Szülőfalujában vette át a „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjat Váradi Enikő

A Nemzeti Tehetség Program 2013-ban alapította meg a „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjat, amellyel a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző szakemberek és tehetségsegítők tevékenységét méltatja. Mint arról korábban már írtunk, az idei díjazottak között volt Váradi Enikő néptáncos, néptáncpedagógus, újságíró, a Sodró együttes vezetője, a Rezeda Folkműhely igazgatója, a Kárpátalja Néptáncegyüttes ügyvivője, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja munkatársa, a Visk Jótékonysági Alapítvány ügyvezető igazgatója.

Az elismerést Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja adta át. Az alkalomra Váradi Enikő szülőfalujában, Visken a Népzenei, Néptánc- és Kézművestábor keretében került sor.

„Egy elismerést, egy kitüntetést adunk át Váradi Enikőnek azért a sokéves tehetségsegítő, tehetségfejlesztő munkájáért, melyet a Rezeda Folkműhely keretében végez. Ez egy magyarországi elismerés, amelyet a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Nemzeti Tehetség Program keretében alapított. Váradi Enikő hosszú ideje foglalkozik néptánccal, gyerekekkel, népzenével. Nagyon tehetséges gyerekek dolgoznak a keze alatt, s ez nagyon fontos, mert segít átörökíteni azt, amitől magyarok vagyunk: a magyar zenét, a magyar népdalt, a magyar népzenét, néptáncot. Amikor a gyerekek ezt megtanulják, elsajátítják, továbbadják, örökítik, az garancia arra, hogy a magyar kultúra és a magyar nemzeti identitás fennmarad, tovább él, és a magyar nemzet kárpátaljai része egy élő nemzetrész marad” – fogalmazott köszöntőjében a diplomata.

A Beregszászi Rezeda Folkműhely eredményei példaértékűek a kárpátaljai népzenei műhelyek, csoportok és együttesek számára – fogalmazott Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja vezetője.

– Én azt hiszem, hogy egy ilyen díj megkoronázza azt a munkát, amit egy-egy műhelyben egy vezető végez. Az Enikőék műhelye egy ilyen műhely Kárpátalján: példát mutat a többi táncegyüttesnek, legyen az viselet, legyen az műsorválasztás, legyen az a szakmai munka, legyen az hangszeres zene, tehát ők elöl járnak. Van két-három ilyen együttes Kárpátalján – most nem nevesíteném azokat –, de ők azok, akiktől példát kell venni, hogy hogyan is kell művelni a magyar népzenét. Ha az ember kap egy díjat, nem nyugodhat meg, hiszen ez feladatok elé is állítja. Ha tényleg komolyan csinálja valaki azt, amit csinál, akkor úgy érzi, még többet kell bizonyítania. Ám én nem hiszem, hogy őket biztatni kellene, s nagyon boldog vagyok, hogy Enikőnek van egy olyan párja, mint Orosz Péter. Szakmailag és emberileg is nagyon kiegészítik egymást. Ha így haladnak, akkor nemcsak a Rezeda Folkműhely tekintetében fognak élen járni, hanem a Kárpátalja táncegyüttesben is. Büszkék lehetünk arra, hogy ilyen műhelyek vannak Kárpátalján – hallhattuk Pál Katalintól.

„Az elismerés arra ösztönöz, hogy még nagyobb elköteleződéssel végezzem munkámat” – fogalmazott Váradi Enikő, valamint köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatják pályafutását, amelynek fő célja a nemzettudat formálása a népi hagyományok átörökítése.

„Minden elismerés, minden díj, legyen az regionális vagy országos vagy nemzetközi, mind egyenértékű, mert az, aki adja, szívből adja, az a közösség pedig, amelyik felterjeszti azt a bizonyos embert, az azt jelenti, odafigyel a munkádra. Bennem ez azt erősíti meg elsősorban – azonkívül, hogy nagyon jólesik, és nagyon hálás vagyok érte –, hogy odafigyelnek a munkámra, ebből adódóan még nagyobb elköteleződéssel kell tennem azt, amivel megbízott a Jóisten. Azt gondolom, ez a díj nemcsak engem illet, bár tudom, hogy ez egy kicsit sablonosnak tűnik, de én valóban így gondolom, hiszen minden olimpia bajnok mögött is ott van egy csapat. És a csapat nélkül senki nem tudna díjakat vagy bizonyos teljesítményeket, eredményeket elérni. Tehát ez a díj nemcsak az enyém, hanem azé a csapaté, azé a közösségé, akikkel együtt dolgozom, és természetesen azoké a tehetséges gyerekeké, akiket évről évre fejleszthetünk, akiknek ott lehetünk az életében, és valamilyen hatást elérhetünk náluk. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek a diákjaimért, a közösségért, hiszen a Rezeda Folkműhelyben kiváló tehetségek vannak. Nagyon örülök annak, ha egy kicsi időre is, de az életük része lehetek, az meg még nagyobb büszkeség, hogy már több olyan egykori diákunk is van, aki ma már a néptáncot hivatásának választotta. És hálás vagyok a Pál családnak is, hiszen több mint 20 évvel ezelőtt ők voltak azok, akiknek köszönhetően megismerkedtem a néptánccal, hiszen a Tiszapéterfalvai Népzene, Néptánc- és Kézművestáborban találkoztam először a népzenével, a néptánccal: akkor valahol a szerelmese lettem ennek a világnak. Nem gondoltam, hogy a későbbiekben ezt én is hivatásként fogom űzni. A Jóistentől kaptam egy olyan férjet, akinek szintén ez a hivatása, így együtt foglalkozhatunk a tehetséges gyerekekkel. Nagyon nagy ajándéknak tekintem azt a lehetőséget is, hogy évről évre ennyi csodálatos gyerekkel foglalkozhatunk, hogy ilyen közösségben és ilyen csodálatos hagyományőrző világban tevékenykedhetünk. Minden pedagógusi munkának az első és legnagyobb célja az, hogy embert neveljünk minden körülmény között. Az első és legfontosabb dolog amellett, hogy megtanítjuk a gyermekekkel a néptáncot, a néptánc motívumait, hogy segítünk nekik emberré válni, megtanítjuk őket arra, mit jelent az, hogy nemzettudat, hogy mit jelent az, hogy magyar kultúra, és mit jelent az, hogy ez a te életednek a része. Innentől kezdve természetesen az már pluszajándék, ha ez a gyermek úgy dönt, hogy majd a későbbiekben még mélyebben szeretne akár a néptánccal, akár népzenével foglalkozni” – mondta el meghatódottan a díj átvételekor Váradi Enikő.

A „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjra magyarországi magyar pedagógusokat, szakoktatókat, felsőoktatásban dolgozó oktatókat és civil szervezetek tehetségsegítőit jelölik. A kitüntetés megalapítása óta számos kárpátaljai tehetséggondozó részesült az elismerésben.

TV21 Ungvár/V. I.