Istenes Tibor: Magyar fákon

Csonkolt szíveken csonkolt ország,

Vérből kiáltó némaság,

Nemzetet szakító ragályos kórság,

De csak pillanatnyi a bénaság...

Száz esztendő és lehull az átok,

Kárpátok gyűrűje szétterül,

Döbbent arcokon, magyar fákon,

Ősrégi térkép lényegül...

Taposták, törték, szakították,

Dallamra tépték ezer sebét,

De hiába zengték halálát kották,

Belénk kódolták élő hevét...

A kivágott fa majd újra zöldell,

Megkapod te is leveleit,

Lelkedbe vésték őseid szívvel,

Történelmed lemezeit...

Tavaly ősszel vettem át a Versajánló rovatot, azóta ötvenhárom költő ötvhárom verséről írtam, köztük vannak klasszikusok és kortársak, ismertek és kevésbé ismertek. Azóta több irodalmár is írt nekem, hogy szeretné, ha az ő verseit is figyelembe venném, egyesek még rosszallásukat is kifejezték, amiért eddig nem kerültek sorra. Megjegyzem, már tavaly összeállítottam egy százas listát azokból a versekből, amelyeket ajánlani szeretnék. Igyekszem olyan műveket, olyan szerzőket bemutatni, amelyeket és akiket az olvasók kevésbé ismernek, ezáltal is szélesíteni a tudásukat. Kis nemzet a miénk, mégis hatalmas irodalmi teljesítményt mondhatunk a magunkénak.

Nemrég jelent meg a Magyar Múzsa című folyóirat legújabb száma, benne Istenes Tibor versével. A Rákospalotán lakó szerzőnek személyesen adtam át a tiszteletpéldányokat, ugyanis szerkesztőként arra törekszem, hogy megismerjek minden szerzőt, személyes kapcsolatot ápoljak velük. Nos, Tibor ezen a találkozón felvetette, hogy rendszeresen olvassa a Versajánló rovatot, számára nagy megtiszteltetés lenne, ha a Kárpátalján élő olvasókhoz is eljutna a költészete. Korábban már kiválasztottam az egyik versét, de aztán megváltoztattam a döntésemet, és végül a Magyar fákon című művét részesítettem előnyben.

Istenes Tibor Budapesten született. Termékeny szerző, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője, verseivel főként a világhálón találkozhatunk, a Hetedik, a Lenolaj, a Litera-Túra és más netes irodalmi oldalakon. Annak idején én hívtam a Múzsához, és az évek során többször is publikált nálunk. Hosszú éveken keresztül dolgozott sajtósként a Ferencváros labdarúgócsapatánál. Egy ízben részt vett a Magyar Múzsával a nagyvilágban! című rendezvénysorozat egyik rákospalotai műsorában is.

Főként klasszikus, kötött verseket ír. Költészetében fontos szerepet kap a haza- és a nemzetszeretet, a magyarság történelme, a vallás, a család, a hagyományos értékek. Ebben a versében is a magyarság elvesztett nagyságán kesereg, ugyanakkor ott van az örök remény, a túlélés, a feltámadás lehetősége is. „A kivágott fa majd újra zöldell, // Megkapod te is leveleit, // Lelkedbe vésték őseid szívvel, // Történelmed lemezeit...” 

Lengyel János