Nagydobronyban folytatódott a Déryné Program Határtalan alprogramja

Május 21-én Kárpátalján, Nagydobronyban folytatódott a Déryné Program Határtalan alprogramja, amelynek célja, hogy a határon túli magyar közösségekhez is eljuttassa a minőségi színházi élményeket. Az esemény három helyszínen zajlott: a Nagydobronyi Napsugár Óvodában, a Nagydobronyi Líceumban és este a Magyar Házban. A foglalkozások és előadások különböző korosztályokat szólítottak meg, és a háborús körülmények között is reményt, feltöltődést és közösségi élményt nyújtottak a helyi magyar lakosságnak. Az este fénypontjaként Derzsi György zenés monodrámáját, a Szerelmem, Sárdy című előadást láthatták az érdeklődők.

A rendezvényt Kis Domonkos Márk, a Déryné Program ügyvezetője, Jászai Mari-díjas színművész nyitotta meg, aki meghatódva idézte fel a beregszászi színházi élet kezdeteit. Köszönetet mondott Vidnyánszky Attilának, a program szellemi atyjának, és hangsúlyozta: a Déryné célja, hogy a közösségek mellett álljon, és a kultúra révén erősítse a megmaradásukat. „»Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek...« – idézte. – Az, amit itt látunk – az a közös munka és áldozatvállalás, melyet Önök az együtt maradásért tesznek – mindenki számára példaértékű. Ehhez kívánok Önöknek nagyon sok erőt és kitartást” – tette hozzá zárszóként.

Papp Ferenc konzul Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében elmondott ünnepi beszédében kiemelte, hogy a hagyomány és az anyanyelv használata tartja meg a közösségek önazonosságát. Mint fogalmazott, a magyar nyelv és kultúra ápolása nemcsak érték, hanem identitásunk megőrzésének kulcsa. Az előadás – tette hozzá – az összetartozás élményét is erősíti. A rendezvényen levetítették Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója és a beregszászi színház főrendezője videóüzenetét is, amelyben történelmi mérföldkőnek nevezte a Határtalan alprogram elindulását. A Déryné Program megszületése egy régi hiányérzetből fakadt – fogalmazott –, hiszen sokáig elfogadhatatlannak tűnt, hogy az ország lakosságának jelentős része nem fér hozzá a magas kultúrához. Most, hogy a program átlépte az országhatárt, úgy érzi: egy régi álom vált valóra.

Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója köszöntőjében kiemelte: a Határtalan alprogram óriási lehetőséget jelent Kárpátalja számára. Emlékeztetett arra, hogy a háború előtt komoly célkitűzésük volt egy olyan közös gondolkodás megteremtése, amely összekapcsolja a kárpátaljai magyarságot lélekben, eszmékben és értékrendben egyaránt. Hozzátette: különösen szívmelengető érzés Nagydobronyba visszatérni, hiszen a beregszászi színház első vidéki rendezvénye is ezen a településen valósult meg. Elmondta, hogy a kárpátaljai program két napja alatt összesen 26 előadásra került sor, amelyek több mint ezer nézőhöz jutottak el – a legkisebbektől a felnőttekig, amiért különösen hálás. Zárásként köszönetet mondott a nagydobronyi szervezőknek.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke elmondta, hogy kiemelt célja volt a Déryné Program előadásainak eljuttatása az Ung-vidékre. Köszönetet mondott a szervezőknek, és kiemelte: „Mi, akik hiszünk a nemzet egységében, tudjuk, mennyi feladatunk van még.” Hangsúlyozta, hogy különösen fontos, hogy a művészek a gyermekekhez is eljuttassák a kultúra értékeit. Mint fogalmazott, a program, amely az elmúlt öt év során Magyarország legkisebb településeit is bejárta, idén először lépte át a határt – mellyel május 21-én nagy örömet és értéket hozott a nagydobronyi gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

A napot Derzsi György zenés monodrámája zárta. A Szerelmem, Sárdy című előadás személyes hangvételű napló keretében mesélte el egy eltitkolt szerelem történetét, miközben a közönség Sárdy János legismertebb dalaival az elmúlt korok romantikus világába is bepillanthatott. A két emlékezetes előadást vastaps kísérte, a nézők hálával és szeretettel fogadták a fellépőt.

Derzsi György felvidéki színész, zeneszerző és énekes meghatottan nyilatkozott arról, milyen különleges érzésekkel jött először Kárpátaljára. Mint mondta, a táj és az itt élők olyan melegséggel fogadták, hogy szinte otthon érezte magát, mintha hazatért volna. Kiemelte, hogy diplomamunkájának egy részét Sárdy János művészetének szentelte, ami még szorosabbra fűzte kapcsolatát a legendás énekes örökségével. Az est üzenetéről is szót ejtett, hangsúlyozva, milyen fontos lenne, hogy időnként megálljunk a mindennapi rohanásban, és figyelmet szenteljünk az idősebb generációknak – különösen a nagyszüleinknek. Hiszen bennük őrződnek meg a családi történetek, a múlt eseményei, az életbölcsességek, amelyekből mi is tanulhatunk. Mégis, sokszor elsiklunk ezek mellett, mert a hétköznapi teendők elviszik az időt és a figyelmet. Pedig – ahogy fogalmazott – az idősekben ott él a történelem, csak gyakran nincs, aki meghallgassa őket. Végül szívből jövő háláját fejezte ki a közönség szeretetéért, hozzátéve: ezek a találkozások adják vissza újra és újra a hitet az emberi kapcsolatok erejében.                    

DA