Építmények vagy természetes képződmények?

Gunung Padangtól a boszniai „piramisokig”

Az első ismert piramist, a Kr. e. 2668-tól Kr. e. 2649-ig uralkodó Dzsószer fáraó lépcsőzetes piramisát az uralkodó egyik főembere, Imhotep építtette, több mint négy és fél évezreddel ezelőtt. De vajon korábban is épültek piramisok?

Indonéziában, Jáva nyugati részén található egy piramisra hajazó alakú, vulkanikus eredetű hegy, melynek csúcsán egymás fölé emelkedő, monolitok által alkotott falú, négyszögletes teraszok sorakoznak. (Nagyon sok kőhasáb viszont szétszórtan helyezkedik el a csúcson.) Danny Hilman Natawidjaja, az Indonéz Kutatási és Innovációs Ügynökség munkatársa és kollégái kiterjedt kutatásokat végeztek a hegyen, a felszínen áthatoló képalkotó technikákkal: szeizmikus tomográfiával, elektromosellenállás-tomográfiával, talajradarral, továbbá lefúrtak a hegy belsejébe, hogy mintákat hozzanak felszínre, s a rétegekben található szerves anyagokat radioaktív szénizotópos kormeghatározásnak vessék alá. Mindezek alapján pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a hegy egy földrétegekkel befedett lépcsőzetes piramis, melynek andezites anyagából faragták ki a lépcsőket, amellett számos kamra jelenlétét is kimutatták a hegy belsejében. A kormeghatározások alapján pedig arra a következtetésre jutottak, hogy több szakaszban épült meg a piramis, melynek legkorábbi része 14–25 ezer éves, vagyis több mint tízezer évvel idősebb Dzsószer piramisánál, és jóval régebbi a több mint 11 500 éves, minden bizonnyal templomegyüttesként szolgáló törökországi Göbekli Tepénél. Ezt követően Kr. e. 7900 és Kr. e. 6100 körül újabb építkezésekre került sor a hegyen, majd később ismeretlen okból részben földdel fedték be a lépcsőket, végül pedig Kr. e. 2000 és Kr. e. 1100 között építették ki a teraszokat a csúcson. Majd az őserdő éppúgy benőtte az építményt, mint a maja óbirodalom piramisait.

Ha Gunung Padang tényleg piramis lenne, legkorábbi részei pedig 14–25 ezer éveseknek bizonyulnának, az átírná a történelmet. Ám többen is kétségbe vonják az emberi eredetet. Flint Dibble, a nagy-britanniai Cardiffi Egyetem régésze szerint a helyszínen található kőzetek elrendeződése és rétegződése az erózió és a kőzetek elmozdulásának az eredménye is lehet, a lejtőkön legördülő természetes eredetű kőhasábok úgy is elrendeződhetnek, mintha egy piramis szerkezetét alkotnák. Bill Farley, az amerikai Southern Connecticut Állami Egyetem archeológusa pedig arra mutatott rá, hogy bár a minták kormeghatározása helyes, ám semmilyen emberi eredetű anyag, például faszén sem került a felszínre, ami bizonyítaná a mesterséges eredetet. D. H. Natawidjaja most további kutatásokat tervez, hogy bizonyítsa igazát. Gunung Padangról még nem mondták ki a végső szót.

Sok ezer kilométerrel északnyugatra, Boszniában is felmerült a kérdés, hogy piramisok-e, melyeket egyesek azoknak látnak. Az Amerikába áttelepült, eredetileg közgazdászi diplomával rendelkező, fémmegmunkáló műhelyet működtető üzletember, műkedvelő régész, Semir Osmanagic 2005-ben kereste fel Visokót, és felfigyelt a város fölé magasodó Visocica hegy piramisszerű alakjára, melynek mindegyik oldala a négy égtáj felé néz. Az itt húzódó völgyben még öt, a közelben pedig további három hegyet vélelmezett piramisnak, noha azok nagy többsége nem is látszik annak. Amellett az, hogy egy hegy alakja piramisra hasonlít, még nem bizonyítja azt, hogy piramis is. Osmanagic azonban eltökélten hisz az állításaiban. A Visocicától három kilométerre egy alagútban fadarabokat talált, melyek kora a radioaktív szénizotópos vizsgálat szerint 34 ezer év, s mivel helyi elbeszéléseket hallott gyerekekről, akik az alagútba mentek be, és a hegyek túloldalán jöttek ki, azt a messzemenő következtetést vonta le, hogy a „piramisokat” alagútrendszer köti össze, koruk 34 ezer év, és az akkor itt élő emberek vagy piramisokat építettek, vagy hegyeket alakítottak át piramisokká. Régészeti engedélyt kapott, s belekezdett a Visocicán folytatandó kutatásokra. Szakmai hitelének azonban sokat ártott, hogy „régészcsapatának” tagjaiként a helyszínen nem is tartózkodó archeológusokat, egy műszaki rajzolót s egy különböző névalakokban leírt, így azonosíthatatlan személyt tüntetett fel, a vele dolgozó egyiptomi dr. Ali Barakat pedig a műkedvelő régész állításával ellentétben nem egyiptológus, hanem geológus. Ráadásul Osmanagic a feltárásokat is szakszerűtlenül végezte. S bár jelenleg már egy hivatásos archeológus, a horvát Mislav Hollos vezeti az ásatásokat, a hegyet borító erdő talajtakarója alól előbukkanó kőzetblokkokról kiderült, hogy Osmanagic állításaival szemben nem őskori építőanyagok, hanem természetes, betonszerű anyagból álló kőzetblokkok, melyek szilárdsága meghaladja bármely mai építőanyagét. Az ugyanitt talált homokkőpados rétegsor pedig szintén természetes eredetű, és a környéken mindenütt megtalálható. A fent említett alagút persze kérdéseket vet fel, a gyerekekről szóló helyi elbeszélés viszont mendemonda is lehet. Az viszont biztos, hogy mindeddig semmi nyomát nem találták a Visocica mesterséges eredetének. Nem mind piramis, ami annak látszik…

Lajos Mihály