Az 1944-es ártatlan áldozatokra emlékeztek Haláboron

A kárpátaljai magyarság 1944-ben ismerkedett meg először a kommunizmus igazi arcával, amikor úgynevezett „háromnapos munkára” vitték a vidéken élő magyar és német férfilakosságot 18-tól 50 éves korig. A front elvonultával a Kárpát-medence különböző vidékein élő magyarok fellélegezve azt hitték, hogy megmenekültek a háború borzalmaitól, ám akkor csapott le teljes erejével a vörös terror. Az azóta málenkij robotként elhíresült deportálásnak több tízezer áldozata volt, máig tisztázatlan, hogy tulajdonképpen mennyien maradtak ott a sztálini lágerekben.

A mai nemzedékek számára fontos feladat, hogy fiataljainkat pontosan tájékoztassa a múlt történéseiről, s együtt vonják le a tanulságokat. Ezért a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapszervezetei minden évben megemlékeznek az elhurcoltakról. A halábori alapszervezet, a helyi egyház, a KárpátHáz civil szervezet, valamint a községháza képviselőinek közös szervezésében idén november 17-én gyűltek össze az emlékezők a település temetőkertjében, ahol Kádár Szilvia, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket. Beszédében összefoglalta a 80 évvel ezelőtt történteket, melyek alól a település férfilakossága sem mentesült.

Az oly sok emberi életet követelt eseményről osztotta meg gondolatait Dénes Zsukovszky Elemér helyi református lelkész, majd Tóth Győző, a KárpátHáz civil szervezet igazgatója, kistérségi képviselő, a Halábori Gimnázium történelemtanára szólt a megemlékezés hangján. A helyi magyar iskola tanulói ‒ Kádár Szilvia felkészítésével ‒ alkalomhoz illő szavalatokkal és szavakkal emlékeztek több esetben dédnagyapáikra. Szabó Kamilla elszavalta az ismeretlen szerző tollából származó Lágerballadát, majd Tót Kornél elevenítette fel a 80 éve történteket. Az Ezer fogoly imája 1944-ben c. lágerverset Orbán Vivientől hallhatták a jelenlévők, akik a Himnusz eléneklése után az emlékezés koszorúival és a virágaival lerótták tiszteletüket a hősök előtt.

V. I.