Ki dönthet a fiatalkorú kezeléséről?

„Igaz, hogy a gyerek maga dönthet a műtétről, ha elmúlt 14 éves?”

– A Családi törvénykönyv (Сімейний кодекс України) 6. cikkelye értelmében a gyermek tizennégy éves koráig kiskorúnak minősül. A tizennégy és tizennyolc év közötti gyerek fiatalkorú. A jog szempontjából a fiatal egészen 18 éves koráig, vagyis felnőtté válásáig gyermeknek minősül bizonyos vonatkozásokban.

Az ukrajnai egészségügy jogi alapjairól szóló törvény (Основи законодавства України про охорону здоров’я – a továbbiakban: Alaptörvény) 43. cikkelyének 1. bekezdése értelmében a 14 év alatti kiskorú beteg, valamint a törvényes eljárás szerint cselekvőképtelennek nyilvánított beteg esetében az egészségügyi beavatkozások a törvényes képviselőik beleegyezésével végezhetők el.

Megjegyezném azonban, hogy a törvényes képviselőknek ez a joga korlátozott, mivel a 43. cikkely utolsó bekezdése leszögezi, hogy amennyiben a beteg törvényes képviselője nem járul hozzá a beavatkozáshoz, és az a betegre nézve súlyos következményekkel járhat, az orvos köteles értesíteni erről a gyámhatóságot. Másként fogalmazva: a törvény lényegében „nem fogad el” nemleges választ a törvényes képviselőtől, a döntés hatósági felülvizsgálata nélkül.

Az Alaptörvény 43. cikkelye, valamint a Polgári törvénykönyv 284. cikkelyének 3. pontja értelmében a tizennegyedik életévét betöltött személy egészségügyi ellátása az ő beleegyezésével történhet. A 43. cikkely még részletezi is a kérdést, amennyiben úgy fogalmaz, hogy a beteg hozzájárulása szükséges a diagnosztikai, profilaktikai és gyógyítási módszerek alkalmazásához. Tehát nemcsak a tulajdonképpeni kezeléshez, hanem például a kivizsgáláshoz vagy az oltáshoz is.

Ugyanez vonatkozik a pszichiátriai kivizsgálásra és kezelésre is. A pszichiátriai segítségről szóló törvény (Закону України «Про психіатричну допомогу») 11. cikkelyének 2. pontja szerint pszichiátriai vizsgálatot a pszichiáter a 14. életévét betöltött személy kérésére vagy tájékozott írásbeli hozzájárulásával végezhet; a 14. életévét be nem töltött személynél (kiskorúnál) szülei vagy más törvényes képviselője kérésére vagy írásos hozzájárulásával végezhet.

Jelezném, hogy az Alaptörvény és számos más jogszabály is hangsúlyozza, hogy az egészségügyi beavatkozáshoz a tájékozott beteg hozzájárulására van szükség. Az Alaptörvény 39. cikkelye szerint a nagykorú betegnek joga van megbízható és teljes körű tájékoztatást kapni egészségi állapotáról, beleértve az egészségi állapotával kapcsolatos releváns orvosi dokumentumokkal való megismerkedést. A szülőknek (örökbe fogadó szülőknek), gyámnak, gondnoknak joga van tájékoztatást kapni a gyermek vagy a gondozott személy egészségi állapotáról.

Ugyanakkor az egészségügyi dolgozó köteles a beteget közérthető formában tájékoztatni egészségi állapotáról, a javasolt vizsgálatok és kezelések céljáról, a betegség lehetséges alakulásáról, beleértve az életet és egészséget veszélyeztető kockázatok fennállását is. A kezelőorvos köteles a nagykorúságot elért beteget vagy a gyermek, gondozott személy szüleit, örökbefogadóit, gyámjait és gondnokait tájékoztatni a gyógyszerhasználat esetleges egészségi következményeiről, különös tekintettel az indikációkra és ellenjavallatokra, valamint az esetleges mellékhatásokra, ideértve a függőséget/rezisztenciát is, amely a gyógyszer alkalmazása során fordulhat elő az orvos által a betegség kezelésére, diagnosztizálására vagy megelőzésére javasolt adagolás és felhasználási mód mellett.

A 39. cikkely 4. bekezdése is fontos lehet: ha a páciens betegségére vonatkozó tájékoztatás ronthatja az egészségi állapotát, akadályozhatja a kezelés folyamatát, az egészségügyi dolgozónak jogában áll hiányos tájékoztatást adni a beteg egészségi állapotáról, korlátozni az egyes egészségügyi dokumentumokkal való megismerkedésének lehetőségét.

Felhívnám a figyelmet, hogy a jogalkotó ebben az esetben a tájékoztatáshoz való jogot alapvetően a nagykorúság eléréséhez köti, ami alapesetben 18 éves korban következik be, bár egyes törvény által rögzített speciális esetekben ennél korábban is bekövetkezhet. Így például felnőttnek minősül az a 16. életévét betöltött személy, aki munkaszerződés alapján dolgozik, vagy a 18. életévének betöltése előtt házasodó, aki a házasságkötés pillanatától számít nagykorúnak.

Mint látható, a törvényi rendelkezések ezen a területen némileg hiányosak. Egyfelől ugyanis rögzítik a polgár jogát, hogy 14 éves kortól dönthet az egészségügyi beavatkozásokról, másfelől nem élhet akadálytalanul ezzel a jogával, mivel csak a felnőttkor elérésével nyer kétségbevonhatatlan jogot a teljes körű tájékoztatáshoz egészségi állapotáról (bár az egészségügyi dolgozó köteles őt pácienseként tájékoztatni). Így viszont elvben megtörténhet, hogy nem tehet szert az ahhoz szükséges tájékozottságra, hogy felelősséggel (a javát szolgálóan) tudjon dönteni az adott kérdésben.

Tekintettel a fentiekre az tűnik optimális megoldásnak, ha a 14–18 év közötti fiatalkorú személy és szülei, törvényes képviselői együtt döntenek az egészségügyi beavatkozáshoz való hozzájárulásról.

hk