A legősibb templomkomplexum – kérdőjelekkel

Göbekli Tepe rejtélyei

Törökország délkeleti részén, a Taurus-hegység lábainál a Harran-síkságra tekint alá egy mészkőfennsík, ahol egy roppant ősi építménycsoportra bukkantak a régészek. A feltárások máig sem értek véget, s ez idáig több kérdés merült fel az épületekkel kapcsolatban, mint ahány válasz született a különös komplexumról.

A magaslatot Göbekli Tepének („pocakos hegynek”) nevezik. Elsőként 1963-ban végeztek itt terepbejárást a Chicagói Egyetem és az Isztambuli Egyetem munkatársai, s Peter Benedict amerikai archeológus több, neolitikumi kőeszközre is rábukkant, ám a felszínen látható mészkőlapokat a kutatók a későbbi korokból származó sírjeleknek vélték, mélyreható vizsgálatokra nem került sor, érdektelen lelőhelyként könyvelték el Göbekli Tepét, majd távoztak a helyszínről. A Német Régészeti Intézet archeológusa, Klaus Schmidt azonban 1994-ben ismét felkereste a magaslatot. Ráérzett, hogy a kőlapok őskori megalitok tetői, a következő évben pedig intézete régészeivel és a közeli városban, Sanliurfában működő városi múzeum támogatásával megkezdte a lelőhely feltárását. Hamarosan rábukkant egy kör alaprajzú építményre, mely egymástól jó karnyújtásnyi távolságokra sorakozó, T alakú, megalitikus oszlopokból, az azokat összekötő kőfalakból, valamint a kör közepén emelkedő két, magasabb megalitikus oszlopból áll. A következő évek folyamán aztán még kettő, majd egyre több kőkört fedeztek fel, a geomágneses vizsgálatok szerint pedig még több hasonló építmény rejtőzik a föld alatt, így a feltárásokat ma is folytatják a német és a török régészek. Az épületek szerkezete ugyanolyan, csak a méreteikben térnek el egymástól. A megalitok szépen le vannak csiszolva, a legnagyobbak magassága eléri az 5,5 métert, súlyuk a 10–15 tonnát, s különböző vésetek díszítik azokat. A legkorábbi építményeket Kr. e. 9500–9000 körül, míg az utolsókat Kr. e. 8000 táján építették fel, tehát a vándorló, vadászó-gyűjtögető életmódról a letelepült földművelő, állattenyésztő életmódra való áttéréskor, a neolitikumi forradalom idején emelték azokat. De milyen célból?

Az elsők között feltárt T alakú oszlopoknak az egyik oldalán vésett, elnagyolt karok láthatók, melyek a hasat takaró ágyékkötő felé mutatnak, emellett pedig vadkan-, oroszlán- és skorpiófaragványok is sorakoznak rajtuk. Klaus Schmidt előbb stilizált emberalakoknak tartotta, a rájuk vésett állatokat pedig az így megörökített emberek védelmező vagy totemállatainak vélte. Ám mivel az adott korszakból és magából Göbekli Tepéből is realisztikus állat-, illetve emberábrázolások maradtak fenn, módosította eredeti elméletét, és szellemek vagy istenek ábrázolásaiként fogta fel a T alakú oszlopokat. Más oszlopokon pedig madár-, róka-, őstulok-, gazella-, vadszamár-, kígyó-, illetve egyéb hüllőábrázolásokra is bukkantak. Ugyanakkor nemhogy lakóház-, de még tűzhelynyomokat sem találtak itt, így már a német régész és nyomában az archeológustársadalom szerint is a kőkörök templomok voltak, méghozzá a legkorábbi ismert szakrális építmények, ahová a környező területekről sereglettek egybe az emberek, hogy ott vallási szertartásokat végezzenek. Ám hogy milyeneket, az rejtély. Igaz, a közelmúltban három faragott, töredékes emberi koponyát is felfedeztek itt, ami vagy őskultuszra utal, vagy legyőzött ellenségek „trófeáiról” van szó. Ugyancsak különös, hogy a kőköröket pár évtizednyi használat után betemették, fölöttük újabb, kisebb, majd nem egy esetben ezek fölött is még kisebb átmérőjű építményeket emeltek, később pedig mellettük még újabbakat építettek. A legkorábbiak a legnagyobbak és a legkidolgozottabbak, az idő múlásával viszont egyre kevesebb figyelmet fordítottak a kidolgozottságra. Mindezek oka nem ismert.

Az építők egy vadászó-gyűjtögető társadalom tagjai voltak, lévén, hogy földművelésre utaló korabeli nyomok nem kerültek elő a környékről. A feltárások szerint gazellahúst és őrölt vadgabonaszemeket fogyasztottak. Az oszlopok lecsiszolása, vésése, felállítása, az építkezés, az építők táplálékkal való ellátása, a zarándoklatok megszervezése viszont társadalmi szervezettséget igényelt, ami jelentős dolognak számított egy vadászó-gyűjtögető társadalomtól. Sőt! A Tel-Avivi Egyetem és az Izraeli Régészeti Hatóság kutatói számítógépes algoritmussal elemezték a három legnagyobb, legkorábbi kőkör alaprajzát, és arra a következtetésre jutottak, hogy ha ezek középütt álló, vélhetőleg totemoszlopként funkcionáló oszlopait egyenes vonalakkal kötjük össze, akkor tökéletes egyenlő szárú háromszöget kapunk. Tehát az építők előre megtervezték a kőkörök felépítését. Miért és miként tervezett tökéletes egyenlő szárú háromszöget egy vadászó-gyűjtögető társadalom? Rejtély. Végezetül pedig szót kell ejtenünk az Edinburgh-i Egyetem kutatóinak az elméletéről, miszerint az ún. keselyűkő (nevét egy keselyű ábrázolásáról kapta) és egyéb oszlopok állat-, ember-, illetve absztrakt vésetei egy üstökös becsapódását örökítik meg, mely egy hipotézis szerint mintegy 10 890 évvel ezelőtt, a legutóbbi eljegesedés vége felé csapódott bele az akkori kanadai jégmezőbe, s kiváltotta a pleisztocén–holocén kihalási eseményt. Ekkor ugyanis egyidejűleg pusztult ki több állatfaj, köszöntött be egy 1 200 évig tartó lehűlés, mely átmenetileg megakasztotta a korábban megindult felmelegedést, és eltűnt az ősindián clovis régészeti kultúra. Az edinburgh-i kutatók elmélete vitatott, akárcsak az üstökösbecsapódási hipotézis, ám nem az egyetlen Göbekli Tepe vitatott kérdései közül.

Lajos Mihály