hogy ősztől már részt vehessenek a csereprogramokban, és emellett pedig mind az Erasmus+, mind a Horizont Európa programok esetében folytatódnak a tárgyalások, és reméljük, a brüsszeli bürokraták mihamarabb belátják, hogy nem tehetik a diákokat, oktatókat és kutatókat a politika áldozataivá.

– November 14-én nyolcadik alkalommal szerveztek Kárpátalja Napot Brüsszelben. Az immár hagyománnyá vált Brüsszeli Kárpátalja Napot 2015 óta rendezik meg minden év őszén. Ilyenkor amellett, hogy felhívják a figyelmet a kárpátaljai magyar közösség helyzetére, a helyi képző- és színművészeten keresztül a belga fővárosba varázsolják Kárpátalja értékeinek egy szeletét.  Milyen volt az idei program?

– Hatalmas öröm és büszkeség számomra, hogy immár hagyománnyá vált a Brüsszeli Kárpátalja Nap. A brüsszeli közönség számít a rendezvényre, várják a kárpátaljai előadókat, a hiteles politikai és közéleti szereplőket, és természetesen évről évre nagy siker övezi a káposztás paszulyt is. A Kárpátalja Nap több mint egy kulturális esemény: a rendezvény a közösségünkre irányítja a figyelmet, arra a közösségre, amelyről rengeteg hamis információ kering. Ezért is bír kiemelt fontossággal,  hogy a kulturális és művészeti értékeinkbe, hagyományainkba,  múltunkba való betekintés mellett mindig nagy hangsúly van a jelenkor történésein, az aktuális helyzetkép bemutatásán, amin keresztül érthetővé válik Brüsszelben a jogaink melletti kiállásunk. Az idei Kárpátalja Napon bemutatásra került Matl Péter „Po-pjáty” – Ötösével című képsorozata, mely a kárpátaljai magyarok tragédiáját, a málenkij robotot ismertette. A rendezvény második felében pedig a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház „Tart6atlan” című zenés-verses előadásának premierjére került sor.

– Idén két alkalommal – májusban Strasbourgban, novemberben pedig Brüsszelben – fogadott kárpátaljai látogatócsoportot. Milyen érzés találkozni és beszélgetni az „otthoniakkal”? 

– Nagyon jó érzés látogatókat fogadni Brüsszelben és Strasbourgban egyaránt. Amikor „otthoniakkal” találkozom, az olyan, mintha Kárpátalja jönne el hozzám. Hiszen bárhova is megyünk a nagy világban, szülőföldünk egy darabját mindig a szívünkben hordozzuk. A látogatókkal nagyon szeretek beszélgetni, örömmel mutatom be nekik a munkámat, a Fidesz–KDNP-delegációt, és hálás vagyok a csapatomnak is azért, hogy a látogatócsoportokat szívvel-lélekkel kalauzolják az Európai Parlament székhelyein. A látogatások alkalmával a látogatók és én is gazdagodom: én erőt kapok a kárpátaljai magyarság további jogvédelméhez, nemzetem szolgálatához, ők pedig tapasztalatokkal, színes élményekkel gazdagodhatnak.

– Milyen feladatok előtt állnak a közelgő európai parlamenti választások előtt? Lehet-e változás az EP összetételében a júniusi választásokat követően?

– Bár még 2023-nak alig van vége, már most látjuk, hogy sűrű évkezdés és a választásokig fennmaradó időszak előtt állunk. A Kulturális és Oktatási Bizottságnak számos témája fog például januárban plenáris szavazásra kerülni Strasbourgban, és áprilisig minden bizottság megpróbálja lezárni a megkezdett dossziékat, emellett a kisebbségpolitika is folyamatosan rejt teendőket. Az Európai Parlament összetételét illetően véleményem szerint elhamarkodott lenne már most jóslatokba bocsátkozni, de mindenképpen jobboldali fordulatra számítunk. Fontosnak tartom viszont azt, hogy mi addig is szakszerűen és maximális erőbedobással, legjobb tudásunk szerint tegyük a dolgunkat. Brüsszelben és Strasbourgban, óriási ellenszélben, mi képviseljük a magyar emberek érdekeit. A mi felelősségünk az, hogy bár kicsi a bors, de erős mentalitással álljuk a sarat és védjük hazánkat, a magyar nemzetet határon innen és túl az Európai Parlamentben és az EU többi intézményében.

– Mit üzen a kárpátaljai magyaroknak?

– Bízom abban, hogy az új év elhozza számunkra a boldogabb, békésebb holnapot, a családok, régi barátok újra együtt lehetnek, ismét megtelnek az utcáink élettel, vidámsággal, megmaradnak magyarnak templomaink és iskoláink. Addig is Kárpátalja magyarságának kívánok hitet, kitartást, erőt, békességet és reményekkel teli új esztendőt! Ha el is csüggednénk az úton, ne feledjük: „Aaz Úrra bízzad dolgaidat, akkor terveid sikerülnek.” (Péld 16; 3).

Csuha Alexandra