Szente B. Levente: Miféle válság

„Nem enged be mást, csak a szelet, hogy a tükörre tűzött halottjait

kirepítse, és ott fenn temesse el őket, égi gödörben” (Vénus Khoury-Ghata: Nem enged be mást…)

válság – miféle válság

csak kapzsiság van amiben háború dúl

szenvtelen követ s folyat léha papi áldás

tükör nincsen ami igazat mutatna

miként adjon mentőövet

vajon melyik az az óra amelyik jön

kong és üt és ver

csönget és harangoz ha eljönne az idő

aki majd a többi dobozt a mindenféle szerkezetével

együtt ébreszteni fogja ki tudja

angyal-e vagy ember

jön ki aztán ébresztőt fúj

az esztelenségnek vége legyen

mindennek ami nem emberi

megálljt parancsoljon

eddig csak a halottakat örökölted

temetted s megszenvedted a tieid

lassan nem lesz talpalattnyi földed sem

a másokéra – az élőkre és holtakra éppen most

a tudtodon kívül előfizetsz

Szeptember 21-én ünnepelte 52. születésnapját Szente B. Levente székely költő, újságíró, szerkesztő, könyvtáros, a Magyar Kultúra Lovagja. Jelenleg Székelykeresztúron él. Első írásait a Romániai Magyar Szó közölte 1994-ben. Termékeny szerző, talán ő a legtöbbet publikáló székely költő. Az írásait olyan neves lapok közölték és közlik, mint a Székelyföld, a Bárka, a Búvópatak, a Helikon, a Korunk, a Hitel, az Agria, az Előretolt Helyőrség, az Ezredvég vagy a Magyar Múzsa stb. Írásaival jelen van az elektronikus irodalmi felületeken is. 2000–2002 között főszerkesztője volt a székelykeresztúri Kisváros című közéleti lapnak, egy ideig szerkesztőként dolgozott a Garabontziás című erdélyi irodalmi lapnál, társalapítója a Székelykeresztúron havonta megrendezésre kerülő a Felolvasó című irodalmi estnek, egyik alapítója az ugyancsak Székelykeresztúron működő Kányádi Sándor Irodalmi Körnek.

Levente impulzív költő, együtt él a korral, melyben létezik, verseiben reagál a történésekre, rámutat a visszásságokra, az igazságtalanságokra, az emberi jellem érzékelhető hibáira. A Miféle válság 2023 márciusában jelent meg az Újvárad című erdélyi irodalmi oldalon. A verset olvasva nem nehéz felfedezni a napjaink történéseit, a szomszédban és a Szentföldön dúló háborúkat, amelyekben százezrek véreznek el, miközben ezrek még gazdagabbak lesznek. Ahol az álszentek a legfőbb jót emlegetve mindegyre fűtik a háborús gépezetet, és aki a békét emlegeti, azt megbélyegezik, megfojtják. Levente nem mentegeti az embert, hiszen ennek az őrületnek egyedüli oka az ember, az emberi jellemtelenség. Ugyanakkor egy újkori megváltót vizionál, aki majd véget vet ennek az esztelenségnek, de sajnos ennek a megváltónak még a körvonalai sem látszanak. Nem tudjuk, ki az, nem is sejtjük, a költő sem utal rá. Talán még meg sem született. Miközben erre a megváltóra várunk, mi, hétköznapi emberek szavazzuk meg újra és újra, tartjuk hatalmon az őrületet. A mi pénzünkön működik és zabálja fel testünket az embertelen világszörny, a lélektelen, profitközpontú gépezet. Vajon mikor ébrednek fel végre az emberek, és jelenkori ludditákként elpusztítják ezt a gépezetet?     

Lengyel János