Jótékonysági kézműves-foglalkozást szervezett a Sámuel Alapítvány a tagcsaládjainak

A Sámuel Alapítvány 23 éve segíti az árva és elhagyott gyermekek családba kerülését Kárpátalján. Munkájuknak köszönhetően már több mint száz gyermeknek sikerült szerető családot, otthont találni. Mivel az alapítvány folyamatosan fenntartja a kapcsolatot a gyermekeket befogadó családokkal, ezért a közösségük mára egy „nagy családdá” nőtte ki magát, s tagjaik számára minél több közös programot igyekeznek szervezni. Ilyen volt a közelmúltban megtartott adventi kézműves-foglalkozás is, amelynek a Dorcas Jótékonysági Alapítvány támogatásával a Beregszászi Református Egyházközség gyülekezeti terme adott otthont.

„Arra gondoltunk, hogy az advent, a várakozás időszakában összegyűjtjük azokat a szorgos kezű gyerekeket, akik az alapítvány tagcsaládjaiba tartoznak. Ennek a gyülekezésnek jótékonysági célja is van, hiszen a mézeskalács-készítés legszebb termékeit licitre bocsájtjuk az alapítvány Facebook-oldalán. Már a korábbi években is szerveztünk hasonlót, tavaly két, idén egy beteg kislány gyógykezelését szeretnénk belőle finanszírozni” − mondta el Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke.

„A gyerekek számára az is motiváló – folytatta −, hogy az ő mézeskalácsa lesz a legszebb, és az annak eladásából származó összeget jótékony célra lehet majd fordítani. A másik fontos oka ennek az eseménynek, hogy ilyenkor egy kicsit megállunk, adventben elcsendesedünk, szülők és gyermekek is külön-külön, de mégis együtt, hiszen fontos az, hogy ebben a rohanó és nehéz, megterhelt helyzetben, amelyben most vagyunk itt, Kárpátalján, legyen számunkra egy lehetőség, ahol elsősorban Isten igéje mellett tudunk elcsendesedni, neki tudunk hálát adni, közösen tudunk együttműködni” – fogalmazott.

„Havonta szervezünk alkalmakat, de az mindig változó, hogy mikor és mit. Kirándulás, családi nap, kézműves-foglalkozás stb., amelyekhez általában a Dorcas nyújt támogatást, a helyszínekben pedig a Beregszászi Református Egyházközség van a segítségünkre” – magyarázta Túri Ágnes, az alapítvány munkatársa.

Csele Bianka, a foglalkozás egyik résztvevője arról számolt be, hogy ő kipróbálta a képeslapfestést és a mézeskalács-díszítést is, amiket édesanyjának és nagymamájának készített.

Míg a gyerekek a kézműves-foglalkozás során mézeskalácsot, illetve karácsonyi képeslapokat készítettek, addig a felnőttek Páll László beregrákosi lelkész vezetésével egy kis elcsendesedésen vettek részt, illetve megbeszélték a szolgálatukból fakadó kérdéseket.

„Vannak olyan szülők, akik most kapcsolódnak be – akár mint örökbefogadó, akár mint nevelőszülők – az alapítvány tagcsaládjai közé. Nagyon fontos a tapasztalatcsere. Az, hogy az adott szülő megerősödjön a szeretetteli foglakozásban, a gyereknevelésben, nem mindig egyszerű. Minden szülőt fontosnak tartunk megszólítani, hogy ők egymás hite által tudjanak épülni. Az is fontos, hogy az a szülő, akinek már több év tapasztalat van a háta mögött, erőt tudjon adni annak a szülőnek, aki éppen most kezdi el a gyereknevelésnek a nehézségeit, hiszen ezeknek az embereknek a nagy többsége nevelőszülő, akik állami gondozásból magukhoz vett gyermekeknek nyitották meg a házuk és szívük ajtaját, ami fordítva is igaz. Viszont a leglényegesebb, hogy ezek a gyerekek családba kerültek, de tudjuk azt, hogy nem mindig egyszerű. Hiszen minden gyerek más a maga módján, minden gyereknek vannak sajátosságai, vannak olyan tudat alatti problémái, amelyekről sajnos ő és a szülő sem tud. Ezért fontos az, hogy először is Isten igéjének a mérlegén teljen minden napjuk, és mindennemű nehézséget az Isten segítségével meg tudnak oldani. Mert amikor egy ember Istenhez fohászkodik és őt hívja segítségül, akkor én hiszem és vallom, hogy könnyebben meg tudja oldani a mindennapi kihívásokat, amelyekkel a szolgálata során szembe kell néznie” – zárta gondolatait Sipos Géza.

A rendezvény közös imádkozással és szeretetvendégséggel zárult.

TV21 Ungvár/ B. TH.