Harmincöt éves a KMKSZ
1989. február 26-án, Ungváron, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság nagytermében több mint ötszáz kárpátaljai magyar alapította meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ). A zsúfolásig megtelt helyiségben a megye gyakorlatilag valamennyi magyarlakta települése képviseltette magát. A tömeg egyhangúlag elfogadta a Szövetség Alapítólevelét, amely a létrehozandó szervezet célját „a Kárpátalján élő magyar nemzetiség kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzésében és ápolásában, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítésében, valamint az e célokkal kapcsolatos érdekek védelmében” határozta meg, jóváhagyta az Alapszabályt, majd Fodó Sándort választották a szervezet elnökévé. S történt mindez az akkori Szovjetunióban, a hatalmas birodalom legnyugatibb területén, az anyaországtól vasfüggönnyel elzárt magyarság körében. A Kárpát-medencében itt született meg az első független, nem állami magyar érdekvédelmi szervezet a ll. világháború után.
Az alakulás folyamata a Választmány március 19-i első, beregszászi ülésén folytatódott, ahol a testület titkos szavazással megválasztotta a Szövetség héttagú Elnökségét. A Kárpátaljai Területi Tanács Végrehajtó Bizottsága – hosszas halogatás után – 1989. június 20-án jegyezte be hivatalosan a szervezetet.
Közben a járási szervezetek után sorra alakultak az alapszervezetek, a kárpátaljai magyarok tömegesen csatlakoztak, a KMKSZ három hónap alatt erős alapszervezetekre épülő, közel tízezres magyar érdekképviseleti szervezetté vált, amely alapszervezeteinek száma és tagsága folyamatosan nőtt. A létrejött Szövetség vezetői megfogalmazták és kérték, sőt olykor követelték az illetékesektől az elnyomott kárpátaljai magyar kisebbség számára addig csak vágyott jogokat és lehetőségeket. Az alapszervezetekhez csatlakozóknak köszönhetőn robbanásszerűen szaporodtak Kárpátalja-szerte a magyar nyelvű feliratok, a magyar helységnév- és utcanévtáblák, a magyar kulturális rendezvények, koncertek, a Szövetség több helyen kezdeményezte magyar oktatási intézmények létrehozását, újraindítását, szobrokat állítottak, megünnepelhettük nemzeti ünnepeinket, végre szabadon használhattuk nemzeti szimbólumainkat, megemlékezhettünk az 1944-ben elhurcolt magyar férfiakról, a sztálinizmus áldozatairól is. Az akkori lelkesedés ma szinte elképzelhetetlen. Egy évvel a megalakulást követően, 1990 áprilisában már több mint száz alapszervezetről és 30 ezer tagról tudott beszámolni Fodó Sándor elnök.
Az 1989 novemberében megrendezett emlékkonferencián elhatározták, hogy emlékparkot létesítenek Szolyván a málenkij robot áldozatainak. A KMKSZ kezdeményezésére kaphatta vissza sok településünk a történelmi nevét, többek között 1991 májusában a Szövetség képviselői részt vettek a helységnévreform elveinek kidolgozásában is, de fontos szerepet vállaltak a Szövetség tagjai a kárpótlás itthoni lebonyolításában, ahogy sok későbbi anyaországi program esetében is.
A fontos ügyek közül máig ható jelentőséggel bír az is, hogy 1993 októberében a KMKSZ és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Elnöksége közös ülésén eldöntötte, hogy magyar főiskolát hoznak létre Beregszászban. A következő év májusában aláírták a speciális főiskolai képzés elindításáról szóló megállapodást, 1994 szeptemberében pedig megkezdte működését a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola.
Ahogy Fodó Sándor fogalmazott egy interjúban: „Minket már nem lehet dróton rángatni. Büszkén mondhatom, hogy a KMKSZ ma Kárpátalja meghatározó politikai erejévé vált, és számolnak vele a hatalom képviselői is.”
A KMKSZ VII., tisztújító közgyűlése 1996 márciusában az akkor 29 éves Kovács Miklóst választotta elnökéül, aki 18 éven keresztül vezette a Szövetséget. Az év novemberében a KMKSZ kezdeményezésére felavatták a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkot, továbbá a választmány elfogadta a Szövetség autonómiakoncepcióját.
A KMKSZ Ukrajna megalakulása óta valamilyen formában minden választáson részt vett, hol sikerrel, hol kevésbé. Az ukrán hatalom egyre fondorlatosabb eszközökkel igyekezett akadályozni, hogy a szervezet képviselői mandátumot szerezhessenek a különböző szintű tanácsokba. Különösen igaz ez az ukrán parlamenti választásokra, ahol számunkra előnytelen választási körzetek kijelölésével, sokféle, a népakarat érvényesülését akadályozó trükkel szembesülnünk. Mindezek ellenére 1998 márciusában a KMKSZ elnöke a 72. választókerületben elnyerte a parlamenti képviselői mandátumot. Az Ukrán Legfelső Tanács képviselőjeként négy éven át az Emberi Jogi, Vallási és Nemzetiségi Állandó Bizottság és az Ukrán–Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság tagja volt, segítve ügyünket.
Mivel a magyar autonómia megvalósítása lehetetlenné vált, a KMKSZ kezdeményezte egy magyar többségű közigazgatási egység, a Tiszamelléki járás létrehozását, ami sajnos nem valósulhatott meg.
A KMKSZ is kezdeményezte, 2001 júniusában pedig a Magyar Országgyűlés elfogadta a státustörvényt, amelynek végrehajtásában részt vett a Szövetség, létrehozva az információs irodákat.
2002-ben a még inkább megnehezített körülmények ellenére újra megnyerte a parlamenti képviselő-választást Kovács Miklós, de azt a mandátumot utólag, törvénytelenül elvették tőle, ahogy azt az Európai Emberjogi Bíróság is kimondta, kártérítés fizetésére kötelezve az ukrán államot.
Tíz éve, 2014. március 29-én, a KMKSZ XXV., jubileumi tisztújító közgyűlésén a KMKSZ-t tizennyolc éven át vezető Kovács Miklós visszalépését követően, a küldöttek titkos szavazással Brenzovics László korábbi alelnököt választották a KMKSZ új elnökévé, akit 2014 őszén a Petro Porosenko Blokk listájáról választottak az ukrán parlament képviselőjévé. Sajnos 2015-től olyan, az egynyelvű nemzetállam megteremtésére irányuló törekvések váltak uralkodóvá Ukrajnában, amelyek jelentősen megnehezítették a magyar érdekvédelmi szervezet dolgát. 2017-ben addig elképzelhetetlen jogszűkítést jelentő oktatási és kisebbségi törvényt fogadott el az ukrán parlament. Elindult az országos médiában egy kisebbségellenes, egyben magyarellenes, megfélemlítő kampány. Majd jöttek a legnagyobb visszhangot kiváltó események, amikor a KMKSZ 29. születésnapjára időzítve, 2018 februárjában előbb felgyújtották, majd felrobbantották a Szövetség ungvári székházát. Végül 2020. november 30-án az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) házkutatást tartott a KMKSZ ungvári székházában, Brenzovics László lakásán, valamint a KMKSZ-hez köthető szervezeteknél: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán és az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítvány székházában. Brenzovics Lászlót ezt követően a KMKSZ által létrehozott alapítványok vezetőjeként hazaárulással és szeparatizmus finanszírozásával vádolták meg, aki ügyvédei tanácsára elhagyta Kárpátalját. Azóta a modern kommunikációs eszközök és az internet segítségével irányítja a Szövetség tevékenységét, részt tud venni a KMKSZ döntéshozó fórumainak munkájában, továbbá irányítja az alapítványok munkáját is. Az ellene folyó nyomozás azóta is tart. Ügyében vádirat nincs, és az ügyet sem zárták le. Az alapítványok azonban a háborús körülmények ellenére is működnek, és bonyolítják a rájuk bízott támogatási programokat.
Brenzovics László januárban a Kárpátaljának adott interjújában, a KMKSZ helyzetét értékelve kifejtette: „Nyilván most vagyunk a legsúlyosabb helyzetben éppúgy, mint Ukrajnának valamennyi polgára, hiszen ez a háború mindenre kihat, így a KMKSZ tevékenységére is. Mindennek ellenére sikerült a szervezetet életben tartani, a KMKSZ él, működik, s azt hiszem, többé-kevésbé megfelelt azoknak az elvárásoknak, amelyeket a tagságunk és magyar közösségünk támasztott velünk szemben. A KMKSZ által létrehozott alapítványokon keresztül a támogatások megérkeztek az igénylőkhöz. A Szövetség képviselői a különböző tanácsokban folytatták a tevékenységüket, és sikerült ebben a rendkívül nehéz időszakban jogsegélyszolgálatot nyújtani a rászorulóknak. Indítottunk egy programot, a súlyos betegek támogatására is. Nem utolsósorban aktívan részt vettünk azokban a tárgyalásokban, egyeztetésekben, amelyek végül az ukrán nyelvtörvény és oktatási törvény számunkra kedvezőbb módosításához vezettek” – összegezte a KMKSZ elnöke.
Ma nem tehetünk mást, várjuk a békét. Reméljük, hogy a jövő a nehéz helyzetben lévő közösségünk számára is hozhat jót s újabb lehetőségeket.
Badó Zsolt
