Segítő kéz a Rákóczi Szövetségtől – az év minden időszakában
A Rákóczi Szövetség az év minden időszakában igyekszik segíteni az anyaországiak mellett a külhoni magyarok ügyét. Az adventi időszakban például december 13‒15. között Sátoraljaújhelyen látott vendégül százötven kárpátaljai óvónőt és tanítót, hogy elismerje rendkívüli helytállásukat és tiszteletét fejezze ki nemzetmegőrző munkájuk iránt. Emellett a szervezet elnöke, Csáky Csongor december 14-én ellátogatott a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének karácsonyi rendezvényére is. Ez alkalomból beszélgettünk az elnökkel, főként az iskolásokat segítő programjaikról.
– Hogyan igyekszik segíteni a Szövetség kárpátaljai magyar fiatalokat?
– A 2010-es évek elejétől sikerült egész Kárpátalját bevonnunk abba a programba, mellyel a Rákóczi Szövetség a támogatóival együtt igyekszik az újszülött kortól megszólítani a gyermekeket, és apró gesztusokat, impulzusokat adni a szülőknek abba az irányba, hogy azzal, hogy magyar iskolát választanak, egyrészt a gyermeküknek is többlettudást adnak, másrészt pedig az a legfontosabb, hogy a közösség megmaradásának ez a záloga.
Tavasszal sikerült iskolatáskát küldenünk a gyermekeknek, akik éppen iskolába lettek beíratva. Ősszel pedig eljutottunk valamennyi iskolakezdőhöz itt, Kárpátalján: Ungvártól egészen a Felső-Tisza-vidékig, és elküldhettük nekik azt a kézfogást, amit sok-sok borítékba csomagoltunk be. Mi is gyakran itt vagyunk Kárpátalján, amikor tehetjük, de hála Istennek, van egy hálózatunk, és ennek a hálózatnak a képviselői, főként tanárok, iskolavezetők segítenek abban, hogy minden gyermekhez eljuthasson ez a támogatás, aki itthon, a szülőföldön kezdte meg az iskolát. Magyarországi önkormányzatok, hétköznapi emberek összefogásából, illetve azoknak a nyári táborozó diákjainknak az összefogásából: mikor a regisztrációs díjukat, a 10 ezer forintot befizették a nyári táborokért, akkor ezt is beletettük ebbe a kalapba és elhoztuk ide. Ilyen módon is összeért a nemzeti összetartozás ezeken az eseményeken. Örülünk annak, hogy Kárpátalján minden intézmény megnyithatta a kapuit szeptemberben, és hogy a háborús és mindenféle egyéb nehézségek ellenére is vannak családok, akik kiállnak a magyarságuk mellett, s ezt a magyar iskolaválasztásukkal is tükrözik.
– Idén a megyei tanáccsal és a konzulátussal együttműködve több mint száz táskát adományoztak – nem főként magyarlakta településen. Ez miért volt fontos?
– Fontos gesztusnak tartjuk azt, hogy a többségi társadalom is részesüljön azokból a gesztusokból, amit Magyarország képvisel. Nekünk nagyon fontos az, hogy a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatot tudjunk tartani, de fontos, hogy a többségi társadalom is érezze Magyarország barátságát és szolidaritását velük is ebben a helyzetben.
Számos alkalommal táboroztak kárpátaljaiak a Rákóczi Szövetség táboraiban, ukrán és magyar fiatalok egyaránt.
Ha az évre visszatekintünk, akkor azt tudom mondani, hogy több mint kétezer kárpátaljai magyar gyermek táborozott velünk vagy a téli, vagy a nyári időszakban. Mellettük pedig közel 400 ukrán ajkú gyermeket is fogadtunk különböző időszakokban a háború frontvonalából. Itt mindig az ungvári főkonzulátus és a beregszászi konzulátus volt a közreműködő a helyi hivatalos hatóságokkal, és mi abban bízunk, hogy ezek a népi diplomácia eszköztárában lévő dolgok is hozzá tudnak járulni a jövő építéséhez.
LI
