Kerecsényi Éva: Novemberi hangoló

Tik-tak, tik-tak, pereg a valóság,

markolnám, maradjon, de ügyetlen kezem,

magamhoz húznám a pihe-puha percet,

s oly nagyon szeretném, szökjél meg velem,

menjünk világgá, súgom a füledbe,

döntsük le az ész tornyozta nagy falat,

míg vibrál bennünk a vágyakozás lángja,

s ficánkol az érzés a bordák alatt,

gyere, szaladjunk, olvadjunk a mába,

fogjuk meg bátran a pillanat kezét,

szikla széléről lógassuk le lábunk,

s hallgassuk, a szél hogy zeng rólunk mesét,

gázoljunk térdig a zizzenő avarban,

s ha percre megállunk, szorosan ölelj,

édes-bús november csendesen hangol,

szíveddel melegíts, a tél oly közel.

November van, az év második emberes hónapja. Némi játékossággal fordíthatnám a hónap nevét újemberként is. Igaz, hogy a napjainkban tapasztalható éghajlatváltozás alaposan összekuszálta a megszokott évszakokat, de mi most maradjunk a régi kerékvágásban, miszerint a november búcsúztatja az őszt, és szállást csinál egy új emberes hónapnak, a decembernek. A Trónok harca című közkedvelt filmsorozatból tudjuk: semmi jót nem jelent, ha közeleg a tél. De nem mindegy, hogy milyen tél jő. Hol vannak már azok a morcos fehér telek?

De ne szaladjunk ennyire előre, néhány napig még a november vendégeskedik nálunk. No meg Kerecsényi Éva győri költő, aki erősen marasztalná a valóságot, miközben megszökne a novemberrel, vagy azzal, kit ez elnevezés takar, hogy a vágyakozás lángjától fűtve ficánkoljon éteri mesék terein.

Kerecsényi Éva 1964-ben született Körmenden, ma Győrben él. Olasz magántanárként és asztrológusként dolgozik. Többkötetes szerző. Az Art’húr Irodalmi Kávéház című internetes irodalmi oldal szerkesztője, ebből kifolyólag kollégám. Miénk a szombat.

Több irodalmi folyóiratban és internetes oldalon is publikál, mint a Kalamáris, a Napútonline és a Magyar Múzsa. Éva verseit a saját fiókjában is olvashatják, a legismertebb közösségi oldalon.

Lengyel János