Megemlékezés a málenkij robot áldozatairól Jánosiban

A beregszászi járási Jánosiban is megemlékeztek a málenkij robot áldozatairól a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékművénél.

Az eseményen részt vett Bakos Erzsébet, a község elöljárója, Nagy Szabolcs református lelkipásztor, Egressy Miklós görögkatolikus parochus, a KMKSZ Jánosi Alapszervezetének képviselői, illetve minden olyan helyi lakos, aki fontosnak érezte, hogy lerója tiszteletét az elhunytak emléke előtt.

A jelenlévőket Bakos Erzsébet köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy Jánosi és Balazsér lakosai minden évben azért gyűlnek össze e novemberi napon, hogy mély főhajtással tisztelegjenek azon honfitársaik emléke előtt, akik a történelem néma, sokáig elfeledett áldozatai voltak. „Ma összegyűltünk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk: a málenkij robot tragédiája olyan sebet hagyott történelmünk szövetén, amelyet soha nem feledhetünk. Az ártatlanul elhurcoltak és családjaik fájdalmát meg kell őriznünk, hogy emlékeztessenek minket a béke, a méltóság és az emberség törékenységére. Ígéretet teszünk, hogy emlékük tovább él bennünk és a következő nemzedékekben is” – mondta el.

Nagy Szabolcs tiszteletes a 103. zsoltárból olvasott fel az egybegyűlteknek: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az Úr.” A lelkipásztor kifejtette, hogy bár furcsának tűnhet e megemlékezésen ez az igeszakasz, azonban ha mélyebben belegondolunk, rá kell jöjjünk, hogy nagyon is helyénvaló, hiszen mindenkor hálát kell adnunk Istennek, aki megszabadít minket a nyomorúságból.

Egressy Miklós görögkatolikus parochus szerint mindannyiunknak van egy tartozása, mégpedig az, hogy megemlékezzünk őseinkről, akik önhibájukon kívül, szörnyű körülmények között vesztették életüket. „Nem könnyű terhet, nem könnyű keresztet cipeltek magukkal életük során” – szögezte le.

A megemlékezés csendes koszorúzással és közös imával ért véget.

VV