Évértékelő Orosz Ildikóval, a KMPSZ elnökével, a megyei tanács képviselőjével

A 2024-es év némi reményre adott okot, azonban a kárpátaljai magyarságnak ekkor is számtalan harcot kellett megvívnia oktatási és nyelvi jogainak megőrzése érdekében – fejtette ki Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnöke, a „KMKSZ” UMP megyei képviselője. Interjúnkban az elnök és képviselő asszony többek között beszélt az elmúlt év pozitív és negatív történéseiről s arról, hogy bár immáron három éve kell a háború árnyékában élnie a kárpátaljai magyarságnak, minden nehézség ellenére működtek az oktatási intézményeink és infrastruktúránk, a kárpátaljai magyar felsőoktatásban tanulók létszáma nem csökkent, s ez reményre ad okot.

– A mögöttünk hagyott év sem volt felhőtlen, bár voltak pozitív irányú elmozdulások, mégis a KMPSZ-nek, illetve a KMKSZ megyei frakciójának több harcot meg kellett vívnia a kárpátaljai magyarság oktatási és nyelvi jogait illetően.

– A 2024-es év a háború árnyékában telt Kárpátalján; ugyan minket nem lőttek, de mindenkinek meghatározta az életét. Továbbra is az állam által elrendelt hatályos utasítások szerint kellett az iskolákban eljárni. Valóban történtek pozitív lépések az irányban, hogy a kárpátaljai magyar közösség oktatási jogait visszaadják. A 2023 decemberében elfogadott oktatási törvény részben helyreállította a kisebbségi oktatási jogokat. Ennek az első lépése volt például az, hogy immár 9. osztálytól kezdve az oktatási törvényből kivették a százalékarányokat, de rögzítették, hogy mely tantárgyakat kell ukrán nyelven tanítani. Ennek megfelelően az ukrán nyelv és irodalom mellett Ukrajna történetét, valamint a haza védelmét szintén ukrán nyelven kell tanítani. Illetve hagytak egy kiskaput a törvényben, aminek köszönhetően az oktatási intézmények vezetői még bővíthetik ezen tantárgyak körét. Ez egy visszalépés, hiszen mi azt kértük, hogy ne lehessen bővíteni. A háború idején felfüggesztették a független vizsgaközpontok által szervezett érettségi-felvételi vizsgák fordítását az oktatás nyelvére. 2023-ban a gyerekeknek ukrán nyelven kellett vizsgázniuk, ami elektronikus formában történt, de ez volt a jogalapja a továbbtanulásnak. Ezzel a kisebbségek számára az esélyegyenlőséget nem biztosították, hiszen más az, hogyha az anyanyelvén tanult tárgyból anyanyelven vizsgázik a diák, vagy pedig ukrán nyelven kell kitölteni a teszteket. 2024-ben ismét visszatértünk a korábbi gyakorlathoz, hogy az általános ismereti tantárgyakat lefordították az oktatás nyelvére, viszont az államnyelvoktatásról szóló törvénynek a zárórendelkezései között meghagyták, hogy mindez csak 2030-ig jár a tanulóknak, 2030 után már nem fogják fordítani a vizsgatételeket. Kicsit a székely lány esete a mi esetünk is: adtam is, meg nem is.

– Milyen nehézségek, küzdelmek, égető kérdések jellemezték a 2024-es évet az oktatási szférában?

– A gyakorlatban sajnos nem valósult meg az, amit szerettünk volna teljesen elérni az oktatási törvény módosítását illetően, ezért 2024-ben is állandó jelleggel ki kellett mondani a véleményünket és ki kellett állni azért, hogy a jövő nemzedéknek is legyen joga anyanyelven tanulni. Egy másik égető kérdés volt, ami a 2024-es évet meghatározta, hogy az oktatási intézményeket illetően a kistérségeknek dönteniük kellett arról, hogy hol hagyják meg a líceumi szintű képzést. Pontosabban a törvény eredeti változatában az állt, hogy 100 diák esetén lehet egy évfolyamot indítani legalább 4 párhuzamos osztállyal, melyekben minimum 3 szakirányt tudnak biztosítani emelt szinten tanított tantárgyakkal. Majd az országos tiltakozásokat figyelembe véve megállapították, hogy elegendő két osztályt indítani ebben az esetben. A 2024-es év végére újra előjött ez a kérdés, mert egy parlamenti képviselő kezdeményezésére benyújtottak egy új törvénymódosítási javaslatot, amely visszaállítaná az eredeti törvényi értelmezést; ha ez átmegy a bizottságokon, és a parlament megszavazza, akkor ismét száz diák esetén lehet középiskolákat indítani. A két párhuzamos osztállyal induló líceumokról a kistérségeknek be kellett nyújtaniuk javaslataikat a születési számokkal és az iskolába járó gyerekek számával alátámasztva. Ez alapján a megyében 95 olyan oktatási intézmény tud megmaradni, ahol teljes körű érettségit adnak, a 95 intézményből nagyon kevés marad magyar, hiszen két párhuzamos osztályt szükséges biztosítani hozzá a megadott létszámmal. Így például Nagydobronyban, esetleg Beregszászban maradna, viszont a többi líceumi képzés megszűnne, például Aknaszlatinán, Visken és még akár Técsőn is.

– A nehézségek ellenére rendkívül aktív munkát fejtett ki a KMPSZ az elmúlt évben is.

– A háborús helyzet ellenére nekünk, pedagógusoknak, akik arra esküdtünk, hogy a gyermekek érdekében igyekszünk mindent megtenni, ebben az évben is sikerült biztosítani számukra a fejlődés lehetőségét. Egyrészt minden oktatási intézmény jelenléti és nem online formában működött. A különböző magyar állami és alapítványi támogatások által sikerült a KMPSZ-nek, illetve a „GENIUS” Jótékonysági Alapítványnak minden programját megtartani, így különböző tehetséggondozó programokban, táborokban, tantárgyi vetélkedőkön vehettek részt a gyerekek. Pozitívan értékelem azt is, hogy 2024-ben is minden magyar iskola szeptemberre megkaphatta a magyar nyelv- és irodalom-, illetve ábécéskönyveket, valamint a matematikakönyveket, melyeket Magyarországról kapunk, de ezeket Ukrajnában is engedélyeztetni kell. Mindez hozzájárul a diákok fejlődéséhez, mint ahogy az is, hogy az éven sokan jelentkeztek a Kárpátaljai Magyar Líceumba, amellyel szeretnénk lehetőséget biztosítani egy-egy kistérség számára, hogy ahol megszűnik az állami líceum, ott a Kárpátaljai Magyar Líceum alapítványi magániskola beindítja a képzést, most Visken is zajlik ennek a beindítása. Nagy előrelépés, hogy az Egán Ede Szakképzési Centrum már Ukrajnában is megvalósítja a képzéseit, aminek köszönhetően ukrán rendszer által kiállított képesítést is ki tudunk majd bocsátani, aki pedig tovább akarja folytatni a szakképzést, az a magyarországi partnerintézményekben tudja azt megtenni. Pozitívum az is, hogy nem csökkent a főiskola hallgatóinak a létszáma, s itt egy nagyon egészséges belső diákélet kezd kialakulni, ami reménységre ad okot, hogy a jövőben lesz még magyar élet Kárpátalján.

– A 2024-es év a megyei oktatási rendeletek terén és a KMKSZ-frakcióban sem volt „harcmentes”. Sikerült-e a KMKSZ-frakciónak érvényesíteni a megyei tanácsban a kisebbségi érdekképviseletet?

– 2024-ben került sor arra, hogy a megye átveszi a szakképző intézmények fenntartását, mert néhány évvel ezelőtt Kijev úgy döntött, hogy a központi költségvetésből átadja a megyéknek, de ehhez finanszírozási támogatást nem adott. A megyéknek kellett újraalapítani a szakmunkásképzőket és technikumokat. Az alapszabály-módosításnál annak ellenére, hogy a Kárpátaljai Megyei Oktatási Bizottság megszavazta az alapszabályba kerülés feltételeként azt, hogy az adott alapító intézményeknek az oktatási nyelve a törvény szerint alakul, ehelyett az került be, hogy az oktatás nyelve kizárólag az ukrán. Ez ellen tiltakoztam, de a megyei tanács többsége sajnos leszavazta. Ez viszont azt jelenti, hogy Kárpátalja eddigi 7 olyan oktatási intézményében, melyben voltak magyar vagy részben magyar csoportok, ott most már nem lehet ilyet indítani. Ilyen volt a Munkácsi Tanítóképző, a Beregszászi Egészségügyi Szakképző, a Munkácsi Mezőgazdasági Szakképző, a Jánosi Líceum (amelyet bezártak) vagy az Ungvári Közművelődési Szakiskola. Sajnos ezen szakképzésekben immár csak ukránul lehet tanítani. Részben erre volt válasz a főiskola részéről az Egán Ede Szakképzési Centrum. Viszont decemberben elfogadták az oktatási törvény módosításait, melyeknél oda kellett figyelni több szempontra is. Például a líceumi képzés programjának kidolgozásakor – amely 2027-től lép életbe – az első előterjesztést a bizottságnak vissza kellett adni, és egy átdolgozott változat került a megyei tanács elé. Az év decemberében került sor a magyar kisebbségek ukrajnai meghallgatására, illetve volt egy kisebbségi fórum, ahol a megyei tanácsi képviselők között én és Csernicskó István rektor úr is igyekeztünk tükröt tartani az oktatási törvénynek a 2017 óta folyamatos oktatási jogszűkítéseket illetően – bemutattuk, 1991–2017 között milyen jogaik voltak a kárpátaljai magyarságnak, és 2017-től hogyan csorbultak a kisebbségi jogaink.

– Milyen az együttműködés a megyei tanács és a KMKSZ-frakció között?

– Változó a megyei tanács álláspontja a döntéseket illetően. A szakképzések kapcsán nem szavazták meg az általunk javasolt módosításokat, viszont több kérdésben is támogattak bennünket. Az óvóhelyek kialakításával kapcsolatban kezdeményezésemre fordultunk országos szinten a Legfelső Tanácshoz, hogy hozzanak létre egy alapot, mellyel segítik az oktatási intézményeket a követelményeknek megfelelő óvóhelyek kialakításában. Ezt sajnos a megyei tanács nem szavazta meg, nem hozott létre ilyen alapot, azonban mivel országos szinten is fordultunk a tanácshoz, ott létrejött egy ilyen alap, ahová lehetett pályázni azoknak, akiknek nem volt semmilyen forrásuk az óvóhelyek kialakítására. Kértük, hogy vegyék le a napirendről azt a listát, amelyben a mostani jogszabály szerint 60 gyerekkel, két párhuzamos osztállyal lehet líceumot indítani. Hiszen nagyon sok gyerek nincs itthon, s ez hátrányosan érinti Kárpátalja hegyvidéki járásait is. Így mindössze 95 intézmény kerül be a líceumi oktatásba, ami halmozottan hátrányosan érinti a kisebbségeket. Sajnos ezt a kérést leszavazták, viszont a megyei tanács oktatási bizottsága, melynek elnöke vagyok, előterjesztett egy felhívást a Legfelső Tanácshoz, miszerint a parlament módosítsa az oktatási törvényt úgy, hogy egy osztály esetén is lehessen líceumot indítani, hiszen Kárpátalja regionális specifikuma kapcsán ez segíthetné az itteni kulturális örökség megőrzését, és a képzettségi szintet is megtarthatnánk. Ebben partnerek voltak, és ezt megküldtük a Legfelső Tanácsnak.

Váradi Enikő