Isten legyen a mi sziklavárunk!
A mártírokra emlékeztek Badalóban
Mint minden év november harmadik vasárnapján, úgy idén is megemlékeztek az 1944-es sztálini terror kárpátaljai és badalói áldozatairól Badalóban, ahol a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének szervezésében gyülekezeti közösségben adóztak az elhurcoltak emlékének.
A református templomban tartott istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor Sámuel első könyve 22. részének 1‒5. verséből tolmácsolta Isten üzenetét a bibliai Saul és Dávid életének történetéből, amelynek az volt a legfőbb üzenete, hogy a mai nehéz időkben is arra kell törekednünk, hogy Isten legyen a mi sziklavárunk, mert igazából csak Ő védhet meg minden veszedelemtől.
Az istentiszteletet követően a templom szomszédságában lévő Mártírok emlékparkba, az ott lévő emlékműhöz vonultak a megemlékezők, ahol elsőként Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.
Megemlékezésében arról beszélt, hogy 80 évvel ezelőtt Badalóból másfél százan kerültek el a különböző lágerekbe, akik közül 88-an soha nem tértek haza szeretett szülőfalujukba. Ők egyedül magyarságukért, hitükért váltak áldozatokká.
Mint mondta, 80 év nagy idő, azóta lassan már három nemzedék nőtt fel, de a történelem valahol mégis ismétli önmagát.
„2024 novemberét írunk, és ezer nappal a kegyetlen háború kitörése után Kárpátalján most is férfiak ezrei vannak kényszerből távol a szeretteiktől, közösségeiktől.[…] A történelemben minden háború békével ért véget, és a nagypolitika változásai reményt jelentenek számunkra is a normalitás és a béke visszatérésére. Addig is higgyünk Istenben, és imádkozzunk ezért!”– zárta beszédét.
,,Talán nem túlzás azt mondanunk, hogy az 1944. és 1953 közötti időszak a sztálini antiszemitizmus jegyében zajlott, amely során a Tisza menti Badalóból is több mint 150 személyt hurcoltak el különböző szovjet koncentrációs táborokba” – kezdte beszédét Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul, aki felidézte a nyolc évtizeddel ezelőtti szörnyűségeket.
Beszéde végén Kosáry Domokos szavait idézte, mely szerint: „Egy nép nem sértődhet meg a világtörténelemre!” Ugyanakkor számot vetni kötelessége, mert erre nemcsak a múlt kötelez, hanem a jelen és a jövő is.
Pápai Zsófia és Botos Olivér, a Badalói Gimnázium tanulói az alkalomhoz illő verseket adtak elő.
Köszöntötte az egybegyűlteket Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki arról beszélt, hogy szent kötelességünk, hogy minden évben megemlékezzünk mártírjainkról, és arra figyelmeztetett, hogy mindent tegyünk meg azért, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a 80 évvel ezelőtti borzalmak.
Sápi Zsolt lelkipásztor mondott rövid fohászt az áldozatok emlékére és nemzetünk megmaradásáért imádkozott.
A megemlékezést a Himnusz és a Szózat eléneklése foglalta keretbe, és az emlékmű megkoszorúzásával ért véget.
(tamási)
