Kaiser László: Ima

Úgy fut ki belőled a tévedés,

ahogy gyűlik a testben a szenvedés,
s ahogy gyűlik a léleknek kínja,
úgy lesz remény, hogy majdan jóváírja
mindazt, amit tettél vagy mulasztottál:
ő, akit talán vadul megátkoztál,
ő, aki neked így is megbocsát,
ha tisztuló szívben hozzá szól imád!
Lángok tüzek között
Lángomat ne bántsad,
kormozhat az így is,
tüzemet ne lohaszd,
elhalhat az így is.

Szívemre balzsamot
nem kérek, de adjál!
Lángok, tüzek között
nekem megmaradjál!

Nemrég volt a vendégem a Mitracsek Presszó! című irodalmi műsorban Kaiser László költő, író, szerkesztő, dramaturg és könyvkiadó. Szeretek a nagy tudású emberekkel beszélgetni, s amikor Lacit hallgatom, olyan érzésem támad, hogy évekig tudna beszélni, és akkor sem fogyna ki a témákból. Nagy idők tanúja, nagy emberekkel találkozott, nagy tudás van a birtokában, nagy életpálya áll mögötte már most is. Eddig huszonnyolc könyvet írt, viszont az általa vezetett Hungarovox Kiadó már nyolcszáznál is több kötetet jelentetett meg, főként kortárs magyar szerzők műveit. 1979 óta publikál rendszeresen, az olvasók főként költőként ismerik, de írt novellát, esszét, tanulmányt, színdarabot, forgatókönyvet, zenés műveket stb.

Többnyire rövid, tömör, lényegre törő verseket ír, Téma tekintetében változatosak, műveiben megjelenik a hazaszeretet, a hit, a barátság, no és a szerelem, ugyanakkor szívesen ír hétköznapibb dolgokról is, mint egy nyári balatoni kirándulás vagy egy őszi séta.

Ezúttal az Ima című versét választottam, ahol a gyarló, sokszor istentagadó emberrel találkozhatunk, aki nem kér soha, annál büszkébb, aki a bajban mégiscsak várja, hogy a gondviselés megsegítse. Vagy talán nem is így van, hiszen emberek vagyunk. „Szívemre balzsamot // nem kérek, de adjál! // Lángok, tüzek között // nekem megmaradjál!”

A kedves kárpátaljai olvasók figyelmébe ajánlom Kaiser László barátom műveit!

Lengyel János