Magiszteri diplomaátadó a Rákóczi-főiskolán

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (II. RF KMF) július 18-án került sor a magiszteri fokozatú (MA/MSc) diplomaátadó ünnepségre, melyen az idén a mesterképzést befejező 74 hallgató vehette át a végzettséget igazoló okiratát. Közülük 24 hallgató kitüntetéses diplomát szerzett.

A rendezvény a Hallottad-e hírét Bereg vármegyének című népdallal kezdődött Kokas Erzsébet, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola énekoktatójának előadásában, majd felcsendült nemzeti imádságunk és a Rákóczi-főiskola himnusza.

Molnár Andrea, a Rektori Titkárság vezetőjének rövid köszöntőjét követően Csernicskó István, a II. RF KMF rektora tartott évértékelő beszédet. Elhangzott, hogy az intézmény képzési kínálata egyre bővül, míg 2020-ban még csak 19-féle képzést hirdettek az alap- és mesterképzés szintjén, a következő tanévben már 30 képzési programmal várja a főiskola a jelentkezőket. A hallgatói létszám fokozatosan gyarapszik. Például 2020-ban 939 hallgatóval kezdték a tanévet, a 2023–24-es tanévet már 1 371 hallgatóval indították.

A rektor megjegyezte: az intézmény rövid fennállása alatt több olyan innovációval jelentkezett az ukrajnai felsőoktatásban, amellyel kezdetben nem tudott mit kezdeni a rendszer, aztán később már nekik ajánlgatta az oktatási minisztérium azokat mint új lehetőséget.

– Már 20 évvel ezelőtt kezdeményeztük, hogy egyszerűsítsék az Európában szerzett tudományos fokozatok honosítását, engedélyezzék a közös képzések elindítását külföldi egyetemekkel, tegyék lehetővé neves külföldi professzorok hivatalos alkalmazását a hazai felsőoktatásban, bátorítsák a külföldi tanulmányutakat és részképzéseket, teremtsék meg az intézményi és nemzetközi akkreditáció jogi hátterét. Az elmondottakra jó példa, hogy jelenleg mi vagyunk az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény egész Ukrajnában, amely rendelkezik nemzetközi intézményi akkreditációval – mondta, s utalt arra, hogy chicagói, torontói, budapesti, miskolci, debreceni, szegedi, kolozsvári, nyitrai, komáromi és szabadkai vendégoktatók tartanak náluk rendszeresen online kurzusokat, előadásokat, az Erasmus+, a Ceepus, a Makovecz-, a Pannónia mobilitási program keretében rendszeresen küldenek külföldre és fogadnak külföldről oktatókat, hallgatókat.

Csernicskó István kiemelte: a főiskola ukrajnai és az európai felsőoktatási tér közötti közvetítő szerepének jó példája, hogy a háború kitörése óta harmadik éve azok oktatói biztosítják, hogy a Magyarországra menekült ukrán állampolgárok Budapesten írhassák meg az Ukrajnában központi érettségi felvételi vizsgának számító nemzeti multitesztet anyanyelvükön, ukránul.

– Ma már az oktatói gárda 68%-a rendelkezik tudományos fokozattal, 41%-a pedig oktatói minősítést jelentő címmel. Eredményeink alapján észrevettek bennünket a nemzetközi és a hazai egyetemi rangsorok is. Mára egyértelmű: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 2024 nyarára szakmailag meg­érett arra, hogy akár egyetemmé alakuljon – jegyezte meg a rektor, és a jövőre vonatkozó jókívánságok mellett azt tanácsolta a friss diplomásoknak, hogy legyen céljuk, következetesen haladjanak az úton annak elérése érdekében, ám ha menet közben kiderül, hogy rossz irányba tartanak, ne féljenek irányt váltani.

Ezután a Rákóczi-induló dallamai csendültek fel harmonikán Sipos Nikoletta, a Tulipán Tanoda és Halász Bertalan, a Rezeda Folkműhely oktatójának előadásában.

– „Hass, alkoss, gyarapíts!” Így hangzik a magyar megújulás programja, amely Kölcsey Ferencben fogalmazódott meg. Sokszor idézzük ezt a mondatot, és talán ezért észre sem vesszük, mennyire időszerű, időtálló, és hogy mennyire erősen érezzük ennek a súlyát itt, a főiskola aulájában – kezdte köszöntőjét Nagy János, Magyarország Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető államtitkára, majd bevallotta: azt gondolta, azért jön ide, mert erőt ad ahhoz a nemzetépítő munkához, amit itt folytatnak, de ő kapott erőt, amiért nagyon hálás.

– Aki hatni, alkotni és gyarapítani akar, az a cselekvő hazaszeretet hírnöke, a jövő, a reménység embere. A jelent ugyanis nekünk, magyaroknak nem a múlttal, hanem a messze jövendővel kell komolyan összevetnünk. Azzal a jövendővel, amelyet jelenleg sötét fellegek takarnak el a szemünk elől, amely mind nyomasztóbb kérdéseket feszít a mellkasunknak. Milyen lesz ez a jövendő? Lesz-e benne hely a magyaroknak? És a legfontosabb: lesz-e helye a magyaroknak itt, Kárpátalján? Mi azért vagyunk itt, mert hisszük, hogy lesz. Lesz a jövendőben helye a magyaroknak, s lesz helye és szerepe a magyaroknak a jövendő Kárpátalján is. Magyarország nemzeti kormánya a magyar oktatás elősegítésére és a főiskola működésére, fejlesztéseire az elmúlt 14 évben 26,5 milliárd forintot fordított. De ahogy a tanulmányaik során, úgy a kárpátaljai magyar értelmiség mindennapi életében is számíthatnak Magyarország, az anyaország nemzeti kormányának segítő támogatására. Kedves végzős hallgatók, kívánom önöknek, hogy hassanak, alkossanak, gyarapítsanak, és akkor Kárpátalja fényre derül – zárta gondolatait Nagy János.

Aljona Meljnicsuk Ébredés című dala Bíró Ágnesnek, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola növendékének és tanárnőjének, Barna Szvetlánának négykezes zongorajátékában hangzott el.

A végzősök nevében Mészár Katalin magyar nyelv és irodalom szakos nappali tagozatos hallgató mondott köszönetet a tanároknak és a szülőknek, s búcsúzott a diáktársaktól.

Tóth Alexandra, a Tulipán Tanoda növendéke hegedűn bukovinai dallamokat adott elő, melyet harmonikán Sipos Nikoletta kísért. A felkészítő tanár Botos Boglárka volt.

A végzősök fogadalomtételét Molnár Oxána ukrán nyelv és irodalom szakos nappali tagozatos hallgató olvasta elő.

A rendezvény kulminációjaként a végzősök Orosz Ildikótól, a Rákóczi-főiskola elnökétől és Csernicskó István rektortól vehették át okleveleiket, valamint a kettős képzésben résztvevőknek az intézmény vezetői mellett Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora gratulált.

A diákhimnusz után Orosz Ildikó elnök asszony szólt a diplomásokhoz. Olyan gondolatokat osztott meg velük, melyek aktuális helyzetükben kapaszkodót jelenthetnek azoknak, akik kikerülnek az intézmény védőbúrát jelentő világából. Beszédét Viktor Frankl osztrák neurológus koncentrációs táborban megélt tapasztalataival kezdte, aki azt mondta: „Az utolsó emberi szabadság az a képesség, hogy az adott körülmények között magunk választhatjuk meg a hozzáállásunkat. Rajtunk múlik, hogy amit átélünk, erősebbé vagy gyengébbé tesz-e. Hitünket növeli-e, vagy a félelmünket, jobb vagy keserűbb emberré leszünk-e miatta.” Majd Placid atya túlélési tanácsait helyezte a jelenlévők szívére.

– A csodák nem a csodavárókkal, hanem a cselekvőkkel történnek. Jegyezzék meg ezt a gondolatot, és váljanak cselekvőkké azon a területen, amit választottak hivatásukként, hogy megélhessék a csodát!

Id. és ifj. Csetneki Ferenc, a Tulipán Tanoda oktatói a Dona nobis pacem című dalt adták elő.

Az esemény végén a történelmi egyházak képviselői – Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Molnár János, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség plébánosa és Marosi István görögkatolikus pap – kértek áldást a jelenlévőkre.

Rehó Viktória