Csendes koszorúzással emlékeztek a nemzeti összetartozás napjára Mezőgecsében

Június 4-én csendes főhajtással emlékeztek meg Mezőgecsében, a Kajdy-kúria előtt található Magyar Élet terén a nemzeti összetartozás napjáról.

A nemzeti összetartozás napját minden évben június 4-én méltatja a világ magyarsága. A történelmi esemény 105. évfordulójára emlékeztek idén Kárpát-medence- és világszerte. Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította ezt a napot hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A megemlékezés célja, hogy kifejezze: a határok megváltozása ellenére a magyar nemzet tagjai – éljenek bárhol a világban – összetartoznak, és közös múltjuk, kultúrájuk, nyelvük összeköti őket.

A rendezvény kezdetén Mester András, Mezőgecse előjárója, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági- és önkormányzati titkára köszöntötte a résztvevőket. Majd a mezőgecsei református lelkipásztor és mezőgecsei görögkatolikus egyházközség vezetője osztotta meg gondolatait az alkalom kapcsán, melyet a mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.

Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott: Balogh György, beregszászi magyar konzul, Sin József, a KMKSZ alelnöke, valamint Mester András elöljáró és a hagyományőrző csoport tagjai.

Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kárpátalján ma számos helyen tartanak megemlékezéseket és gyújtanak őrtüzeket majd. Úgy gondolom, hogy ezek által üzenünk a nagyvilágnak és üzenünk az anyaországnak is, és a határon túli magyar közösségeknek, hogy mi Kárpátalján megvagyunk. Reméljük, a jövőben is meg tudjuk ezt tenni, hiszen be kell bizonyítanunk, hogy megőriztük az anyanyelvünket, megőriztük az identitástudatunkat, és van kinek továbbadni a nemzeti örökségünket. […] Hiszen ezzel bizonyítjuk, hogy a történelmet, a hagyományt, a kultúrát nem lehet határokon megállítani, és esetleg megvámolni. Mi megtartottuk a nemzeti örökségünket, történelmünket, anyanyelvünket ‒ amit fiataljainknak is szeretnénk átadni. 105 év után, ahogy Magyarországból csonka ország lett, ma is azt valljuk: vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk.”

Mester András az esemény kapcsán aláhúzta: „Immár 105 éve annak, hogy a kárpátaljai magyarság határon kívülre szorult. Hála Istennek, van egy olyan nap, amelyet jelenleg már nem gyásznapként tartunk számon, hanem a magyar nemzet összetartozás napjaként. Az a jó, hogyha az év során mindennap érezzük, hogy magyarok vagyunk, illetve úgy élünk, hogy magyarok vagyunk. Úgy gondolom, a mezőgecseiek, a kárpátaljai magyarok bizonyították, hogy a magyar nemzethez hűek, akármilyen körülmények között megmaradnak magyarnak. Ezen a napon még inkább egymásra gondolunk, gondolunk az anyaországi magyarokra, a többi határon túli magyarra, és érezzük, hogy egy nemzet vagyunk.”

A csendes megemlékezés méltó módon erősítette meg a közösség összetartozás-tudatát és a nemzeti identitás megőrzésének fontosságát. A résztvevők üzenete egyértelmű: a magyar nemzet él, emlékezik és összetart, bárhol is éljenek tagjai a világban.

Lőrinc Ingrid