A haláleseti rendelkezésről
„Megdöbbenve értesültem arról, hogy édesapánk úgy rendelkezett a bankban, halála esetén a testvérem örökölje a betétjén lévő pénzt. Lehetséges ez? Mi lesz így a végrendeletével, a többi örökössel? Mi történik, ha nem szerzek tudomást a betétről? Külföldön is nyithatott ilyen betétet?”
– A Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України – a továbbiakban: Ptk.) 1228. cikkelyének 1. pontja úgy rendelkezik, hogy a betétesnek joga van halála esetére rendelkezni a bankban (pénzintézetben) elhelyezett betéthez való jogáról végrendeletet készítve vagy erre vonatkozó megbízást adva a banknak (pénzintézetnek). A magyar jogban ezt az utóbbi eljárást haláleseti rendelkezésnek nevezik.
Mindjárt szögezzük le, hogy a betét az örökség részét képezi, függetlenül attól, hogy arról miként (milyen formában) rendelkezett az örökhagyó. A bankbetét a következőképpen örökölhető: 1. végrendelet útján; 2. haláleseti rendelkezéssel; 3. a törvény szerinti öröklés általános szabályai szerint; 4. bírósági határozat alapján.
A haláleseti rendelkezésben a betétes intézkedhet, hogy halálakor kire szálljon a betét tulajdonjoga. Intézkedni írásban kell: vagy a bankbetét nyitásáról kötött szerződés önálló pontjaként fogalmazzák meg, vagy külön dokumentumként. Az ilyen rendelkezés közjegyző általi hitelesítésére nincs szükség, s a végrendelet esetén előírt valamennyi formai és tartalmi követelmény betartása sem kötelező.
A haláleseti rendelkezést a betét tulajdonosa és a betétet vezető pénzintézet erre jogosult tisztviselője írja alá, s az a végrendelettel ellentétben semmilyen állami nyilvántartásban nem szerepel. Következésképpen előfordul, hogy a haláleseti rendelkezésről nem is szereznek tudomást az érintettek egészen az örökség megnyílásáig. Ekkor a hagyatéki eljárást intéző közjegyzőnek a pénzintézetekhez eljuttatott megkeresésére maguk a pénzintézetek tájékoztatnak arról, miként rendelkezett tulajdonosa a náluk vezetett betétről halála esetére.
A törvények nem korlátozzák a haláleseti rendelkezések számát, azaz több betétről is rendelkezni lehet.
A haláleseti rendelkezés közvetlen hatással lehet az örökség eloszlására. Ha több örökös jogosult részesülni a hagyatékból, és az örökhagyó külön rendelkezett a bankbetétjéről, az a haláleseti rendelkezésben megnevezett örökösnek jut. Ugyanakkor a Ptk. 1228. cikkelyének 3. pontja egyértelműen kimondja, hogy a haláleseti rendelkezés után készült végrendelet részben vagy teljesen megsemmisíti azt, ha a végrendelet más személyt nevez meg a betét örököseként, vagy ha a végrendelet az örökhagyó teljes vagyonára vonatkozik.
A bankbetétre is vonatkoznak a házastársak közös tulajdonát érintő szabályok, ezért az örökhagyót túlélő házastárs igényt tarthat a betét felére még akkor is, ha az elhunyt élt a haláleseti rendelkezés lehetőségével. Példaként említhető az az eset, amikor a feleség magának követelte a férje betétjét, habár az a teljes összeget haláleseti rendelkezéssel a közös gyermekükre hagyta. A bíró részben helyt adott a feleség keresetének, s a betét felét neki ítélte, mivel a házasságuk alatt nyitott betéten elhelyezett pénz a házastársak közös tulajdonát képezi, s az örökhagyót túlélő házastárs előzetesen nem járult hozzá a pénz átadásához egy harmadik személynek.
A haláleseti rendelkezés addig érvényes, amíg maga a betétszerződés. A betétes halála esetén pedig addig, amíg át nem száll a betét tulajdonjoga a megnevezett örökösre, vagy ameddig a bíróság meg nem semmisíti a haláleseti rendelkezést. Amennyiben a haláleseti rendelkezésben megnevezett személy anélkül hal meg, hogy átvette volna a betétet, az az örököseit illeti meg (lásd a Ptk. 1276. cikkelyét az öröklésátvitelről!).
A törvények nem rendelkeznek külön arról, meddig lehet fellebbezni a haláleseti rendelkezés ellen. Javasolható azonban, hogy az érintett mielőbb forduljon a bírósághoz, mert a haláleseti rendelkezés kedvezményezettje, tehát akire az elhunyt a betétet hagyta, s akinek a perben alperesként kell szerepelnie, kérheti a bíróságot, hogy alkalmazzon elévülési időt, ami általában a betéti szerződés megkötésének napjától számított három év. Ha a felperes nem tudott a haláleseti rendelkezés létezéséről, a három évet attól a naptól számítják, hogy tudomást szerzett arról.
Ami azt illeti, hogy készíthető-e haláleseti rendelkezés a határon túl, véleményem szerint készíthető, miután a jogszabályok ezt nem tiltják.
hk
