Váci–100 emlékkonferencia Ungváron

Váci Mihály költő, műfordító születésének 100. évfordulója alkalmából Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének Magyar Filológiai Tanszéke és a Hungarológiai Központ közreműködésével Ungváron emlékkonferenciát szerveztek december 10-én. A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány közreműködésével Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával megvalósuló programnak a Hungarológia Központ adott otthont.

Tanulmányút keretében jelen voltak a konferencián a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia Tanszéke Magyar Tanszéki Csoportjának alap- és mesterképzéses hallgatói, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem diákjai és az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Líceum felsős tanulói.

Zékány Krisztina, a Magyar Filológiai Tanszék vezetője a vendégek bemutatását követően kitért arra, mit jelentett Váci Mihály évtizedekkel ezelőtt és a mai kor generációjának.

– A fiatalok szemébe hiába nézek, mert nem nagyon tudnánk velük arról beszélgetni, hogy miért szeretik. Az utóbbi időben esett a népszerűsége, de ha a saját korosztályomra tekintek, akkor mi még emlékszünk rá, és szinte minden ballagási meghívón ott volt az idézete: „És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy; s egy tekintetük elhitesse véled: szép dologért élsz – és érdemes élned.” Ennek a szellemében érdemes megkezdeni ezt a mai beszélgetést.

Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja köszöntőjében kiemelte: olyan költőre emlékezünk, aki sokunk számára irodalmi tanulmányaink meghatározó része volt. Mint mondotta, jómaga is – szerencsére vagy sajnos – ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik még jól emlékszik arra, hogy nem volt olyan iskolai ünnepség, amelyen ne hangzott volna el Váci Mihály valamelyik verse, s leggyakrabban a Még nem elég! című költeménye.

– Az idén ünnepeljük a Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító születésének 100. évfordulóját. S bár nagyon fiatalon ragadta el a halál, életében óriási elismerésnek örvendett, ízig-vérig szociális költő volt, és aligha túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Kádár-rendszer legnépszerűbb, legtöbbet szavalt és idézett hivatalos költője volt Magyarországon. Az 1970-ben bekövetkezett halálát követően népszerűsége azonban egyre csökkent, vita indult a másfél évtized alatt megalkotott életművéről, kultusza a rendszerváltozás idejére eltűnt, a szavalóversenyeken és az iskolai ünnepségeken korábban szinte kötelező versei feledésbe merültek. A rendszerváltást követően az életműve háttérbe szorult, de megítélését árnyalta, hogy halála után 26 évvel megjelentek az ’56-os forradalom alatti naplófeljegyzései. Az alacsony sorból felemelkedett Váci Mihály költészetének a magyar irodalomban elfoglalt helyéről a mai napig nincs közmegegyezés. Arra, hogy mi volt a költő sikerének titka, részben választ ad Illyés Gyula Váci halála után megjelent Százhuszat verő szív című kötet előszavában, ahol így írt Váci Mihályról: „Minden sorában ott volt a törekvés: árnyalni, a bonyolultat is kifejezni, de mégis nyomban érthető is lenni, sőt – közérthető. Hatni akart. Ezt is a hűség hozta. Hatni azokra, akikből származott, vigaszt, bátorítást, magyarázatot nyújtva. És hatni mindazokra, akik közt úgy érezte, ő annak a hazai rétegnek a hangja.”

Berta Eleonóra, a Hungarológiai Központ igazgatója megjegyezte: nagy örömmel tettek eleget a felkérésnek, hogy intézményükben tartsák meg a konferenciát.

– Januárban volt egy rendezvény, amikor a János vitéz kétnyelvű kötetét mutatták be, s akkor azt mondtam: így indítjuk az évet, magasra tettük a mércét, s nem tudjuk, sikerül-e megugrani. Úgy tűnik, hogy nívós rendezvénnyel is zárjuk a 2024-es évet. Váci Mihály megítélése vita tárgyát képezi az utóbbi években, reméljük, hogy a konferencia is hozzájárul ahhoz, hogy elfoglalja méltó helyét a magyar irodalomban.

A megnyitó után három szekcióban zajlottak az előadások. Dr. habil. Minya Károly, a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének igazgatója bemutató előadásában kitért arra, hogyan emlékeztek meg Váci Mihályról az év folyamán a költő szülővárosában, Nyíregyházán, ahová nagyon kötődött.

A rendezvényen még számos előadó méltatta Váci Mihály költészetének fontosságát, osztotta meg gondolatait a költő munkásságával kapcsolatban. Az előadásokban Dupka György, Finta Éva, Marcsák Gergely, Kovács Eleonóra, Balla Evelina és Talabircsuk Okszana érintette Váci Mihály munkásságának a kárpátaljai magyar irodalomra gyakorolt hatását, beszélt a költő által hátrahagyott kulturális örökségről és verseinek ukrán fordításairól.

Rehó Viktória