Vasárnapi üzenet: 2024. augusztus 11.

„Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.” 

1 Mózes 30, 27

Különös megfigyelés a Bibliában: Isten a benne hívőkre való tekintettel néha másokat is sok jóban ré-szesít.

Jákob búcsúzik az apósától, Lábántól, akinek a juhait sokáig ő gondozta. Lábán nézi a megnövekedett nyájat, és ezt mondja: „megtudtam, hogy teérted áldott meg engem az Úr”.

Több király elmegy szorult helyzetben tanácsot kérni Elizeus prófétához. Ő ezt mondja: „Ha nem néz-ném Jósáfátnak, Júda királyának a személyét, rád sem tekintenék.” (2 Kir. 3, 14)

A többiek csak most, a bajban szeretnének segítséget kapni Istentől, de van köztük egy igazán hívő. Rá való tekintettel kap tanácsot a többi is.

Izrael több királyának mondta hasonló helyzetben Isten: te nem érdemelsz semmi jót, de Dávidért, az én szolgámért (aki akkor már régen meghalt) mégis segítek neked.

Pál apostol életében is láttuk: ő ragaszkodott az Úrhoz, vele terve volt Jézus Krisztusnak, és érette megmentette mind a kétszázhetvenhat embert a hajón.

Legfontosabb azonban az, hogy Jézus Krisztusért könyörült rajtunk a mindenható Isten. „Ő bűnhő-dött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ezsd. 53, 5) Ezt a bocsána-tot és üdvösséget azonban mindenkinek magának kell hittel elfogadnia Istentől. Mások hitéért nem ka-punk üdvösséget, csak valamilyen más ajándékot.

Vajon kik azok, akikre nézett az Úr, és engem áldott meg? Köszönjem meg őket neki! És lesznek-e, akik azért kapnak valami jót, mert Isten engem néz?

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja (részlet)

​