Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (40. rész)

Sorozatunk mostani részében egy olyan kárpátaljai lányt ismerhetnek meg, aki ékes példája annak, hogyan hozhat az ember egyik napról a másikra olyan fontos döntést, amely majd az egész életét megváltoztatja. Zsuzsanna valóban azt csinálja, azzal foglalkozik, amit szeret. Mindezt nagyon lelkesen teszi, már komoly sikerekkel a háta mögött. Szereti a rendezettséget, ami egyébként is jellemző erre a szakmára, hiszen nem mindenki süt évenként kenyeret a római pápának.

– Mesélj kicsit magadról!

– Lenik Zsuzsannának hívnak, Ungváron születtem, 29 éves vagyok. Tanulmányaimat az Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnáziumban kezdtem, majd az Ungvári Zádor Dezső Zenekollégiumban folytattam. 2014-ben felvételt nyertem a Lembergi M. Liszenko Zeneakadémia zongora szakára. Lembergben zongoratanárként, zenekísérőként dolgoztam, majd egy idő után szakmát váltottam. A cukrászat mindig is nagy szívügyem volt, ezért a munkaszabadságom alatt úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam ebben a szakmában, ami annyira magával ragadott − először mindkét szakmát kombináltam, kevés szabadságom volt −, hogy végül a cukrászat mellett döntöttem. Ma Ukrajna legjobb cukrászdájában dolgozom, sous-chef és R&D pozícióban. Emellett a „theBODY School” csapat tagja is vagyok. Ez egy olyan szolgáltatás, amely egészséges kapcsolatot alakít ki a testtel és a táplálkozással. Orvosokkal, nutriciológusokkal, trénerekkel az emberek egészséges életmódbeli szokásait alakítjuk ki, illetve formáljuk, valamint segítjük azt fenntartani. Ezenkívül az IRCA (olasz cukrásztermékek) és a MoleekS Brand ambassadorja (nagykövete) vagyok egyben.

– Mi volt a legfőbb ok ‒ felsorolhatsz többet is ‒, hogy itthon maradtál és helyezkedtél el? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal, hogyan látod ezt?

– Eléggé sok bennem az ambíció. Az ember akkor tudja a legjobban megismerni önmagát, amikor olyan körülmények közé kerül, amelyek szokatlanok, idegenek a számára. Lembergbe költöztem 10 éve, érdekes volt számomra a nagyobb város, fejleszteni szerettem volna az ukrán nyelvtudásomat is, hogy a magyarral egy szinten ismerjem. Végül most már az ukrán könnyebben megy, mint a magyar, aminek – az igazat megmondva − nagymamám nem nagyon örül, mivel gyerekkorom óta a magyarságtudat játszotta a fő szerepet a családunkban. Magyar családban nőttem fel, ahol az ukrán nyelv nagyon ritkán szólt, legfeljebb a televízióból néha. Most több időt szánok magyar könyvek olvasására, de például magyar vagy angol nyelven szoktam bekapcsolni a Netflixet is. Hogy ki hol marad, vagy ki hova költözik, szerintem nem lehet meghatározni egy közös, általános elv szerint, mivel mindenkinek megvan rá a saját oka. Véleményem szerint minden ember a saját útját keresi, azt, ahol boldogan tud élni és hasznosnak érezni magát. A külső világ mindig az ember belső világát tükrözi.

– Kérlek, mondj három olyan dolgot, mondatot, ami meghatározza azt, hogy ki vagy te! Kezdd a legfontosabbal!

– Hiszek abban, hogy mindennek megvan a saját ideje és helye, de nagyon sok minden függ az ember választásától és bátorságától, merészségétől. Fontos meghatározni a személyes határokat és megtanulni odafigyelni a belső hangunkra. A harmadik az, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága, néha ugyanarra a dologra különböző szemszögekből kell nézni ahhoz, hogy többet lássunk és értsünk. Szintén meghatároz a pozitív gondolkodás, a helyes táplálkozás, a sport, és az odafigyelés a belső állapotomra, mind a mentális, mind a testi-fizikai állapotomra egyaránt.

– Hogyan éled meg kárpátaljai magyarként a mindennapokat ott, ahol élsz? Mit gondolsz, mi kárpátaljaiak, hogyan éljük meg az életünket a szülőföldünkön vagy a „nagyvilágban” az adott körülmények függvényében?

– Csodásan. Amikor készültem Lembergbe költözni, akkor figyelmeztettek, hogy a lembergiek nem szeretik a kárpátaljaiakat. Ezzel a gondolattal utaztam az első konzultációmra, felvételi előtt. De az ellenkezője derült ki a számomra, és azt tapasztalom, hogy kedvelik a kárpátaljaiakat. Ebből kifolyólag arra jutottam, hogy soha ne vegyük magunkra mások tapasztalatait, mivel nem tudjuk, hogy milyen körülmények között alakultak ki az adott helyzetre vonatkozólag a negatív gondolatok másoknál. Érdemes az ilyen dolgokat megkérdőjelezni.

Ahogyan említettem, egy közös elv alapján lehetetlen meghatározni, a kárpátaljaiak közül ki hogyan éli meg az életét szülőföldjén vagy a nagyvilágban − valaki számára Kárpátalja a nagyvilág −, mivel ez sajátosan az embertől függ, függetlenül attól, hogy hol született. Mint bárhol máshol, Kárpátalján is különböző emberek élnek, akik különbözőképpen látják a világot és a helyüket benne. Szerintem sok függ attól, hogy az ember hogyan fejleszti, milyen tudással, élményekkel, tapasztalatokkal gazdagítja magát.

– Mik jellemzik leginkább a foglalkozásodat, hivatásodat? A munkádban eltelt idő során milyen tapasztalatokra tettél szert?

– Nagyon sok tapasztalatot szereztem. Egyik nap se hasonlít a másikra. Ez egy kreatív, de másrészt nagyon precíz, pontos, rendezett szakma, amelyben nagyon fontos képesség a türelem, s a stresszt is bírni kell. Továbbá jól kell szervezni az emberekkel való kommunikációt, csapatépítést is. A fizikai felkészültség is fontos, mivel ehhez a munkához megfelelő erőnléttel, kitartással is rendelkezni kell. A csapatunkkal olyan projekteket valósítottunk meg, melyek minket a szakmán belül kiemeltek és ismertté tettek.

– Ezekben az időkben hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat? Milyen új ötletekre volna szükség? Hogyan tud most boldogulni egy fiatal a szülőföldjén?

– Ez attól függ, hogy milyen céllal „szeretnénk” itthon tartani őket. Egy fiatalnak most sem könnyű boldogulni szülőföldjén, viszont – szerintem – most sokkal könnyebb, mint például néhány éve. Szerintem itt a kérdés az, hogy hogyan tudnánk egy olyan környezetet létrehozni, amelyben a fiatalok benne szeretnének majd élni, és azt fejleszteni.

– Kérlek, idézd fel eddigi legjelentősebb teljesítményedet az életben, bármely téren.

– Ide be tudok sorolni a szakmámmal kapcsolatos dolgokat is, de közöttük a legjelentősebb, hogy volt bennem annyi merészség, hogy 24 év zongoratapasztalat után szakmát váltottam. Ez egy nehéz döntés volt, ezért tartom ezt fontos teljesítménynek. Viszont ez a döntés nagyon szép formában bontakozott ki, kitűnő teljesítményt hozott magával, amelyet a csapatommal együtt értünk el. Kiemelek két érdekes projektet: Salvador Dali-projekt (14 kreatív torta Salvador Dali stílusában), illetve már 2022-től minden évben mi készítjük a pászkát (húsvéti kenyeret, Panettone-t) a római pápának húsvétra.

A legfontosabb része mindennek az, hogy egy szép és erős csapatot hoztunk létre együtt, mely olyan kihívásokkal néz szembe, amit nehéz egy kívülállónak elképzelni. A munkánkkal számtalan embernek okozunk örömet és pozitív érzéseket nap mint nap, életük legfontosabb napjainak vagyunk a részesei, ami szerintem nagy teljesítmény, és nagy jelentőséget ad a munkánknak is.

Személyes teljesítményeimmel kapcsolatban eszembe jutott 2021, a Covid időszaka, amikor egy nap úgy döntöttem, hogy részt veszek egy cukrászversenyen tortakészítésből, amelyet Londonban szerveznek minden évben. Mivel pandémia volt, így online formában zajlott a verseny. Ez egy komoly nemzetközi verseny, az akkori időszakban különösen jelentős konkurencia társaságában − mert ugye sok mindenki kihasználta azt a lehetőséget, hogy most online formában is részt lehet venni benne − nem számítottam helyezésre, csakis érdekességképpen vettem részt. Az online közvetítést, ahol a győzteseket kihirdették, be sem kapcsoltam. Majd egy levélben értesítettek, hogy bronzérmet szereztem a kategóriámban, harmadik hely, ami nagyon kellemes meglepetés volt számomra.

Fontos és jelentős teljesítmények közé tudom még sorolni azt is, hogy workshopokat tartok cukrászoknak, most már nemcsak Ukrajnában, hanem Európában is. Az online konzultációk során pedig az általam kidolgozott desszertek a különböző országok és kontinensek vitrinjein is megtalálhatók.

– Számodra mit/kit jelent a kereszténység? Mit jelent neked a hit? Ki számodra Isten? A nagy többség számára ki Isten?

– Keresztény családban nőttem fel. Jelenleg számomra a hit egy filozófia, mely olyan értékeken alapul, melyek segítenek hinni a jobb dolgokban, és értékelni azt, amim van. A világot és Istent a metafizika szemszögéből szemlélem, ami egy elég mély filozófiai téma. Istent úgy látom, mint egy „creatort” (teremtő, felsőbb lény), aki mindenhol körülvesz minket és mindenkiben benne van. Sok mindent megkérdőjelezek, és úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan dolog van a világban, amit nem vagyunk képesek felfogni.

– Szerinted mit jelent az egyéniség és egyediség?

– Lényeges különbségek ezek, amelyek az ember identitásának és megnyilvánulásainak eltérő aspektusaira utalnak. Az egyéniség azt a belső, mélyebb lényeget jelöli, amely meghatározza, hogy ki vagy te mint ember: belső értékek, karakter és személyiség, önazonosság, amely nem feltétlenül látható azonnal mások számára. Ez az, ami az embert egyedivé teszi, függetlenül a külső megnyilvánulásuktól. Az egyediség a külső tulajdonságokat jelenti, különlegesség, sajátosság, stílus, viselkedés, hobbi, képességek, tehetségek. Külső megnyilvánulásban jelenik meg.

– Te milyen narratívát adnál vagy képzelsz el, amely által a kárpátaljai magyarság továbbra is itthon maradhat, boldogulhat, fejlődhet?

– Kárpátalján jelenleg is sok magyar ember él. Legnagyobb ok, amiért egyre kevesebb a magyar, az a háború. Fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy nagyon sok kárpátaljai magyar harcol, védi Ukrajnát, amióta tart a háború, és itt ki szeretném emelni a sokak által ismert 128-as brigádot is. Jelen pillanatban legfontosabbnak azt tartom, hogy fejeződjön be a háború, és minden férfi, aki ott harcol, térjen haza a családjához.

A kárpátaljai magyarság megmaradását, boldogulását és fejlődését támogató narratíva kialakítása mélyen gyökerezhet a közösség identitásában, kulturális értékeiben és a jövőképében is. Ehhez egy olyan történetet kell megfogalmazni, amely egyszerre kötődik egyéni büszkeséghez, a közösségi összetartáshoz, valamint a realitásokkal való szembenézéshez. Fontos rávilágítani arra is, hogy a változás nemcsak a külső segítségtől függ, hanem a közösség belső erejétől is.

– Melyek azok a kompetenciák, értékek, amelyek leginkább jellemzik a kárpátaljai lakosságot? A kárpátaljai emberek miben különböznek másoktól? Egyáltalán különböznek-e?

– A kárpátaljai közösség bizonyos vonásokban valóban megkülönböztethető, hiszen a régió különleges földrajzi és kulturális helyzete egyedi identitást formált. Ide szeretném sorolni a rugalmasságot és alkalmazkodóképességet (Kárpátalja történelme során többször váltott államhatárokat ‒ Magyar Királyság, Csehszlovákia, Szovjetunió, Ukrajna ‒, ami a lakosságot rendkívül alkalmazkodóvá tette). Az emberek képesek gyorsan reagálni a változó körülményekre, legyen szó gazdasági kihívásokról, politikai helyzetről vagy a mindennapi élet nehézségeiről. Ki szeretném emelni a kézműves- és mezőgazdasági szférát, a nyelvi és kulturális sokszínűséget, a közösségi gondolkodást. A családi és közösségi kapcsolatok erősek. A kárpátaljaiak számára fontos a közös erőfeszítések sikere. Ez a mentalitás különösen válsághelyzetekben mutatkozik meg, amikor a szolidaritás és összefogás létfontosságú. Ezt szemléltettük is a háború kezdetén is, de ez a vonás az ukránokra is jellemző. Emellett ott van a vallási és kulturális sokszínűség elfogadása, a régióra több vallás és kultúra békés együttélése a jellemző, az emberek megtanulták tiszteletben tartani egymás különbözőségét, ami fontos érték a modern világban. Szeretném kiemelni a helyi kötődést és a hazaszeretetet. Bár egy része a lakosságnak elvándorol a jobb munkalehetőségek vagy egyéb okok miatt, de a kárpátaljai emberek erősen kötődnek szülőföldjükhöz, és ez a kötődés megmutatkozik abban is, hogy sokan visszatérnek családjukhoz, vagy támogató szerepet vállalnak a diaszpórából. A kárpátaljaiak sok tekintetben hasonlóak más közép-európai népekhez, azonban a határ menti identitás és az ebből fakadó nyitottság különleges színt ad a kárpátaljai közösségnek.

– Mit jelent igényesnek lenni? Mi, kárpátaljaiak igényesek vagyunk?

‒ Ez összetett, hiszen az igényesség mértéke és formája egyénenként változik. Általánosságban azonban elmondható, hogy a kárpátaljai magyar közösség sajátos történelmi, kulturális és gazdasági helyzete miatt olyan értékeket és viselkedésformákat alakított ki, amelyekben az igényesség sok esetben megmutatkozik. Bár a gazdasági helyzet korlátozhatja az igényesség bizonyos külső megjelenéseit, a belső értékek és hozzáállás tekintetében a közösség sok esetben példaértékű.

– A kialakult körülmények tekintetében mi az, amivel a legtöbbet tudunk tenni a környezetünkért, embertársainkért, önmagunkért?

– Nyitottnak kell lenni mindenhez, továbbá tanulni, fejlődni kell, és szükséges bízni önmagunkban.

– Mit ajánlanál más fiataloknak? Milyen megoldásokat eszközöljenek, milyen irányba mozduljanak el az itthon boldogulás reményében? Mit tegyenek és mit ne?

Legyenek bátrak, kíváncsiak, tanuljanak és legyenek nyitottak. Keressenek és próbálkozzanak. Csak az talál lehetőségeket, aki keres. A világ most annyi mindent ajánl, hogy nem az a nehéz, hogy találjunk valamit, ami közel áll hozzánk, hanem hogy ki tudjuk választani a sok lehetőség közül azt, ami igazán közel áll hozzánk, és ami nemcsak az, ami anyagilag kielégít minket, hanem egyaránt az is, amit élvezni fog az ember.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Nehéz tervezni, mivel a világ nagyon gyorsan változik. Én bízom abban, hogy amit majd az élet és az idő hoz, az egy sokkal érdekesebb terv. A lényeg, hogy nyitottak legyünk az újra és higgyünk önmagunkban.

B.TH.