Vasárnapi üzenet: 2025. június 22.
A Legszentebb Eucharisztia a keresztény élet forrása és csúcsa
Pünkösd ünnepét követő második csütörtökön a Katolikus Egyház kiemelt tisztelettel megünnepli a Legszentebb Eucharisztiát (Oltáriszentséget), más néven az úrnapja ünnepét. Ennek apropóján talán hasznos lenne egy-két eucharisztiáról szóló gondolatot tudatosítani önmagunk számára.
Tudnunk kell, hogy a hét szentség közt a Legszentebb Eucharisztia szentsége nem csupán egy kegyelmi jelkép, hanem magának Krisztusnak reális jelenléte a kenyér és a bor színe alatt. Az eucharisztia szentségét senki sem tudja felvenni (mint más szentséget szokás), csak részesülni tud belőle, pontosan azért, mert a szentáldozásban nem felveszünk valamit, hanem magunkhoz veszünk Valakit – mégpedig az Istent. Ezzel eleget teszünk a mi Urunk Jézus Krisztusnak az eucharisztiát megalapító akaratának, amely úgy hangzik, hogy: „Vegyétek, egyétek…”, „Igyatok ebből mindnyájan…”. Tehát az eucharisztia egy természetfeletti módja annak, hogy az ember és az Isten már itt a földön olyan mélységes egységre jusson, amelyet szinte elképzelni sem lehet.
Hogy talán valahogyan is megértsük az eucharisztia vételének a fontosságát, a modern orvostudományt hívhatjuk segítségül. Manapság már bevált gyakorlat a transzplantáció, vagyis amikor egy ember szervét egy másik emberbe ültetik be. Sokan tesznek oly nemes gesztust, hogy felajánlják szerveiket haláluk után másoknak, hogy azok tovább élhessenek. Így például egy másik ember szíve meghosszabbíthatja valakinek az életét. Most gondoljunk csak bele, Krisztustól nem egy vesét vagy egy szívet kapunk, hanem a teljes Jézus, az Istenember válik eggyé azzal az emberrel, aki szentáldozáshoz járul. Krisztus az, aki életünket megújítja. Krisztus az, aki életünk forrásává válik, hiszen tőle kapunk minden szükséges kegyelmet. Krisztus az, aki életünk csúcsa lesz, hiszen egész életünk arra irányul, hogy vele lehessünk örökre a mennyeknek országában. Ezért tanítja a Lumen Gentium, hogy a Legszentebb Eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa”. Hogyan lehet ezt megérteni és tapasztalni? Csak úgy, ha rendszeresen, akár naponta is részesülünk az eucharisztiában, vagyis áldozunk. Hiszen a 34. zsoltár 9. verse ezt mondja: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr!” S végül a modern kor egyik szentjét, Boldog Carlo Acutist idézném, aki azt mondta, hogy az eucharisztia, a szentáldozás – az autópálya az ég felé, hisz az Istenhez a leggyorsabban az eucharisztián keresztül juthatunk el. Tegyünk azért, hogy ezt a nagy ajándékot méltóképpen tiszteljük, tiszta lélekkel gyakran magunkhoz vegyük, és így Jézussal egyesülve beteljesedjen életünkben Krisztus ígérete: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne” (Jn. 6, 54–56).
Dr. Szolánszky Ágoston
örögkatolikus pap