Márton-napi foglalkozás a Nagyberegi Tájházban

Gyermekjátékok, kézművesség, táncház, kemencében sült édesség

A Nagyberegi Tájház immár több mint egy évtizedes fennállása óta rendszerint egy-egy adott időszak jeles napjai köré építi foglalkozásait. A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) ezúttal a Márton-napi hagyományokat elevenítette fel az intézmény november 12-i programján.

Szent Márton napjához számos népszokás és néphagyomány fűződik. Mint minden ünnepnek, ennek is megvannak a maga jellegzetességei. A tájház keddi programjának résztvevői, a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola beregszászi tánccsoportjának tagjai ezúttal ezekbe kaptak betekintést, miközben játékosan ismerkedtek meg az ünnephez kapcsolódó népszokásokkal.

Miután a gyerekek megtekintették a tájház autentikus berendezését, Gál Adél, a PCS munkatársa, a Nagyberegi Tájház koordinátora irányításával közösen idézték fel Szent Márton történetét. A legenda szerint Márton a mai Szombathely környékén látta meg a napvilágot a IV. század elején. Egy hideg téli estén a római császár katonájaként szolgáló ifjú lovaglás közben találkozott egy koldussal, akit megszánva kettévágta saját köpenyét és megosztotta azt az út szélén álló emberrel. Az ezt követő éjszakán Márton álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Ez óriási hatást gyakorolt rá, s eldöntötte: a továbbiakban nem a hadsereget, hanem Istent szolgálja. Jólelkűségéről legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. Az egyik legenda szerint Márton tiltakozott ez ellen, s a hír hallatán egy lúdólban bújt el. A libák azonban elárulták rejtekhelyét gágogásukkal, így végül mégis püspökké szentelték.

Szent Márton napjához számos magyar népszokás is kapcsolódik. Gál Adél ezeket is elmesélte a résztvevőknek, akik érdeklődve hallgatták végig az időjárásjósló praktikákról és népi megfigyelésekről szóló összefoglalót. Régen úgy vélték, hogy ha „jókedvű” Márton, akkor kemény, hideg tél lesz, ha pedig borús az idő Márton napján, akkor borongós tél is várható. A gyerekek megtudták, hogy a néphagyomány szerint, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik” – tehát Márton napján havazik –, akkor enyhe, latyakos télre lehet számítani, amikor azonban azt mondták: „Eljött Márton barna lovon”, akkor fagyos, hideg tél volt kilátásban. A gyerekek a foglalkozás végére már vidáman ismételgették azt az ismert mondást is, mely szerint „Ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál”, azaz ha Márton-napon fagy, akkor nem kell hideg időre számítani karácsonykor, ám ha Márton-napon enyhe az idő, akkor zordabb szenteste áll előttünk.

Az érdekes mondások és történetek megismerését követően a tánccsoport Kokas Krisztina vezetésével Márton-napi körjátékokat mutatott be, majd dalokat énekeltek és gyermekjátékokat tanulhattak meg.

A program kézműves-foglalkozással folytatódott. A településen aznap áramszünet volt, így a gyerekek gyertyafénynél ülték körbe a munkaasztalt, azonban ez sem szegte kedvüket: lámpásokat készítettek, melyek fénye melegséget sugároz, s a jó cselekedetet és a reményt jelképezi.

A konyhában eközben Olasz Piroska, a tájház szakácsnője őszi finomságokat készített. A sütőben sütőtök készült, míg a kemencében fahéjas-túrós alma sült, melyet a látogatók a foglalkozás végén el is fogyasztottak.

lexi