Sziget- és szórványmagyarság a Felső-Tisza-vidéken

A legkülső védvonal megannyi végvára

Huszttól Kőrösmezőig a Tisza (Rahótól északra és keletre a Fekete-, illetve a Fehér-Tisza) mentén, a nagy folyóra és két forráságára gyöngysorként felfűzve sorakozik a felső-Tisza-vidéki sziget- és szórványmagyarság majd mindegyik települése. S ezek a gyöngyszemek értékesebbek, mint az igazgyöngy, annál is jobban kell becsülni, óvni őket, hiszen a kárpátaljai magyarság szórványvidékéhez tartoznak, mely fokozott mértékben van kitéve az asszimiláció hullámverésének, ezért e végvárak a beolvadás elleni békés küzdelmünk legkülső védvonalához tartoznak. E közösségek helyzetéről Sari Józseffel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökével beszélgetett el lapunk munkatársa.

– A KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete 13 alapszervezetet foglal magába, Huszttól Kőrösmezőig – indítja beszélgetésünket Sari József. – Minden olyan településen, ahol magyarok élnek, van alapszervezet. Négy olyan településünk van – Huszt, Visk, Técső, Aknaszlatina –, ahol nagyobb számban élnek magyarok, azonban már itt sincs többségben a magyarság. Erősen szórványba került, különösen azzal, hogy létrejöttek a kistérségi társulások. Ezért határozott meggyőződésem, hogy egy esetleges választás esetén egy emberként kell kiállnunk a „KMKSZ”– UMP mellett, hogy képviseletünk lehessen a helyi és megyei hatalomban. Jelenleg így áll a szigetmagyarság helyzete. Még összetettebb a szituáció a tényleges szórványterületen. Itt elsődleges célunk kell, hogy legyen kis közösségeink támogatása, megtartása. Többször elmondtam: egyetértek Bodó Barna erdélyi politikus véleményével, az erdélyi szórványmagyarság egyik szószólójával, aki elmondta, ha a szórványban eltűnik a magyarság, azzal mindannyian szegényebbek leszünk, azzal zsugorodik a nyelv- és nemzethatár egyaránt. Ezért tartom fontosnak a megtartó, támogató odafigyelést a szórványlétben élők számára.

– A KMKSZ miként igyekszik megőrizni a sziget-, illetve a szórványmagyarságot?

– Pozitív folyamatok indultak el, melyek a közösségi létet erősítették. Ilyen volt a Técsőn megrendezett Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozó, a szórványban évenként megtartott szavalóverseny, a különböző helyszíneken megrendezett FELTISZA Találkozó, mely ugyancsak színes kulturális rendezvény, a huszti Bethlen-nap, az aknaszlatinai augusztus 20-ai ünnepség, a helyi rendezvények, falunapok, megemlékezések. A közösség­építésében fontos szerepet játszottak, játszanak a hagyományőrző közösségek, a táncházak, valamint a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (korábban Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) évente egy-két alkalommal megtartott előadása. Sajnos az ismert okok miatt (pandémia, háború) ezek visszaszorultak, ám reménykeltő, hogy nem teljesen, mert rendezvényeink egy részét szűk körben, csendes megemlékezéssel, de megtartjuk. Figyelve intézményeink életét, örömteli dolognak látom, hogy szinte mindenütt megtartották a Mikulás-ünnepségeket, készülnek a karácsonyi ünnepségre, a viski iskolások már évek óta kántálnak iskolájukban, hivatalokban, közösségi helyeken, sőt még a huszti magyar iskolába (hivatalos nevén Huszti 4. Sz. Gimnáziumba) is ellátogatnak. S így is kell ezt tenni, látogassuk egymást, hisz nehéz időkben elsősorban egymásra vagyunk utalva.

– Mekkora fogyatkozás volt megfigyelhető az utóbbi időkben a felső-Tisza-vidéki magyarság körében, s mekkora fogyatkozást okozott a háború kitörése utáni menekülthullám?

– Ukrajnában 2001 óta nem volt népszámlálás, így csak becslésekre hagyatkozhatunk a népesség számának alakulását illetően. Egy azért biztos: fogyatkozik az ország lakossága, és fogy Kárpátalja, ezen beül a magyarok lélekszáma is. Ennek meglátásom szerint több oka van. Egyrészt gazdasági – jobb megélhetést keresve távoztak többen is a határokon túlra –, másrészt politikai: komoly elvándorlást okozott a háború és az ezzel összefüggő családegyesítés. Ugyanakkor én bizakodom, hisz sokan vannak, akik nem számolták fel itthoni kapcsolataikat, nem adták el lakásaikat, talán bízva abban, hogy ha a helyzet normalizálódik, akkor itt egy élhető világot lehet teremteni, mert elsősorban a szülőföldön lehet igazán otthon az ember.

– A történelmi egyházakkal és oktatási intézményeinkkel is együttműködik a KMKSZ a felső-Tisza-vidéki magyarság megmaradása érdekében?

– A közösség megtartásában fontos szerepet tölt be az egyház. Jó, ha tudjuk, hogy nélküle szétszéledhet a nyáj. Ezért nagy a közös felelősségünk. Jó azt tudni és érezni, hogy szinte valamennyi rendezvényünk támogatásában mindig jelen van az egyház. Mert az egyház, az iskola, a közösség mindig egymásra volt, van utalva.

A jövőt az oktatás jelenti. Most, amikor pozitív változásoknak lehetünk tanúi az oktatási és nyelvtörvény területén, jó visszagondolni arra, hogy még a nagyon nehéz, bizonytalan júliusi, szeptemberi körülmények között is minden magyar iskolában megindult az oktatás. Nem volt egyszerű, de megtörtént, amiért köszönet jár a tanügy valamennyi dolgozójának. Így történt ez a Felső-Tisza-vidéken is, Huszttól Kőrösmezőig. Az iskolákban 1 210 diák, az óvodákban 376 gyerek, összességében véve tehát oktatási intézményeinkben 1 586 fő tanul, illetve nevelődik.

– Miként alakul a KMKSZ-tagság száma a Felső-Tisza-vidéken?

– Az 1990. április 22-ei jegyzőkönyv adatai szerint – elsősorban az egyházak adataira hivatkozva – akkor kb. 17 810 magyar élt a Felső-Tisza-vidéken, ebből 2 278-an a KMKSZ tagjai voltak egy évvel alakuló ülésünk (1989. szeptember 17.) után. A következő adatról az 1999. február 21-ei jegyzőkönyv tanúskodik: a taglétszám akkor 4 025 személy volt. 2023-as közgyűlésünk adata szerint pedig tagságunk 4 894 személy. Ezen belül Aknaszlatinán 624, Bustyaházán 224, Gyertyánligeten 139, Huszton 920, Kőrösmezőn 136, Nagybocskón 138, Rahón 145, Szvidovecen 51, Terebesfejérpatakon 50, Taracközön 65, Tiszabogdányban 40, Técsőn 419, Visken pedig 1 943 fő. Számomra ez azt mutatja, hogy közösségünk élni akar, a megmaradást választja. Viszont a közelmúltban a taglétszám fogyását érzékelem. Ezért van szükség arra, hogy még inkább támogassuk közösségeinket, figyeljünk egymásra.

– Jelenleg hányan járatják a Kárpátalja lapot a Felső-Tisza-vidéken?

– Mi is a kezdetektől terjesztjük a KMKSZ írott sajtóját. Jelenleg 879 Kárpátalja és 130 Karpatszkij Objektív érkezik a vidékre. Fontosnak tartom a tisztánlátást segítő írott sajtó jelenlétét. Ne adjuk fel, mert feladni könnyű, újraindítani viszont nagyon nehéz. Ezért továbbra is írassuk ki hetilapjainkat.

– Milyen viszonyban van a helyi magyarság a helybeli románokkal, valamint a népesség többségét kitevő ukránokkal?

– Szórványban élünk. Fontos, hogy kellő tisztelettel viseltessünk egymás iránt, tiszteljük egymás értékeit, hagyományait, mert nagyon tarka ez a mi világunk, vidékünk, egy tarka csokrot alkotunk; vigyázzunk egymásra, mert mi együtt kell, hogy alkossuk ezt a világot, egymásra vagyunk utalva. Adyt idézve: „Magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad…”

Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik odafigyelnek ránk, akik szívükön viselik a szórványban élő magyarok sorsát, és köszönöm az anyaország együttérzését, hathatós támogatását. Békés, boldog új esztendőt kívánok mindnyájunknak!

A sziget- és szórványmagyarsággal – mind a felső-Tisza-vidékivel, mind a szolyvaival, mind a Borzsa-völgyivel – nagyon sokat kell foglalkoznunk, bemutatva örömeiket és felhívva a figyelmet problémáikra is, mely utóbbiakra megoldást is kell találnunk. Mert ők a mi legkülső védvonalunk – fűzhetjük hozzá az elhangzottakhoz.

Lajos Mihály