Szép Ernő: Könyv

Nincs könyv olyan drága,

Hogy olcsó ne lenne,
Annyi, annyi kincs van benne.

Annyi gyönyörű vers,
Annyi szép történet,
Annyi mese, annyi élet.

Hipp-hopp Londonban jársz,
Meg az Indiákon,
Mindenütt jársz e világon.

Élsz a messzi múltban,
Az örök jövőben,
Jut így néked élet bőven.

Könyv vigasztal bajban,
Ha beteg vagy, gyógyít,
Jót tesz azzal, ki kínlódik.

Megnevettet a könyv
S néha könnyre indít,
Ez is gyönyörűség mindig.

Olyan jó pajtásunk,
Hogy ott lakik nálunk,
Tőle soha el nem válunk.

A Magyar etimológia szótárban a könyv címszó alatt a következőket olvashatjuk: „‘nyomtatott szöveget tartalmazó lapokból egybefűzött vagy kötött, fedéllel ellátott írásmű’; ‘az ilyen mint szellemi alkotás’; ‘terjedelmes írásmű kisebb tartalmi egysége’: Mózes ötödik könyve; ‘kiskönyv formájú okirat’: tagsági könyv; ‘üzleti számadásokat tartalmazó iratok együttese’: könyvvizsgáló. Származékai: könyvecske, könyves, könyvel, könyvelő, könyvelés, könyvészet.

Sok ázsiai nyelvben elterjedt vándorszó; forrása talán a sumér eredetű asszír kunukku (‘pecsét’), talán a kínai küen (‘könyvtekercs’). A magyar szó átadója lehetett valamelyik török nyelv, hiszen az írásos műveltség több szava (betű, ír1, szám) ered ebből a körből, de az egyetlen török nyelvi adat, az ujgur küin (‘könyvtekercs’) nem perdöntő bizonyíték. A ~ eredetibb formája könyű, könyő volt; a ~ forma a ragos alakokból vonódott el: könyüet – könyvet.”

A könyv életünk egyik legfontosabb tárgya, maga a kézzelfogható tudás. Több ezer év alatt alakult ki azon formája, amit napjainkban a kezünkbe veszünk. A könyv mint a tudás hordozója komoly veszélyforrás is lehet. A történelem során számos alkalommal történtek könyvégetések, bezúzások, sőt ezek napjainkban sem szűntek meg. Könyv miatt már több ember vesztette életét vagy hosszú évekre börtönbe került. Kezdetben könyveket égetnek, később már embereket.

Nagy tisztelője vagyok a könyveknek, nemcsak olvasom, de a magam szerény lehetőségei között, írom is őket. Édesanyám már kisgyerekkoromban megtanított olvasni, mielőtt iskolába mentem volna. Először ő olvasott fel nekem, kis idő múlva már magam forgattam a gyerekkönyveket, később pedig az ifjúsági kiadványokat. Vannak olyan könyvsorozatok, mint a Delfin és a Sirály Könyvek, melyeknek szinte minden darabját olvastam. Mivel a Szovjetunióban az iskolában igencsak hiányos és torz képet tanítottak a magyar történelemről, tulajdonképpen a magam útját járva ismertem meg a nemzetem történetét. Hamar rájöttem, hogy a tragédiáktól függetlenül milyen gazdag és szerteágazó, talán ekkor döntöttem el, hogy történész leszek.

„Könyv vigasztal bajban, // Ha beteg vagy, gyógyít, // Jót tesz azzal, ki kínlódik.” Becsüljük meg és óvjuk a könyveket, de a legfontosabb, hogy ne csupán porfogóként tároljuk otthonunkban, hanem olvassuk is őket. Kedves olvasók, ne felejtsék el honfitársunk, a Huszton született Szép Ernő könyveit sem! Becsüljük meg Kárpátalja nagyjait! Hajdúszoboszlón külön múzeum őrzi a kiváló költő, író, újságíró emlékét. Tavaly nyáron jártam ott, képzeletben találkoztam a korábban élt honfitársammal. A könyv legyen önökkel!

            Lengyel János