Vasárnapi üzenet: 2024. 07. 21.

 „Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: »Uram, Jézust szeretnénk látni.«”  

János 12, 20–21.

Néhány görög indult útnak, hogy a jeruzsálemi templomban imádják Istent. Azt írja róluk a bibliamagyarázat: imádkozhattak ugyan a jeruzsálemi templomban, de csak a templom előterében, a pogányok udvarában, mintha nálunk valaki a torony előterénél beljebb nem léphetne. Mert ők, akik nem tartoztak az Isten választott népéhez, a zsidó néphez, nem léphettek be a templom belsejébe, sőt ezen a nagy ünnepen, a páska ünnepén nem fogyaszthatták el a páskabárányt, az ünnepi ételt, mert nem nekik, görög embereknek az őseit szabadította ki az Isten az egyiptomi fogságból, amikor a levágott bárányok vérével megkenték házaik ajtófélfáját.

Görögök voltak, és nem zsidók, mégis keresték az Istent. Csak azért elzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy imádkozzanak hozzá az ünnepen. Nem tudjuk, kik voltak, nem tudjuk, hogy hívták őket, csak azt, hogy életükben elérkezett az a pillanat, amikor kimondták: „Jézust szeretnénk látni!” Olyan emberek voltak, akik keresték Őt. Emberek, akiknek valóra válhatott vágyuk, és láthatták Őt.

„Jézust szeretnénk látni.” – Nagyon érdekes az igében, hogy nem hallani, hanem látni van írva. Pedig a hit hallásból van (Róma 10,17). Nekem az a megdöbbentő, hogy én is akkor kezdtem igazán keresni Őt, és elmenni olyan helyekre, ahol hallani lehet róla, amikor először láttam. Amikor valakin keresztül láttam, akkor már hallani is akartam.

„Jézust szeretnénk látni.” – Ott van ez a vágyakozás ma is sokak életében. Látni szeretnének, talán először úgy, mint Tamás, a hitetlenkedő tanítvány. Látni, megérinteni Őt az eszünkkel, az értelmünkkel, és amikor valóban találkozik vele életünk, már csak a szívünkkel akarjuk megragadni Őt.

 „Jézust szeretnénk látni.” – Mert Ő tud kiszabadítani bennünket abból, ami fogva tart: az élet nyomorúságaiból, a megsötétedettségéből, bűneidből, behatároltságodból, elveszettségedből, mindabból, ami mélységesen áthat, meghatároz és megbénít végül, a halálból – mindebből Ő szabadít ki.

Kedves Testvér! Ne elégedj meg azzal, hogy más szemével látod Jézust. Szép és jó dolog, ha mások elmondják, hogy Ők milyennek látták Őt. Neked magadnak kell szemtől szemben látnod Őt. Akarod látni Őt? Akarj vele személyesen találkozni és megismerkedni!

Tudod, hol láthatod meg Őt igazán? A Golgota keresztjén! Ott láthatod a keresztre feszített Megváltót, akiben Isten elrejtette szeretetét, dicsőségét és kegyelmét. Aki Őt látja, látja Isten valóságát, látja Isten dicsőségét, bennünket megmentő, megáldó szeretetét. Ámen.

Sápi Zsolt
badalói református lelkész