Rózsa Leó palotája
Elvesztett Ungvár
Ungvár számos érdekes titkot rejt, amelyek fokozatosan megnyílnak előttünk, ahogy feltárjuk a múlt ismeretlen részleteit. Tudják például, mi a közös az ungvári Korzó és a Volosin utca sarkán álló épületben és Gül Baba török dervis budapesti mauzóleumában? A rózsa köti össze ezeket. Persze nem élő, hanem szimbolikus. Gül Babát (török költő volt, nagy tiszteletnek örvendő dervis, aki 1541-ben a budai vár bevételének alkalmából rendezett hálaadó ünnepen halt meg a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban) a Rózsák Atyjának nevezték, ezek a virágok a mai napig nőnek a Rózsadomb negyedben található gyönyörű mauzóleum körül Budapesten. Ungváron a Korzó–Volosin utca sarkán lévő épületünk „atyja” pedig Rózsa Leó orvos volt, aki Gül Baba mauzóleumát idéző kerek ráépítménnyel díszítette háza tetejét.
Hogy ez véletlen egybeesés volt-e, vagy ilyen terv – valószínűleg nem fogjuk megtudni. Rózsa Leó doktor jómódú ember volt és kétségtelenül járt Magyarország fővárosában. Láthatta ott a török Rózsák Atyjának mauzóleumát és álmodozhatott arról, hogy szülővárosában ilyen stílusú vagy ilyen elemekkel rendelkező épületet emelne. A rózsák mindig is az életének részei voltak, még mielőtt Rózsa doktor megkapta ezt a vezetéknevet. A helyzet az, hogy születésétől fogva más, bár ugyanolyan „rózsás” vezetékneve volt – Rosenblüth. A XIX. század végén a Rosenblüth népes zsidó család kereskedelemmel foglalkozott Ungváron és nem szégyellte virágos vezetéknevét. Például orvosunk testvére, Rosenblüth Herman hosszú ideig birtokolta és irányította a városban népszerű Kakas fogadót. Csupán egyetlen családtag döntött a vezetéknév magyarosítása mellett, ami elvileg igen népszerű jelenség volt a magyar millennium, vagyis a magyar törzsek Duna–Tisza közébe érkezésének ezredik évfordulója idején.
Rosenblüth Leo 1888-ban visszatért a berlini tanulmányaiból szülővárosába, Ungvárra, és azonnal körzeti orvosnak nevezték ki. Körzetéhez tartozott Kereknye, Árok, Baranya, Cigányóc, Nagyláz, Daróc, Sislóc, Minaj, Radvánc, Gerény stb. Annak ellenére, hogy ilyen sok falut kellett kiszolgálnia, Rosenblüth Leo modern fogorvosi rendelőt nyitott a Kishíd (Malomosztova) utcában (ma a Volosin utca eleje), ahol – ahogy a hirdetésben is szerepelt – a városlakók úgy kezeltethették fogaikat, mint a fővárosban: fájdalommentesen húzták ki, helyeztek be arany, ezüst, platina, kerámia műfogakat, fogsorokat stb.
A következő évben, 1889-ben a fiatal orvos feleségül vette Krausz Bertát, egy helyi kereskedő, Krausz Adolf lányát. Dr. Rosenblüth Leo apósa ismert és befolyásos személy volt a városban. És volt egy háza is a régi Ungvár szívében, a legforgalmasabb utcák – a Nagy (később Rákóczi) és a Nagyhíd – kereszteződésében. A sarkot, amelyen Krausz Adolf háza állt, azokban az években Krausz saroknak hívták a városban. Maga a ház meglehetősen egyszerű volt, egyszintes épület. Krausz Adolf ott élt, és volt egy boltja is, amelyben 1856 után sokféle dolgot árult: a sörtől és a linóleumtól a fűszerekig és a gyerekjátékokig.
Aztán 1898-ban a helyi sajtóban megjelent egy hirdetés, hogy Rosenblüth Leo körzeti orvos saját és családtagjai vezetéknevét Rózsára változtatta. Ki tudja, miért. Talán ezt követelték a korabeli tisztviselőktől, vagy talán úgy gondolta, hogy a zsidó vezetéknév akadályozza szakmai karrierjét. Ha igen, akkor előretekintve azt mondhatjuk, hogy a vezetéknévváltás semmilyen módon nem befolyásolta karrierjét – Rózsa Leó életének 40 évében körzeti orvosként dolgozott. Ez idő alatt egy ötszobás bérelt lakásban élt a Fehér Hajó városi bérházban (ma Korzó 17.), bár egyáltalán nem volt szegény, a 83. helyen állt a legnagyobb adófizetők listáján Ung megyében.
Arra, hogy felépítse saját házát, Rózsa Leót a véletlen ösztönözte. 1909-ben nagy tűz ütött ki a Fehér Hajóban, ami tönkretette az épület tetejét és sok lakást megrongált. Rózsa helyiségei és orvosi rendelője fennmaradt, de talán ez az eset arra késztette, hogy megőrizze a pénzét és jövedelmező ingatlanba fektesse be. És mi lehetne jövedelmezőbb egy nagy háznál a belvárosban? Krausz Adolf ekkor még élt, de láthatóan nem ellenezte régi háza lebontásának gondolatát. 1909-ben Rózsa Berta mint tulajdonos kérelmet nyújtott be a városvezetéshez a Krauszok régi házának lebontására és egy új, háromszintes épület építésére. Az első projekt egyébként eltért az épület jelenlegi külalakjától, nem tartalmazta a sarokrészen a félkör alakú erkély (zárt balkon) kialakítását. Ezt az erkélyt Hámos és Szuhanek (Hámos Lipót, Szuhanek József) vállalkozók valósították meg az építkezés során, amiért a városvezetés még további évi 10 koronás adóval is megbüntette Rózsa Bertát (bár a Belügyminisztérium már 1911-ben felmentette a fizetési kötelezettség alól, megmagyarázva, hogy az erkélyt további befizetések nem terhelik).
1910-ben az Ungvári Közlöny című újság a Rózsa-palota már befejezett építkezéséről szólt. „Nagyon kis területen sikerült egy angol stílusú épületet építeni, világos falakkal és bizonyos egyszerűséggel. Ugyanakkor az épület meglehetősen nagyvárosinak tűnik” – jegyezte meg a cikk. A jól ismert helyi vállalkozó, Klein Ignácz a forgalmas utcák kereszteződésére nyíló földszinten rendezte be divatruhaüzletét. A hirdetésben megjegyezte, hogy új üzlete a legszebb lesz a városban. Fuchs Zsigmond, a férfigardróbhoz szükséges szöveteket árusító üzletet bérelt a Rákóczi utca felőli oldalon. Minden emeleten csak egy nagy lakás volt. Az épület első emeleti lakását (a jelenlegi második emeletről beszéltünk) a Vállalkozók Klubja foglalta el. A gardróbszobán keresztül egy tágas játékterembe, onnan olvasóterembe és pihenőszobába jutottak tagjai és vendégei. A bútorok, plüssgarnitúrák és a kellemes színűre festett magas mennyezetek, amint azt a sajtó is megjegyezte, harmonikus összhatást keltettek. Egy büfé is volt itt, ahol reggelizni és vacsorázni lehetett. „A klub jó helynek ígérkezik a téli időtöltésre. Már ma este fél nyolckor várják a vendégeket az ünnepélyes megnyitóestre” – írta az Ungvári Közlöny 1910. szeptember 17-én.
Ahogy a jegyzetből is láthatjuk, a Rózsa-palota angol stílusa és egyfajta egyszerűsége akkoriban nem tett nagy benyomást Ungvár lakóira. Egy másik lap, a Határszéli Ujság egyenesen azt írta, hogy Rózsa háza nem elég esztétikus egy ilyen forgalmas és központi helyhez. Ez az újság volt az első, amely úgy fogalmazott, hogy a Rózsa-palota tetején Gül Baba mauzóleuma áll.
Bár a második emeleten is készen állt egy bútorozott lakás, Rózsa Leó és családja valamiért nem költözött oda – továbbra is a Fehér Hajóban béreltek lakást. Felesége, Berta és három gyermekük is ott élt: Gyula, aki 1915-ben Budapesten szerzett orvosdoktori fokozatot, az első világháborúban Katonai Érdemrendet (II. Signum Laudis) kapott közkatonaként, magánorvosként dolgozott Ungváron; Aurélia (Rellike), aki hamarosan feleségül ment egy helyi üzletemberhez, a Gránit vállalkozás társtulajdonosához, Halász Vilmoshoz; és Elza, aki az 1920-as évek elején Gábor János fogorvos felesége lett. Rózsa Leó mindkét lánya az izraelita népkonyha és az Ungvári Orthodox Izraelita Nőegyesület aktivistája volt: vacsorákat készítettek és osztottak szét, jótékonysági rendezvényeket szerveztek, beszédet mondtak, stb. Ők és családjaik is a Fehér Hajóban laktak (nem tudni, hogy szüleikkel-e vagy külön).
Ugyanebben az 1910-es évben, amikor a Rózsa-palota elkészült és kezdett bevételt hozni a bérleti díjból, kellemetlenség történt: Rózsa Leó orvost csalással és a katonai szolgálat alól való felmentés elősegítésével gyanúsították meg. Azonnal eltávolították a körzeti orvosi posztról és fegyelmi eljárás alá vonták, de 1911-ben a bíróság minden vádat ejtett. Ki tudja, talán ez az eset volt az oka annak, hogy Rózsa Leó 1912-ben váratlanul eladta új, belvárosi palotáját. Az épületet 110 000 koronáért vásárolta meg Grosz Ármin galíciai hitelező.
A népszerű Vállalkozók Klubja, ahová helyi üzletemberek jártak újságot olvasni, poharazni, kártyázni, pletykálni és elintézni ügyeiket, 1915-ben költözött el a Rózsa-palotából (a városban még így hívták), amikor sok fiatal vállalkozót elhurcoltak a hadseregbe, a többiek pedig nem tudták önállóan fizetni a bérleti díjat és anyagilag támogatni a klub tevékenységét. Grosz Ármin valamilyen oknál fogva nem tudott megbirkózni az épület tulajdonosának szerepével. Már 1921-ben Goldstein Miksa helyi kereskedőé lett, majd 1929-ben bekövetkezett halála után a kereskedő feleségéé, akinek a neve Róza volt. Tehát ennek az épületnek a megjelenése a városban egy rózsához kapcsolódott, és egy rózsával, azaz Goldstein Rózával ért véget még a szovjet idők előtt.
1944-ben a Rákóczi utca 2. szám alatti ház a sajtóban már a zsidók által elhagyottként szerepelt (figyeljünk a megfogalmazásra: nem elvették a zsidóktól, hanem ők hagyták el). Amikor a sajtóban megjelent a lakások listája, amelyeket lakhatásra átadnak a helyi keresztény lakosoknak, az ajánlatok között volt egy hatszobás, összkomfortos lakás ennek az épületnek a második emeletén. Ez azt jelenti, hogy Goldstein Rózát, ha addig életben maradt, családjával együtt koncentrációs táborba vitték. 1946-tól a szovjet dokumentumokban már úgy jelzik, hogy ez a ház „elhagyott”, vagyis egyik korábbi tulajdonosa sem tért vissza oda és nem igényelte azt.
És mi történt dr. Rózsa Leó családjával a továbbiakban? Ő maga körzeti orvosként dolgozott, már 1930-ban a környező falvakat járta, a betegeket kezelve. 1933-ban pedig a mindig életvidám, 76 éves orvos szívroham következtében hirtelen elhunyt. A sajtóban megjelent hírek szerint „hatalmas számú ember jelenlétében” temették el. Valószínűleg az orvost a helyi zsidó temetőben helyezték nyugalomra, de a sírját ott nem sikerült megtalálni (viszont felesége, Rózsa Berta sírja még mindig ott van). A házaspár gyermekeinek sorsa szintén nem teljesen ismert számunkra, bár a második világháború eseményeit figyelembe véve nem lehetett könnyű. Az 1953-ban alapított Jad Vasem (a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága) archívumában vannak adatok a deportált Rózsa Gyuláról, a Mauthausenben meggyilkolt ungvári Halász Vilmosról (Rózsa Rellike férjének neve) és a deportált Gábor Jánosról (Rózsa Elza férje). Nem tudjuk, hogy túlélte-e a szörnyűségeket valaki a családból. Talán egy napon megtalálják leszármazottaikat, és többet megtudhatunk a Rózsa családról és házukról, amelyet a helyi lakosok Gül Baba mauzóleumának neveztek.
Tetyana Literáti: Pro Zahid/Rehó Viktória
