Böszörményi Zoltán: Arad

A költők keresik a városok nyomait,

Tróját, Alexandriát, Budapestet,

az örök képzelet alkimistáit,

a vattában őrzött költői képeket.

Magányos fiúk, kedvük muskátlis,

feldúlnak kocsmát, bordélyt, az Úr lelkét,

Katónak gúzsba kötik a szerelmét,

ami ebből lesz, lamenta, poézis.

Váltójuk a rozsdafoltos Hold,

kancsó vízzel hígítják a rossz bort,

a kedvük ettől majdnem százfokos.

Nem gyötörnek már újabb fóbiák,

Trója, Alexandria, Budapest, most

Aradom a bearanyozott glóriám.

A költők sok mindent keresnek, de nem mindig találnak. Nem mindig találják meg azt, amit szeretnének. Akik szeretnék, szerethetnék őket és a verseiket. A gyermekeket, utódaikat, örököseiket. Mily szerencsés a költő, aki megtalálta a szerelmet, a hazát, a sikert, a helyét a világban! Ilyen Böszörményi Zoltán, Arad szülötte, József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, az Irodalmi Jelen című folyóirat alapító főszerkesztője. Munkásságát 2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetéssel ismerték el.

Nem akármilyen életút az övé. Aradon tanult, majd építkezéseken dolgozott, egy ideig Kolozsvárott tanított. 1975-től 1983-ig az aradi Vörös Lobogó című napilap korrektoraként dolgozott. Ő sem kerülhette el a sorsát, egy idő után rászállt a hírhedt Securitate. A román államvédelmi hivatal sorozatos zaklatásait megunva Jugoszláviába szökött, majd tovább, Ausztriába. Kis idő múlva innét Kanadába vette az irányt. A torontói egyetemen filozófiai diplomát szerzett. Ezt követően az üzleti életben tevékenykedett, bejárta szinte az egész világot, míg végül Magyarországon telepedett le.

Költői pályájának elején olyan neves irodalmárok segítették, mint Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár és Fodor Sándor. Újságíróként és szépíróként olyan romániai magyar lapokban publikált, mint a Korunk, az Ifjúmunkás, az Előre, az Utunk stb. Az Örvényszárnyon című első verseskötete 1979-ben jelent meg. Azóta már több tucat könyvet jegyez, műveit többek között franciára, angolra, németre, oroszra, lengyelre és románra fordították. Mint már említettem, az Irodalmi Jelen című folyóirat és kiadó tulajdonosa, emellett ő adja ki az Aradon megjelenő Nyugati Jelen című napilapot is. A Magyar Pen Club elnöke, ott voltam, amikor néhány éve megszavaztuk számára ezt a tisztséget.

Sokszor szóba került már művészberkekben, hogy sajnos manapság Magyarországról hiányzik a magánmecenatúra. Kevés pénzember, vállalkozó áldoz a kultúrára; nos méltán mondhatom, hogy Böszörményi Zoltán ezen kevesek egyike.

Faludy György a következőket írta egyik könyvéről: „Az Aranyvillamos és a szonettkoszorú váratlan erejű és váratlan fogalmazású költemények gyűjteménye. Ereje a szenvedély szelíd képeiben rejlik, amelyek összefoglalják és szerelemre hívják az imádott nőt.”

Az olvasó megkérdezhetné, hogy a bő kínálatból miért éppen ezt a Böszörményi-verset választottam ki? A válasz igen összetett, mert ez egy hazafias, lokálpatrióta vers, egy, a szülővárosát szerető költő műve. No meg ide kívánkozik az egyik saját versem refrénje: „Az emberek születnek, meghalnak magyarnak, de a városok maradnak Beregszásznak, Kassának, Aradnak!”

Kedves kárpátaljai honfitársaim, olvassátok Böszörményi Zoltán írásait!

Lengyel János