A 112 évvel ezelőtt született futball-legendára emlékeztek Beregszászban

Rácz László és Dzurják Csöpi is eljött a Kalocsay-emléktornára

1913. május 30-án született Beregszászban a Vérke-parti város mindmáig leghíresebb labdarúgója, dr. Kalocsay Géza, aki az 1934-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságon a csehszlovák válogatott tagjaként ezüstérmet nyert. A legnagyobb sikereit az akkoriban legendás Sparta Prahában érte el, de játszott a Kispestben, a Ferencvárosban, az Újpestben, a francia Lille csapatában, edzőként pedig belga, lengyel és egyiptomi bajnok is volt. A Beregszász díszpolgárának címét 1998-ban kiérdemlő egykori kiváló játékos és edző tiszteletére szombaton emléktornát rendeztek Jánosiban, előtte pedig megkoszorúzták a beregszászi Barátság Stadionban lévő Kalocsay-emléktáblát.

Szombaton reggel a beregszászi Barátság Stadion öltözői bejáratának külső homlokzatán lévő Kalocsay-emléktábla előtt sok egykori és mai kiváló labdarúgó gyülekezett, akiket elsőként az eseményt szervező Beregszászi Kistérségi Tanács és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviseletében Vince István, Beregszász alpolgármestere köszöntött.

A sok híresség között ott volt egy másik legendás egykori kárpátaljai labdarúgó, Rácz László is, aki az 1980-as években 48-szor szerepelt a szovjet válogatottban, tagja volt az 1986-os és 1990-es vb-csapatnak, 1988-ban pedig Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett a Valerij Lobanovszkij nevével fémjelzett egykori szovjet válogatottban. A Dinamo Kijev mellett többek között a Ferencvárosban is szereplő egykori futballsztár manapság a derceni Munkács Futballakadémia egyik vezető kurátoraként dolgozik, és nagy örömmel érkezett a mostani eseményre.

Miután mindenki igyekezett kezet rázni és fotózkodni Rácz Lászlóval, megérkezett az eseményre az anyaországból idelátogató küldöttség is, amelynek vezetője a kárpátaljai gyökerekkel rendelkező Magyar Zoltán volt. A Ferencváros és a magyar labdarúgó-válogatott korábbi menedzsere manapság sem szakadt el szeretett sportágától, többek között a magyar parlamenti és a magyar borászok válogatottjának is ő a szövetségi kapitánya, és amennyiben ideje engedi – ahogy ő mondja –, „hazajön Kárpátaljára”.

Magyar Zoltánt elkísérte többek között Dzurják József (az idősebb Fradi-futballszurkolók Dzurják Csöpiként ismerik jobban). Az egykoron a Ferencváros és a Vác színeiben is bajnoki aranyérmet szerző, a Fradival gólkirályi címet is begyűjtő csatár tagja volt annak a Fradinak, amely 1990-ben Magyar Zoltán kezdeményezésére Beregszászban lépett pályára, és 3-1-re nyert a házigazdák ellen. Csöpi az akkori győzelemből két gólt is bevállalt, és még ma is hálás szívvel emlékezik az akkori szeretetteljes beregszászi fogadtatásra, amikor legalább 8 ezer ember tombolt a lelátókon és a beregszászi stadionban.

Visszatérve a mostani eseményre a résztvevők megkoszorúzták dr. Kalocsay Géza emléktábláját (a KMKSZ nevében Sin József alelnök helyezte el a megemlékezés koszorúját), majd a jánosi Barna György Stadionban egy öregfiúk tornán vettek részt.

A négycsapatos tornán elsőként a beregszászi öregfiúk válogatottja 2-2-es döntetlenre végzett a hasonló korú ilosvaiakkal, büntetőkkel pedig az utóbbi együttes győzött. A másik elődöntőben a Vaszil Turjancsik nevét viselő munkácsi örökifjak 3-1-re nyertek Volóc ellen.

A bronzmérkőzésen Volóc és Beregszász 1-1-re végzett, de a beregszásziak büntetőkkel ismét alulmaradtak, így – udvarias házigazdaként – a torna 4. helyén végeztek. Az első helyért lejátszott találkozón a munkácsi öregfiúk ismét csak 3-1-re nyertek Ilosva ellen, megszerezve ezzel a tornagyőzelmet.

Zárásként a Kalocsay-hagyaték egyik leghűségesebb ápolója, Magyar Zoltán elmondta, ha Isten élteti, akkor jövőre is szeretné tiszteletét tenni Beregszász leghíresebb futballistájának emléknapján, és ő lenne a legboldogabb, ha erre már egy békés országban kerülhetne sor.             

(tamási)