Öreg néne őzikéje ‒ a valóságban

Azt hiszem, korosztályomban nincs ember, aki nem ismerné Fazekas Anna verses történetét, az Öreg néne őzikéjét. A történet, mely során megismerhetjük a törött lábú suta és az őt gondjaiba vevő faluszéli néne históriáját, persze mese. Az viszont tény, hogy a mesék néha valósággá válnak, bár a realitás sokszor korántsem olyan idilli, mint a költőnő emberségre-tisztességre nevelő sorai. Ennek ellenére bizton mondhatjuk, hogy az alábbi, Magyarországon megesett és dr. Déri János, a Hortobágyi Madárkórház vezetője jóvoltából hozzám eljutott „őzes” történet nem minden tanulság nélküli. No de lássuk, mit is mesélt a „madárdoktor”, akinek nem mellesleg sérült vadmadarak ezrei köszönhetik felépülésüket.

– A napokban a Debreceni Speciális Állatmentőktől kaptunk egy telefonhívást – meséli a doktor úr –, miszerint bejelentés érkezett hozzájuk egy családi kedvencként tartott őzet ért balesetről, melynek alapján nyílt lábtörésre gyanakodnak, de nem vonulhattak ki a helyszínre, mert egyéb elfoglaltságaik (továbbképzés) ezt nem tették lehetővé. Másnapra kérték a segítségünket. Azonnal a haladéktalan kivonulás mellett döntöttem, hiszen nyílt törés esetén a csontvégek szennyeződésének veszélye miatt nem lehet halogatni a dolgot. Pocsajon, a helyszínen megtudtuk, hogy egy, a helyi vadászati szakhatóság engedélyével házikedvencként tartott őzet ért „baleset”. Az őzikével addig jó kapcsolatban lévő házőrző valami miatt belekapott az őzbe, amitől a sérült megijedt és az egyik karám kerítésnek ugrott, ahol beakadt a lába és nyílt ficamot szenvedett. Az azonnali immobilizációt (nyugtatózást) követően persze nekiláttunk ellátni a sérülést.

– Hogyan zajlott ez a nem mindennapi állatorvosi beavatkozás?

– A diagnózis felállítása során derült ki, hogy nem töréssel, hanem nyílt ficammal és szalagszakadással van dolgunk, ami sok szempontból sokkal bonyolultabban kezelhető, mint a törés. Az ízületi tok szétnyílt, földdel szennyeződött, ezért nekiláttunk megtisztítani és rögzíteni. Ennek során infúzióoldattal átmostuk a felületet, betadinnal fertőtlenítettük, majd helyreigazítottam a ficamot, és rugalmas pólyával ideiglenesen rögzítettük a sérült végtagot. Hamarosan az őzzel együtt robogtunk a Madárkórház felé, miközben kollégám, Bihari Dániel vigyázott az altatásban lévő állatra. Megérkezve sajnos egy újabb, már kockázatos nyugtatóval vissza kellett altatnunk az állatot, mert ébredezett. Ez egy viszonylag nehéz döntés volt, mert kérődzőt nem szabad sokáig altatni a felfúvódás veszélye miatt (önkívületi állapotban a bendőgázokat nem tudja kiengedni), majd azonnal megkezdtem a műtétet. Ennek során egy újabb mosás-fertőtlenítés után összevarrtam a szakadt szalagokat, lezártam az ízületi tokot, és összevarrtam a bőrsebet. A végtagot végül alápárnázott sínnel rögzítettem. Mivel a madarak mellett őzre nem igazán vagyunk berendezkedve, ideiglenesen a kórház folyosóján helyeztük el a pácienst. Másnap már evett-ivott, és délután a gazdasszonya, a nyolcvanesztendős néni ‒ akihez meglepően erősen ragaszkodik a most kétéves őz ‒ is meglátogatta. Hozott szalmát, szénát, répát, almát, még banánt is a kis házikevencének, aki mindezt örömmel fogadta. Most, mikor erről beszélgetünk, már megoldódott a páciens elhelyezése, és túl vagyunk a műtét utáni első, kritikus héten. Nem akarom elkiabálni, de eddig semmilyen komplikáció nem lépett fel, minden esély megvan arra, hogy az őz néhány hét múlva hazakerülhessen öreg gazdájához.

Nos, eddig az igaz történet, de mik is azok a tanulságok, melyeket ígértem? Elsősorban az, hogy egy vadállat házi tartása mekkora felelősséget és odafigyelést igényel, mert a legnagyobb jóindulat mellett is történhet baleset a védencünkkel. A második tanulság, hogy mifelénk ilyen esetben az őz tulajdonosa talán egy vállrándítás kísértében elővette volna nagy kést, és az addig mindennel elhalmozott kedvenc hamarosan a fazékban rotyogott volna, de szerencsére nem vagyunk egyformák. A harmadik tanulság pedig az, hogy mivel „doki” barátom a fent ecsetelt procedúrát ‒ ami bizony „önköltségen” sem kevésbe került ‒ szó nélkül bevállalta, ezzel pedig ismételten bebizonyította, hogy azon „szent őrültek” közé tartozik, akik igyekeznek jobbá tenni ezt a meglehetően csúf világot…

M. I.