Szívverés a magasban
Berecz András kiállítása Beregszászban
Különleges esemény színesítette Beregszász kulturális életét május 28-án: Berecz András Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállításának megnyitójára került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola udvarán. A tárlat megvalósítását a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a főiskola és a Petőfi Kulturális Ügynökség közösen kezdeményezte, méltó módon elindítva ezzel a nemzeti összetartozás napjához kapcsolódó ünnepi rendezvénysorozatot.
A rendezvényt Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskola munkatársa nyitotta meg a Kormorán együttes Harangok dala című énekének előadásával. Ezt követően Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica koordinátora köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: a kiállítás nem csupán képeket kínál a nézőnek, hanem egy belső zarándoklatra hív, melynek során a Kárpát-medence harangjai szólnak hozzánk – határokon átívelve, emlékeztetve bennünket közös múltunkra, hitünkre és összetartozásunkra. „A tárlat a nemzeti összetartozás gondolatát élteti, bemutatva a hét történelmi régió – Erdély, Székelyföld, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Muravidék – harangjainak és magyarságának örök tanúságtételét” – mondta.
Gyebnár István Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében kiemelte: a harangok évezredeken át szolgálták a közösségeket – hívó szóként, öröm és fájdalom hírnökeiként. A kiállítás képei épp ezt az ősi üzenetközvetítő szerepet ragadják meg, és teszik átélhetővé a mai néző számára. „A harang hangja egy nép lelkiismerete” – fogalmazott, utalva arra, hogy ezek a képek nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem történelmi, kultúrtörténeti emlékeztetők is.
Vári Fábián László Kossuth- és József Attila-díjas kárpátaljai költő és kritikus személyes hangú beszédében méltatta az előadóművészt: „Berecz András neve összeforrt az énekmondással, a mesékkel – most azonban új arcát mutatja, amikor a harangok világát fényképeken keresztül próbálja megragadni. Amit eddig csak hallhattunk, most látjuk is – és ezzel együtt érezzük.” Kiemelte, hogy a művész képei egyszerre nonfiguratívak és mégis mélységesen valóságosak, „úgy mutatják meg a harangokat, hogy azok szinte újra megszólalnak a néző lelkében”.
Az eseményt ezután a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola tanulóinak harmonika-előadása színesítette Halász Bertalan vezetésével.
A kiállítás megnyitóját ünnepi szavakkal Orosz Ildikó, a Pro Cultura Subcarpathica és a Rákóczi-főiskola elnöke zárta. Rámutatott, hogy a harang évszázadok óta része a magyar közösségek életének – hív és figyelmeztet, örömöt, fájdalmat jelez, és minden délben a magyarság dicsőséges múltjára emlékeztet. „A világ forrong, és csak arra vár, hogy végre megszólaljanak a béke harangjai. Berecz András képei ehhez adnak reményt és hitet.”
A kiállítás főszereplője maga az alkotó, Berecz András, aki életének minden szegmensében ének- és mesemondónak vallja magát – akár énekel, mesél, fordít, tanulmányt ír vagy fotóz. Már a 70-es, 80-as években is járt-kelt a Kárpát-medencében, színes diaképekkel és hátizsákba csomagolt vetítőgéppel járta a falvakat, gyűjtötte a népdalokat, meséket és a velük együtt élő közösségek emlékeit is. A fotózás újabb fejezete a Covid–19-járvány idején kezdődött számára, amikor iPhone-jával újra rátalált a látás és láttatás örömére – a most bemutatott képek is ebből az időszakból származnak.
A fotókiállítás a Kárpát-medence harangjain keresztül vezeti be a látogatót a magyarság sokrétegű történelmébe. E harangok hangjai – legyen szó örömről vagy bánatról, békéről vagy vészről – mindig együtt zengenek, és határokon átívelve érintik meg egy nemzet közös szívét.
A megnyitó résztvevői elismeréssel fogadták a különleges hangulatú tárlatot, amely az elkövetkezőkben minden érdeklődő számára megtekinthető a főiskola udvarán.
Kun Viktória
