Vasárnapi üzenet: 2024. november 24.

Pünkösd utáni 27. vasárnap

„Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke; teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: »Asszony, megszabadultál betegségedtől.« Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: »Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!« De az Úr válaszolt neki: »Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?«”

Lk. 13, 11–16

Krisztusban kedves Testvérek!

A görögkatolikus hívek számára november 15-én kezdetét vette a karácsonyt megelőző bűnbánati időszak, amit a keleti szertartású egyházak Fülöp apostol böjtjének is neveznek, illetve a hétköznapokban a hívek egyszerűen adventnek hívnak. Ez időszak alatt igyekszünk jobban és többet imádkozni, minőségesebb jelenlétünket adni az Istennek. Próbálunk néhány dologról lemondani ajándék gyanánt az értünk, bűnös emberekért megszülető Kisjézusnak. Fontos eleme ez időszaknak a jótékonykodás, az irgalmasság gyakorlása embertársaink felé. Bármily furcsa, de a hitetlen, zajos, karácsonyi vásáros, villogó fényes világ is erre van kiéhezve. Ebben a várakozó, bizonyos szempontból hiányos állapotú közegben olvassuk ennek a görnyedt hátú, beteg asszony csodás meggyógyításának történetét.

Egy nyomorék asszony visszakapja egészségét. Ez minden gyógyításnak az igazi értelme. Azért várjuk a Messiást, mert a testben közénk születő Jézus azt akarja, azért jött a világra, hogy az ember egészséges legyen, hogy életünk legyen és bővelkedjünk abban. Azért jött, hogy mi, elesett, hiányos állapotú emberek – hiszen a betegség nem más, mint az egészség hiánya; a bűn nem más, mint az Istennel való megszentelt élet elutasítása; mint ahogy a halál sem az élet ellentéte, hanem éppen annak hiánya – visszakapjuk istengyermeki méltóságunkat, emberi önérzetünket, és egyenes derékkal, nyílt tekintettel járhassunk a világban. Mindannyian küszködünk azzal, hogy az élet olykor megalázkodásra, görbeségre, zajos, eltévelyedett útra kényszerít minket. A Messiásnak más szándéka van. Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában és igéjében lettünk teremtve mindannyian, benne, az Ő áldozatában lettünk Isten gyermekei, megváltott, egyenes derekú és lelkű önérzetes emberek.

Az elöljáró hibájába sok keresztény ma is beleesik. Az elöljáró viselkedése arra indít minket, hogy ellenőrizzük saját vallásosságunkat. Ha az jó, akkor imánkból, hitünkből, templomba járásunkból értékek születnek bennünk. Az elöljárónak nemcsak a szombat megsértése fájt, hanem az, hogy Jézus gyógyított, és ez az asszony meggyógyult, mert ő magamagát tartotta tisztának, egészségesnek; a „hatalma” elvesztésének félelme tette őt igazán beteggé. A zajos világ is – a maga hiányos és isteni irgalomra szomjas valóságában – ennek az elöljárónak a betegségét hordozza. Minél kevesebb a kiszolgáltatott, a rászoruló, minél kevesebben az önérzetlen, megtiport ember, annál kisebb a világ hatalmasainak tekintélye.

Az Isten fia az Ő irgalmával és emberszeretetével az elhagyatottság, a félelem, az Istentől elgörbült élet kötelékeitől jön megszabadítani bennünket. Izaiás próféta szavaival imádkozunk, böjtölünk, tevékenykedünk és reménykedünk, gyógyulást kérve: „És én várom az Urat, és őreá fogok várni” (Iz. 8, 16), mert velünk az Isten.

Szűcs Ferenc
barkaszói áldozópap