Kárpátaljai iskolások is részt vettek a Radnóti Emlékmeneten

Idén ötödik alkalommal került sor a „Keresd a békét és járj a nyomában!” mottójú Radnóti Emlékmenetre, azonban a kedvezőtlen időjárás miatt a résztvevők biztonságát szem előtt tartva a szervezők nem a hagyományos formájában valósították meg, hanem egy megható emlékműsorral tisztelegtek a 80 éve mártírhalált halt költő emléke előtt.

Radnóti Miklós születésének 110., halálának 75. évfordulója alkalmából Tóth Péter Lóránt vers­vándor 2019-ben kelt útra Borból, ahonnan Radnóti Miklós munkaszolgálatos csoportja szeptember 17-én indult el utolsó útjára. 24 nap alatt érkezett Abdára 850 km megtétele után, ebből 730 kilométert gyalog tett meg. Útja során a magyarlakta településeken „Lélek vagyok. Élni szeretnék!” címmel pódiumműsorral emlékezett a költőre és sorstársaira. A Győrtől Abdáig tartó útvonalat már nem egyedül tette meg, több százan csatlakoztak hozzá

Pintér Ildikóval, a Kazinczy Ferenc Gimnázium magyartanárával és Szabó Zsolttal, Abda polgármesterével együtt fogalmazódott meg a versvándorban a gondolat, hogy életre hívják a régi Radnóti Emlékmenetet újragondolva.

– Az idei az ötödik Radnóti Emlékmenet. A költő halálának 80. évfordulójára szerettem volna méltóképpen megemlékezni. Családom, két kisfiam van, ezért az egy hónapos utat már nem tudtam vállalni, de egy rövidebbe belefogtam. A szerbiai Cservenkától indultam, de közben a gyaloglást sérülés miatt fel kellett adnom. Az utat azonban folytattam, hogy a tervezett megemlékezéseket meg tudjuk tartani. 15 alkalommal közel ezer diákkal és felnőttel találkozhattam. A rossz idő miatt úgy döntöttünk, hogy az idén nem gyalogolunk Győrből Abdára a résztvevők biztonsága érdekében, hanem egy méltó helyszínen, a Zsinagógában emlékezünk meg Radnóti Miklósról, a munkaszolgálatosokról, a győri áldozatokról, a gyerekekről, a háború minden áldozatáról – mondta a versvándor.

Az évek során országos mozgalommá vált a megemlékezés, s idén a rossz időjárás se tántorította el a résztvevőket: az ország minden részéből érkeztek az emlékmenetre, közte Sárospatakról, Szegedről, Békéscsabáról, Balassagyarmatról, Kisvárdáról, valamint a Vajdaságból és először Kárpátaljáról. A győri Zsinagóga zsúfolásig megtelt szombaton délelőtt.

A rendezvényen Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének (KMKSZ UKSZ) elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője beszédében kitért Radnóti életére, akinek nem volt szerencsésebb sorsa, mint sokaknak a XX. században, de missziója volt, hogy egy irtóztató és embertelen kor hiteles megéneklőjévé váljon.

– Mementóként áll ma előtted, és minden kortársad előtt az Ő élete, az Ő munkássága, az Ő sorsa. Mementóként, mely mindörökre arról mesél, milyen kegyetlen lehet ember az emberrel, ha a kor ideológiája ezt követeli. Mementóként, mely sok százezer néma halálraítélt helyett is beszél. Beszél a haláltáborokról, a Dunába lőtt emberekről, a rettegésről, beszél a gyermekáldozatokról, a drótkerítésekről, a megbélyegzésről, az éhezésről, a bombák zajáról… és beszél a fájdalomról, a meg nem élt szerelmekről, a meg nem született gyermekekről, az ünnepnapok fájó hiányáról, a búcsúzásról, a reményről, az élet törékenységéről, a béke fontosságáról.

Elmondta: Radnóti Miklós a XX. század egyik legkegyetlenebb korszakának, a fasizmusnak lett áldozatává, annak a szörnyű ideológiának, amely nemzetiségi alapon különböztette meg az embereket, és felelős több millió gyermek, fiatal és aggastyán haláláért.

– S mi sokáig azt hittük, Európa békére talált és okult a sokmillió ártatlan áldozat halálából. És ma mégis innen egy karnyújtásnyira újra légiriadók zajára ébrednek emberek, újra harci gépek szállnak fel, újra bombák szántják fel a mezőt. Ma innen egy karnyújtásnyira újra százezrekben fogalmazódik meg a kérdés, ahogy egykor Radnótiban: „Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba se érte talán?” Tudom, fiatal vagy még, és nyüzsgő életedből csak perceket szánsz arra, hogy ma emlékezz a történelem ezen, számodra távolinak tűnő időszakáról, és annak áldozatairól. De tudnod kell, hogy élnek kortársaid, magyar fiatalok, akik számára a háború közelsége a mindennapok része ma is – fejtette ki Balogh Lívia, és kitért a hadiállapot körülményei között élt hétköznapok nehézségeire, az áramkimaradásokra, az óvóhelyekre szólító légiriadókra, arra, hogy sokszor sötét, hideg osztálytermekben tanulnak talán éppen Radnótiról, hogy sok család számára megszűntek a közös ünnepek, mert a családtagok szanaszét vannak a nagyvilágban, és vannak, akik csak remélik, hogy újra láthatják hozzátartozóikat, hogy van visszaút a frontról. Végezetül megköszönte Tóth Péter Lórántnak, hogy hitelesen és következetesen gondozza Radnóti emlékét, és azoknak, akik diákként voltak jelen, hogy együtt emlékezzenek a munkaszolgálatosok kegyetlen sorsára, Radnóti Miklós életének utolsó napjaira és méltatlan halálára, s jelenlétükkel egyben a béke fontosságára is felhívták a figyelmet.

– A béke nem egy természetes állapot, óvni és vigyázni kell rá – hangsúlyozta Pintér Ildikó, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium magyartanára és hozzátette: ha összefogunk és közösen nemet mondunk az előítéletek, a kirekesztés legapróbb jeleire, akkor elkerülhetjük azt a tragédiát, ami például 1944. november 9-én Radnóti Miklós, illetve a 3 200 munkaszolgálatos halálához vezetett.

Ónody Erika, a Csapi 2. Sz. Széchenyi István Líceum magyartanára 6 diákkal érkezett a szervezők meghívására.

– Szerettünk volna részt venni a Radnóti Emlékmeneten. Nagyon fontos számunkra, hogy Radnótira emlékezzünk. Kilencedikes diákokat hoztam, akik az éven fogják tanulni Radnóti Miklós életét és munkásságát. Úgy gondoltam, hogy közelebb hozom őket ezzel Radnótihoz, igazából átérezhetik az ő életének a tragédiáját. A háború sajnos hozzánk is nagyon közel van.

A csapiak a győri zsinagógában tartott megemlékezés után megkoszorúzták Radnóti Miklós szobrát Abda határában, ahol agyonlőtték a végsőkig kimerült költőóriást 21 társával együtt.

(kisalfold.hu/TV21 Ungvár/RV)