„Álnok szavad, hazug szavad de sok népet ámított, megszenvedték hatalmadat az ártatlan magyarok”
80 évvel ezelőtt, 1944 novemberében minden 18 és 50 év közötti magyar férfinak jelentkeznie kellett „mindössze 3 napos munkára”, melynek során a keletkezett háborús károk helyreállításában vettek volna részt a kiadott parancs szerint.
Sajnos a három napból hónapok, évek lettek. „Három napnak elteltével lehervadott a mosoly, megismerte kínok kínját sok ezernyi bús fogoly” – ugyanis fegyveres katonákkal kísért gyalogmenetben a szolyvai gyűjtőtáborba hajtották őket, ahol az embertelen bánásmód, illetve a borzalmas körülmények miatt több ezren haltak meg. Aki túlélte a szolyvai láger mostoha viszonyait, azokat a Szovjetunió különböző munkatáboraiba deportálták, ahonnan nagy részük sohasem tért haza.
A Gáti Református Egyházközség évek óta közös megemlékezést szervez a KMKSZ Gáti Alapszervezetével az 1944-ben a magyarságot ért tragédiáról. Az idei megemlékező istentisztelet kezdetén Szilágyi Károly református lelkész prédikációjában hangsúlyozta Isten felénk áradó kegyelmét, hogy még megtartott minket itt, Kárpátalján. Egyedüli reményünk a szüntelen imádkozás, melyben hálát kell adunk mindenért, amit Tőle kaptunk, és kérnünk kell, hogy hozza meg számunkra a békét: „Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem” (1 Sám. 22, 23).
Az istentisztelet végén a lágerekben íródott levelekből olvastak fel részleteket a helyi fiatalok, ezáltal betekintést kaptunk az ott uralkodó kegyetlen bánásmódról és körülményekről.
Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, hogy ilyen tragédia többé soha ne forduljon újra elő.
Bak Ágota
