Interjú Pál D. Attilával, a Tündérkert erdélyi hajdúgenerálisával

Még múlt év őszén indult útjára a Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első regénye alapján készült Tündérkert – Kísértések kora című szenvedélyes történelmi kalandfilmsorozat a Duna Televízióban. A nyolc részből álló sorozatban tizenöt erdélyi színész is fontos szerepet kapott, köztük Pál D. Attila – közismertebb nevén Deszka ‒, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház egykori színésze, gazdasági igazgatója, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház jelenlegi vezérigazgatója, aki Nagy András hajdúgenerális, „a Kárpátok farkasa” szerepét alakítja. Pál D. Attila maga mesélt hetilapunknak a forgatás során megélt kalandjairól, élményeiről.

– Kérlek, mesélj nekünk a Tündérkertről.

– Érdekessége az egésznek – már korábbi interjúimban is bevallottam –, hogy mielőtt megkaptam volna a szerepet, én nem olvastam a regényt. Ami furcsa mód alakult, hiszen eddigi életem során rengeteg könyv megfordult a kezeim között, de valahogy ez a trilógia nem jött szembe velem. Amint megkaptam a szerepet, először a forgatókönyvet, majd a regényt is elolvastam, és azt tudom mondani, hogy nekem már ezért megérte. Ahogy nagy általánosságban is azt tudom mondani, hogy a sorozat megszületése révén, ha akár egy maroknyi ember is előveszi a regényt, akkor már megérte.

Ugyanakkor történelmi események szempontjából is így gondolom, hiszen Bethlenről viszonylag sokat tudtam, de Báthory Gáborról szinte semmit. Bevallom őszintén, hogy az általam megformált Nagy Andrásról korábban nem is hallottam. A hajdúkról pedig valamiért azt gondoltam, hogy egy népcsoport, pedig tisztában vagyok vele, hogy a történelem során számos területen léteztek hajdúk. Tehát így derült ki számomra, hogy a hajdúk az akkori kor profi hadseregének számítottak. A sorozatban feltűnő számos más karakterrel is ugyanígy vagyok, akiknek az életével és munkásságával a sorozat elkészítését követően kezdtem ismerkedni mélyrehatóbban.

– Milyen érzés volt számodra a képernyőn életre kelteni Nagy Andrást, a hajdúk vezérét?

– Itt leszögezném, hogy én nem vagyok színész, még színpadon sem. Az igaz, hogy Sepsiszentgyörgyön a 90-es évek közepén megfordultam néhányszor a színpadon, lényegében így kerültem kapcsolatba a színházzal. Akkoriban Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színháznál, illetve Gyergyószentmiklóson, a Figura Stúdió Színháznál kóstolgattam bele a színház világába és játszottam kisebb szerepeket. Én úgy szoktam fogalmazni, minden olyan szerep, ahol valakit meg kellett verni vagy valamit fel kellett emelni, és nem volt szöveg, az az enyém volt. Lényegében ekkor szerettem bele a színház világába, mert továbbra is a színház az életem, csak nem az alkotás, hanem a menedzsment része.

Ez a mostani alakítás pedig ismét előhozta belőlem a színháznak ezt a fajta szeretetét, annak ellenére, hogy egy filmről van szó. És szinte biztos vagyok benne, hogy színpadon nem lettem volna rá képes, de így könnyebb volt. Egyfelől azért, mert Nagy András karaktere közel áll hozzám, másfelől pedig azért, mert mind a rendező, mind pedig a kollégáim végtelen türelemmel és kedvességgel álltak hozzám. A forgatások előtt Madarász Istivel, a sorozat rendezőjével tréningeket tartottunk, amelyek alatt közeli felvételeket csináltunk, ezzel helyzetbe hozott, s utána kielemeztük, hogy mi a sok, mi a kevés. Többek között ekkor jöttem rá, hogy minden saját gesztusom akár sok is lehet. Tehát még az is sok, hogyha nem játszom. Ennek a sok felkészülésnek és a színésztársak támogatásának köszönhető, hogy sikerült megtalálni a figurám lényegét.

– Milyen élményekkel gazdagodtál a forgatás során? Kihívás elé állított-e a karakter megformálása?

– Az élményeket tekintve, mint az újszülöttnek, minden dolog új, minden egy élmény, tehát azt mondhatom, rengeteg élményben lehetett részem. Az első, mondhatni kihívásba akkor ütköztem, amikor kiderült, hogy lovas jelenetek lesznek. Tudniillik, én még életemben lóhoz nem értem. A sorozat kapcsán pedig meg kellett tanulnom valamilyen szinten lovagolni, ami a lovak nyugodtságát tekintve nem volt nehéz. Azonban amikor egy kis helyen, méghozzá több lóval kellett manőverezni, és az én lovam folyton a társaival akart menni, én meg nem tudtam megfogni, igenis voltak nehezebb pillanatok. Talán ez volt a legnehezebb dolog számomra az egész forgatás alatt, de a kollégáim mindvégig türelemmel kezelték.

Az, hogy egy forgatás során, hajnaltól estig mi történik veled, milyen éjszaka forgatni, milyen esőben, hóban vagy éppen műhóban forgatni, ez mind-mind életre szóló élmény és kaland volt számomra.

– Véleményed szerint miért fontos egy ilyen kalandfilmsorozat napjainkban, mi a mondanivalója, vagy épp milyen tanulságot hordoz a fiatalok számára?

– Mindenképpen van létjogosultsága, ahogy már említettem, hiszen ha a sorozat által a fiatalok, de igazából bárki találkozik az irodalommal, illetve a történelemmel, akkor már elérte a célját. Még akkor is, ha a film egy kicsit vagy akár jobban eltávolodik az irodalomtól, illetve a valós történelmi eseményektől. Én úgy gondolom, ha nem is végigolvasás céljából, de egy átlapozás és bővebb információgyűjtés erejére sokan leveszik majd a polcokról Móricz Zsigmond műveit.

Emellett, amit én szintén fontosnak tartok, hogy világszerte kirajzolódik egy olyan trend, miszerint egyre több történelmi eseményeket bemutató film jelenik meg. Ezeknek van most egyfajta divatja, ami arra enged következtetni, hogy nézői igény is van rá. Én személy szerint nagyon-nagyon örülök annak, hogy ez a magyar filmgyártásban is – méghozzá ilyen minőségben – megszületett. Igaz, nem szakmám, de véleményem szerint ez a mű adott egy új kezdetet a magyar történelmi filmek gyártásának.

– A sorozat más országokban is megtekinthető lesz, köztük az ukrán média is átveszi, ami talán egy ukrán–magyar kapcsolatjavító hatással is bírhat. Mi a véleményed erről?

– Azt nem tudom, hogy bármiféle közeledést jelent-e majd a nemzetek között, talán annyiban, hogy a sorozat által mélyrehatóbban megismernek minket. Én azt tudom mondani, nagyon örvendek annak, hogy más országok is megtekinthetik a sorozatot, az elkészített feliratoknak hála pedig meg is értik majd, és remélem, ezáltal egy kicsit jobban megismernek, talán megszeretnek minket.

– Zárásként pedig engedd meg, hogy megkérdezzem, láthatunk-e még a filmvásznon?

– Ez sajnos nem rajtam múlik. Természetesen, ha kívánhatom, adja az Úristen, hogy igen, mert az első ötven évemet le tudtam élni filmkészítés nélkül, de a második ötven évemet rá tudnám áldozni, hiszen minden percét imádtam. Szívesen kipróbálnám magam akár más helyzetekben is. A forgatás alatt poénkodtam, hogy akár a szakállamat, hajamat is levágom ennek érdekében, rám számíthatnak.

A Tündérkert története rengeteg szerelmet, szenvedélyt, csatát, hatalmi harcot, árulást és hűséget mutat be egy viharvert történelmi időszakban. Vajon ellen tudnak-e állni hőseink – a szemtelenül fiatal és vakmerő fejedelem, Báthory Gábor, a komoly és harcedzett Bethlen Gábor, a véres grófnő néven ismert Báthory Erzsébet és valamennyi hozzájuk kapcsolódó történelmi személyiség – a kísértéseknek egy olyan korban, amikor elég volt egy pillanat, hogy a barátból ellenség váljon, amikor mindenki csak magában bízhatott, és néha már magában sem?

A nyolcrészes kalandfilmsorozat megtekinthető a Netflix streaming szolgáltatón, valamint a magyar MédiaKlikk weboldalán (https://mediaklikk.hu/tunderkert).

K. K.