Munkácsy Mihályra emlékeztek a festőművész szülővárosában

A Munkácsy Mihály Magyar Ház színvonalas, a festőgéniusz nevéhez méltó kultúresttel méltatta Munkácsy Mihály születésének 180. évfordulóját szeptember 16-án.

Az emlékünnepség kezdetén elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója szólt a jelenlévőkhöz. Köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy bár rendkívül nehéz időket élünk, s a kulturális programok megszervezése sem egyszerű, a Latorca-parti város szívében található Magyar Ház azonban ismét megtelt olyan művészetkedvelő érdeklődőkkel, akik ezúttal a XIX. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mesterére, Munkácsy Mihályra emlékeztek. Az igazgató aláhúzta, a kulturális központ büszkén viseli Munkácsy Mihály világhírű magyar festőművész, Munkács város szülöttjének nevét, akinek tiszteletére a felújított épület dísztermét a művész alkotásainak reprodukciói díszítik, a lépcsőház falain felvonultatott fotósorozat pedig életének egy-egy fontos állomását, eseményét mutatja be. Az épület főbejáratánál az ide látogatókat Munkácsy Mihály mellszobra fogadja, mely Kopriva Attila munkácsi képzőművész impozáns alkotása. Kiemelte továbbá, hogy a Magyar Ház meglehetősen jó kapcsolatokat ápol más kulturális intézményekkel, köztük a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeummal és a debreceni Déri Múzeummal. Felszólalásának végén Tarpai József külön köszönetet mondott Pákh Imrének, a Munkácsról származó magyar–amerikai műgyűjtőnek, a legnagyobb Munkácsy-magángyűjtemény tulajdonosának, aki felajánlotta a festőművész legfontosabb alkotásainak másolatait a Munkácsy Mihály Magyar Háznak.

Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul beszédében kifejtette, hogy idén immár második alkalommal emlékeznek közösen Munkácsy Mihályra, aki 180 évvel ezelőtt, 1844. február 20-án Munkácson látta meg a napvilágot Lieb Mihály Leóként, majd később szülővárosa előtt tisztelegve felvette a Munkácsy nevet. „Ez az épület büszkén viseli a Munkácsy Mihály Magyar Ház nevet és méltóképp őrzi a festőóriás emlékét” – szögezte le a diplomata, majd a munkácsi kulturális intézmény munkáját méltatva kiemelte: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a kezdetektől azon dolgozik, hogy ez az intézmény a kárpátaljai kulturális és szellemi élet egyik fellegvára legyen, amelynek színes és színvonalas programjaival, kiállításaival, könyvbemutatóival és különböző rendezvényeivel a 2021-es évi megnyitása óta kiválóan eleget is tesz. Ehhez a magunk részéről igyekszünk minden segítséget megadni, és személyes jelenlétünkkel is erősíteni a főkonzulátus és a Magyar Ház közötti szoros együttműködést.”

A köszöntőket követően Diana Havata csellista és Bacsinszki Ágnes fuvolista, a Kárpátaljai Megyei Filharmónia művészei léptek színpadra, akik Magyar melódiák című virtuóz játékukkal varázsolták el a hallgatóságot.

Ezután a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színháznak a neves magyar festőművész életéről és munkásságáról szóló Hazafelé című emlékműsora debütált. Az előadást Munkácsy Mihály naplótöredékei alapján Mónus Dóra állította össze. A darab szereplői Ferku Szilveszter, Fornosi D. Júlia, Mónus Dóra és Orosz Melinda. A negyvenperces műsor hűen tükrözi a gyermekként megannyi veszteséget elszenvedő és szomorúságot átélt Lieb Mihály Leó életének meghatározó momentumait, az asztalosinasság keserves éveit, majd a rajzolással és a festészettel történő ismerkedés felvillanyozó időszakát, mely után hatalmas bátorságának bizonyítékaként elindult, s hatalmas vásznaival meghódította a világot.

Munkácsy Mihály művészetének legjelentősebb részleteibe adott betekintést előadásában Kopriva Attila művészettörténész, festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense.

Munkácsy művészi tudásán és tehetségén túl az európai és azon belül a magyar társadalom életének, falusi és városi közösségeinek kiváló ismerőjeként érzékeny szociográfus is volt egyben, hiszen életképfestészete mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti vonatkozásában pontos jellemzést ad kortársairól. Európai és magyar polgárként vált neves festőművésszé, Krisztus-trilógiája és számos méltán világhírűvé vált képe missziót teljesített, amellyel keresztény magyarként az egész művelt világ előtt megbecsülést szerzett.

Munkácsy Mihály az idealizáló népi zsánertől jutott el a realista életképig, amelyet a düsseldorfi cselekményes zsánerfestészet hagyományaihoz igazodva fejlesztett tovább. A falusi vagy városi szegény embereket bizonyos élethelyzetekben ábrázoló művein egy érzelmes vagy drámai esemény összefüggésében az egyes karakterek és lelkiállapotok erőteljes jellemzésére törekedett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Szorosan kötődött a Gustave Courbet által képviselt realista ábrázoláshoz. A fájdalom megértése és átélése Munkácsy realista művészetének egyik legértékesebb eleme. A romantika egyik forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlődő nemzeti tudat. Nagy méretű vásznain, hatalmas kompozícióit karakteres embertípusokkal, pazar eszköztárral alkotta meg. Életének legnagyobb részét Párizsban töltötte, ahol feleségével fontos szereplői lettek a francia főváros szellemi és kulturális életének.

Az emlékünnepség a galériában folytatódott, ahol a résztvevők megtekintették a híres Munkácsy-festmények reprodukcióiból álló kiállítást.

A Munkácsy Mihály Magyar Ház gyűjteménye a közelmúltban a Magyar Éremkibocsátó Intézet és a Magyar Pénzverő Zrt. által Munkácsy Mihály születésének 170. évfordulója alkalmából kibocsátott emlékérmékkel gazdagodott, melyeket a rendezvény keretében tekinthettek meg először a jelenlévők.

CsA