A márciusi ifjak emlékét méltatták Badalóban

Ünnepi istentisztelettel egybekötve méltatták Badalóban az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét március 17-én.

A helyiek a település református templomában gyűltek össze, ahol Sápi Zsolt lelkész a János evangéliumának 16. részéből vett 4–9. igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét, párhuzamot vonva a Bibliában leírtak és a jelenkor történései között. „Megvigasztal, megsegít és megtart az Isten, s szeret, úgy, ahogy vagyok. Ez egy csodálatos üzenet ma nekünk, s ez adjon erőt ahhoz, hogy kérjük az Isten Szent Lelkét, hogy kezdjen el bennünk munkálkodni, hogy tárjon elénk egy tükröt, s nézzünk bele a bűn, igazság és ítélet kérdésébe, s olyannak lássuk magunkat, amilyenek vagyunk” – emelte ki a hívekhez szólva, majd biztatóan így folytatta: „Krisztus legyen a mi megtartónk, benne higgyünk. Adja az Úr, hogy az Isten Szent Lelke munkálkodjon bennünk és adjon nekünk bátor szívet, hogy fel merjük vállalni nemzeti hovatartozásunkat is, hiszen akik itt vagyunk, akik itt maradtunk, nekünk kell ápolni és őrizni hagyományainkat, továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak.”

Az istentiszteletet követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. „Kárpátalja legrégebbi Petőfi-emlékhelyének szellemi örökösei lévén szent kötelességünk, hogy ne csak a költő születésnapjának emléknapján emlékezzünk meg közösen, hanem ilyenkor, március 15-e környékén is idézzük fel hőseinket” – hangsúlyozta. „Immáron 176 év választ el minket a szabadságharc hőseitől, de Kárpátalján ma is olyan időket élünk, hogy szabadságvágyunk, az anyanyelvhez, kultúránkhoz, keresztény hitünkhöz, szülőföldünkhöz való ragaszkodásunk igénye és vágya nem változott. Ezeknek az értékeknek a megélése sajnos manapság is erősen korlátozva van számunkra. Az anyaország mellettünk van ezekben a nehéz időkben is, nekünk pedig az a feladatunk, hogy kitartsunk szülőföldünk, hitünk, nemzetünk mellett, s átadjuk örökségünket a következő generációknak” – húzta alá ünnepi beszédében Jakab Lajos.

Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul felszólalásában emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy március 15. napja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem „az összetartozásunk, az elszántságunk és a szabadságvágyunk napja; ma emlékezünk azokra, akik bátorságukkal és áldozatukkal hozzájárultak a magyar nemzet függetlenségéhez és szabadságához. Közülük Petőfi Sándor nem csupán a magyar irodalom kiemelkedő alakja volt, hanem az egész nemzetünk szellemi és kulturális örökségének egyik legnagyobb vezéregyénisége. Legyen emléke áldott, és legyen inspiráció számunkra, hogy továbbvigyük azokat az értékeket és ideákat, amelyekért ő oly bátran küzdött” – fogalmazott a diplomata, majd felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz írt ünnepi üzenetét.

Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára, a Beregszászi Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője a 176 évvel ezelőtti eseménysorozat kapcsán elmondta: „1848-ban budapesti bátor fiatalok mertek cselekedni, és kiálltak a magyar szabadságért, kiálltak azért, hogy Magyarország egy szabad ország legyen, és a magyar nemzet megmaradhasson. Mit kértek? Sajtó- és szólásszabadságot, felelős kormányt, s egy békés Európában szerettek volna élni. Az ő bátorságuk nagyon sok esetben nekünk is erőt és hitet adott. A két éve tartó háború mindannyiunknak megnehezítette az életét, de azt látom, hogy a Teremtő Isten most is a tenyerén hordoz minket, hiszen van hitünk. Akik itt maradtak Kárpátalján és kitartanak, azok a ’48-as hősökhöz hasonlóan mindannyian hősök, hiszen feladatunk, hogy megtartsuk Kárpátalján a magyarságot, megőrizzük magyar nyelvünket és kultúránkat, s önök mindnyájan hozzájárulnak ehhez” – szólt az emlékezőkhöz, kiemelve: „Mit sem kívánhatnék mást, mint amit a márciusi ifjak a zászlajukra tűztek: »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«”

„A magyarok 1848-ban példát mutattak egész Európának. Megmutatták, hogy képesek közös hittel, akarattal és erővel cselekedni egy szebb jövőért” – konstatálta Szalai Imre, Badaló elöljárója, hozzátéve, hogy a kárpátaljai magyarság oly sok megpróbáltatáson ment keresztül, s bár ma sem könnyű a helyzet, de „mi, akik itt maradtunk, ragaszkodunk az 1848–49-es szabadságharc eszméihez, a szabadsághoz és megmaradásunkhoz itt, szülőföldünkön”.

Az elhangzott gondolatokat erősítette Orosz Viktória szavalata, Sápi Anna és Szalai Gréta éneke, valamint id. Sárközi Gyula felszólalása, aki saját költeményét is előadta.

A Himnusz eléneklését követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emlékjel és a tavaly novemberben felavatott Kölcsey Ferenc-emléktábla alá.

CsA