„Isten, áldd meg a magyart!”

A magyar kultúra napját ünnepelték Badalóban

2025. január 21., 11:36 , 1245. szám
Fotó: Orosz Viktória

36 éve, 1989 óta méltatjuk a magyar kultúra napját minden esztendő január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon, Szatmárcsekén tisztázta le életének legismertebb és legjelentősebb művét, a későbbiek során nemzetünk himnuszává váló Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című költeményét. Az eseményről Kárpátalján az idén a legelsők között Badalóban emlékeztek meg vasárnap, ahol gyülekezeti közösségben imádsággal, történelmi visszatekintéssel, verssel és énekszóval is ünnepelték nemzeti imánk születésének évfordulóját.

Sápi Zsolt lelkipásztor Lukács evangéliuma 6. részének 37–38. verséből vett idézettel – „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok és adatik nektek…” – hirdette Isten igéjét.

Az igehirdetést követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntette az egybegyűlteket, és arról beszélt, hogy mit is jelent számunkra a magyar kultúra. Mint mondta, a kultúra nemcsak a Himnusz megszületését jelenti, hanem az anyanyelv, a költészet, a zene, a tánc, a filmművészet, az építészet, a sport és minden olyan műfaj megjelenítését, amelyek sokszínűsége gazdagít egy nemzetet.

„Badalóban, a legrégebbi kárpátaljai Petőfi-emlékhely helyszínén sokáig csak a legismertebb magyar költő születésnapjára, és annak kapcsán március 15-re emlékeztünk. Pedig két évszázaddal ezelőtt, 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc tőlünk légvonalban alig egy kilométerre, a Tisza bal partján, Szatmárcsekén alkotta meg a Himnuszt, amelynek kéziratát nem sokkal később Beregszászban adta postára kortársainak. Mindez azt jelenti, hogy a Szatmárcsekétől Beregszászig tartó útvonal első lépéseit az akkori Hidason, a Tiszán keresztül tehette meg, és – bár erről nem születtek feljegyzések – minden bizonnyal többször is járt Badalóban.

Ennek emlékére 2023-ban, a Himnusz születésének 200. évfordulóján avattuk fel templomunk külső falán Kölcsey Ferenc bronz domborműves emléktábláját, amely a Petőfi-tábla mellett kapott helyet” – idézte fel az érdekvédelmi szervezet helyi első embere a Kölcsey-emléktábla történetét.

A Himnusz bölcsőjének számító Szatmárcseke és Badaló közelségére mutatott rá történelmi visszatekintésében dr. Trieb Gergely is, beregszászi magyar konzul, aki az esemény kapcsán a nemzeti összetartozás fontosságát emelte ki. „A két települést ugyan elválasztja egy természetes és egy mesterséges akadály, egy folyó és egy országhatár, de mégis összekapcsolja a nemzetben való összetartozás, a közös múlt és kultúra szeretete, annak ápolása és megőrzése” – hangsúlyozta beszédében.

Mint mondta, Magyarország Kormánya továbbra is a határon túli magyar közösségek mögött áll, köszönetét és háláját fejezi ki mindenkinek, aki a saját helyén hittel és elszántsággal végzi feladatait, építve ezzel az itt maradt magyarság jövőjét, táplálva a szülőföldön való megmaradás reményét.

Botos Olivér, a Gvadányi József nevét viselő Badalói Gimnázium tanulója Kölcsey Ferenc Ültem én című versét szavalta el, Szabó Kamilla, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola növendéke Bartók Béla Magyar népdal című művét adta elő.

„A magyar kultúrának kivételesen gazdag kincsestára és megtartó ereje van, és annak az a hitvilág is a része, amelyet anyanyelvünkön az Isten dicsőségére meg tudunk élni” – mondta beszédében Hnatik-Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyarnyelv- és irodalomtanára, aki arra is emlékeztetett az ünnep kapcsán, hogy magyar kultúrára gondolhatunk akkor is, amikor egy gyufát meggyújtunk, vagy amikor egy golyóstollal írunk…

Badaló, az itt lévő Petőfi- vagy Kölcsey-emléktábla, az itteni templom vagy a Mártírok emlékparkja ugyanúgy a magyar kultúra része, mint ahogy Kölcseynek a síremléke a csónakos fejfájú szatmárcsekei temetőben, a Himnuszunk vagy éppen a budapesti Hősök tere – fogalmazott a 2024-ben a külhoni kategóriában az Év tanára díjat kiérdemlő tanárnő, aki azt is megemlítette, hogy számára Badaló mindig is kedves emlék marad, hiszen közel négy évtizede, 1987-ben éppen a Tisza-parti településen kezdte pedagógusi pályafutását napközis nevelőként.

Köszöntötte a gyülekezeti közösséget Matl Péter szobrászművész, a badalói Kölcsey Ferenc bronz dombormű megalkotója, aki annak a reményének adott hangot, hogy a mai, gyűlölettel, ellenségeskedésekkel, háborúval túlfűtött világunkban a kultúránk képviseli azt az értéket, amely a szeretetet, alázatot, a békés egymás mellett élést, az igazi kulturális értékeket megteremtő világot jelenti számunkra.

Az áldásokban gazdag esemény befejezéseként – amelyet megtisztelt még jelenlétével Sin József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ BKSZ elnöke és Csurej György, a Beregszászi Kistérségi Tanács képviselője – a BorzsaVári népi zenekar (Kovács Sándor és Kovács Erika) az alkalomhoz illő dalokkal színesítette a programot, amelynek zárásaként a gyülekezet elénekelte a Himnuszt, majd megkoszorúzták Kölcsey Ferenc emléktábláját.

A badalóiakkal egy időben, a Tisza bal partján elterülő testvértelepülésükön, Szatmárcsekén is méltatták a magyar kultúra napját, ahol a helyi református templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak. Igét hirdetett Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Római Katolikus Egyházmegye püspöke.

Az ilyenkor átadásra kerülő Kölcsey-emlékplakettet az idén Rátóti Zoltán Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész vehette át S. Varga Páltól, a Kölcsey Társaság elnökétől. Az alkalmon a Himnusz teljes szövegét az idén is a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Csíkos Sándor, a Nemzet Színésze, érdemes és kiváló művész szavalta el a szatmárcsekei szószékről.

Az istentiszteletet követően a megemlékezők a jellegzetes csónakos fejfáiról ismert szatmárcsekei temetőben megkoszorúzták Kölcsey Ferenc síremlékét. 

(felvégi)