A leander növényvédelme I.

A leander – mint minden más növény – érzékeny a gombákra, baktériumokra, és ritkábban, de előfordulhat vírusfertőzés is. Az időjárás, illetve a kártevők szintén sokat árthatnak és megnehezíthetik a leanderek ápolását. Cikksorozatunkban bemutatjuk a különböző betegségeket, és azt is eláruljuk, hogy mit tehetnek ellenük.

A párás ősz, a sok eső kedvez a gombák szaporodásának. Fontos, hogy a növényeket rendszeresen átvizsgáljuk, ugyanis a gombás fertőzések szemmel látható elváltozásokkal járnak.

Általánosságban elmondható, hogy ha valamilyen gyanús barna foltot látunk a levélen vagy a levél szélén, mely folyamatosan nő, vagy sok kis barna foltot fedezünk fel, esetleg elszárad egy levél, és a levélnyél körül barna folt látható a száron, a levelek zörgősre száradnak, vagy a kis fiatal hajtások lekonyulnak, megbarnulnak, ezek mind-mind gombás betegségre utaló jelek.

Amikor a növényen megjelennek a fertőzés jelei, sajnos elő kell vennünk a metszőollót, és vissza kell metszenünk a leanderünket, jóval a látható károsodás alatt, hogy elkerüljük a teljes megfertőződését. Fontos a metszőolló fertőtlenítése, a vágási felületek kezelése a visszafertőzés megelőzése érdekében. Azonban ez önmagában kevés, mindenképpen érdemes lepermeteznünk a növényt, mert nem tudhatjuk, hogy milyen mértékű a fertőzés.

Két nagy csoportba sorolhatók a leander betegségei: baktériumos és gombás betegségek.

Pszeudomonászos betegség/leanderrák. A betegséget okozó baktérium egy nagyon komoly kórokozó, ez pillanatnyilag a leander legújabb és legveszélyesebb betegsége. A leanderrák hatására az összes növényi részen fekete dudorok, daganatok jelennek meg, egy év alatt a kór az egész növényben szétterjed, így a beteg részek vagy daganatok lemetszése sem jelent megoldást a problémára. Egy másik tünete lehet még a baktérium megjelenésének, hogy 0,5–2,5 mm-es barna fás dudorok jelentkeznek a leveleken, melyek egyre jobban kiemelkednek és növekednek, környékük sárgás, eltorzítják a leveleket. Az elnyílt virágok helyén barna gubicsszerű képződmények nőnek, a magtokok eltorzulnak. A barna, száraz dudorok, a kifordult szárak mind-mind szórják a baktériumokat, megfertőzhetik az egész állományt. Súlyos fertőzés esetén a teljes növény elpusztul. A kórokozó sebzéseken keresztül képes fertőzni. Ez lehet akár homokfúvás okozta mikrosérülés is, de a leggyakoribb támadási felületek a késő tavaszi fagyok miatt kialakult fagyási sérülések és a metszési sebek.

Védekezés. Kerüljük el a sérüléseket – már amennyire ez lehetséges. Permetezhetünk réztartalmú készítményekkel megelőzés céljából. Fertőtlenítsük a munkaeszközöket, és ami a legfontosabb: csak megfelelő, biztonságos helyről szerezzük be a szaporítóanyagot. Ebben az esetben különösen nagy a jelentősége annak, hogy egészséges volt-e a szaporítóanyag. A beteg növényeket az egészséges növényektől el kell különíteni és – sajnos – meg kell semmisíteni. Erre a drasztikus lépésre azért van szükség, mert a fertőzött növényről fröccsenő vízzel, a vágóeszközökre került növényi nedvvel egyaránt terjeszthető a betegség a kerten belül is.

A leander aszkohítás betegsége. Elég gyakori és viszonylag jelentős gombabetegség. Képes a növény minden föld feletti részét megfertőzni, főleg a teleltetés alatt. A fiatal hajtások különösen nagy veszélynek vannak kitéve. Kezdetben úgy tűnik, mintha csak kiszáradtak volna a növényeink, de a kórokozó képes elpusztítani a teljes növényt. Egy száradó zóna indul el a fiatal hajtásrészeken lefelé. Az elszáradt rész felett a hajtás teljesen elpusztul, és ha a fertőzés eléri a tövet, akkor a teljes növényt tönkreteheti. Fontos fertőzési forrást jelentenek a talajra hullott és fertőzött levelek. Behatolási pontként mindig a sérülések (akár a mikrosérülések is) szolgálnak. A fertőzésnek a meleg, csapadékos időszak kedvez a legjobban. Továbbá a gomba kedveli a magas páratartalmat. A sűrű leanderbokrokat, amelyeknek a száradása hosszú ideig eltarthat, nagyon könnyen képes megfertőzni.

Védekezés. A fertőzött részt le kell vágni és meg kell semmisíteni. A metszési munkálatokkal némileg ritkíthatjuk az állományt, hogy kisebb legyen a páratartalom. Vannak érzékenyebb fajták, így a megfelelő fajtaválasztással szintén sikeresen meg lehet előzni a betegséget. Fontos a sebzések lezárása pl. sebkezelővel. Érdemes néhány gombaölő szeres kezelést is beiktatni a megelőzés érdekében. (Folytatjuk.)

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa