Vasárnapi üzenet: 2024. november 10.

A szeretet lehetővé teszi, hogy valódi önmagunk lehessünk

A pünkösd utáni 25. vasárnapon az irgalmas szamaritánus történetét tárja elénk egyházunk. Ebben a példabeszédben Jézus elmagyarázza az írástudónak, ki az ember valódi felebarátja. Ki az, aki valóban hozzá közelálló a nyilvánvaló különbségek ellenére is. A szamariai férfi, akit a korabeli zsidók semmibe vettek, lehetőleg messzire el is kerültek, a jó cselekedet mintaképévé válik a törvénytudó számára, akitől igenis van mit tanulni.

Azért olyan érdekes számunkra ez a történet, mert megmutatja Jézus közeledését minden ember felé. Ahelyett, hogy értelmetlen vitába keveredne a törvénytudóval a felebarát kérdésében, elmesél számára egy esetet. Maga a példabeszéd sok olyan többletinformációt tartalmaz, ami egy egyszerű párbeszéd során nem kerül előtérbe, és anélkül van hatással a hallgató véleményére, hogy közben védekezésre provokálná őt saját korábbi meggyőződése érdekében. Így aztán a törvénytudó saját belátása révén őszintén tudja elismerni Jézus igazát arról, hogy a felebarát kategóriája jóval tágabb, mint ahogy azt korábban gondolta. A zsidók számára a felebarát a másik zsidó volt. Ha az egyik zsidó bajban volt, a másik kisegítette. De ez nem vonatkozott az idegenekre, különösen a félzsidó szamaritánusokra, akiket a pogányokkal való házasságkötéseik és az abból adódó keverékhitük miatt tisztátalannak, méltatlannak tartottak. Jézus példabeszéde rávilágít arra, hogy ez a lenézett ember jóval többet tesz az elvárásnál. Ez nemcsak a pénzben mutatkozik meg, amit a fogadósnak ad az ápolásért, hanem már korábban is, amikor a rituális tisztasági előírások ellenére véres emberhez ér, és ilyet tesz fel a teherhordó állatára.

Jézus kimondatja a törvénytudóval, hogy felebarát minden körülöttünk lévő ember, függetlenül vallási vagy földrajzi hovatartozásától. Jó lenne, ha ezt mi is megszívlelnénk. Ámen.

Iván Gábor
görögkatolikus áldozópap