Baróti Szabó Dávid: A magyar ifjúsághoz

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím, nemzeti nyelved

Egy szép nemzetnek bélyege, veszni siet.

Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyülni

Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.

Nincs és nem is lesz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap

Minden eszesb ánglus, francia, német, olasz.

S mely szép versekkel telnek sajtói naponként!

Mind hordják hozzád!... mely ragadozva veszed...

Mint telik a külsők szédítő kéncsivel honnod!

Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme!

Serkenj fel mély álmodból, és szánd meg hazádnak

Nyelvét, mely ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

Az utóbbi időben ismert vagy kevésbé ismert kortárs, de legalábbis a XX. században élt költők verseivel kínáltam meg a nagyérdeműt. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy visszautazzunk az időben pár száz évet. Már csak azért is, mert Baróti Szabó Dávid verse ma is aktuális. De ki is volt e régmúlt korok szerzője? Senkit sem szeretnék megsérteni azzal, amikor azt feltételezem, hogy kevesen ismerik e rendkívüli férfiú munkásságát.

Baróti Szabó Dávid magyar költő és nyelvújító, jezsuita, később világi pap és tanár Baróton született 1739. április 10-én és Virten halt meg 1819. november 22-én. 1757. november 30-án lépett be a jezsuita rendbe, a noviciátust Trencsénben végezte. Később Székesfehérvárott a gimnázium első osztályának tanáraként működött. 1760 és 1763 között filozófiát hallgatott a nagyszombati egyetemen. 1763-tól Kolozsvárott, a gimnázium második osztályában tanított. 1764-től a költészet tanára Egerben. 1765 és 1770 között teológiát tanult Kassán, később itt szentelték pappá. Ezt követően Nagyváradon és Besztercebányán tanított. A jezsuita rend betiltását követően mint az esztergomi főegyházmegyébe tartozó papot Komáromba küldték tanítani. 1777-ben újra Kassára helyezték, ahol 1779-ben megismerkedett Kazinczy Ferenccel és Batsányi Jánossal, ami nagy változást hozott az életében. Közösen adták ki a Magyar Museumot, az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot. Felső osztálytanítói állásában 1799-ig maradt, ekkor nyugdíjba vonult. Az irodalmi munkássága elismeréseként Ferenc királytól 600 forintnyi nyugdíjat kapott. Virten érte a halál.

Irodalmi munkásságáról a Wikipédia a következőket írja: „Társ volt a kassai Magyar Museum kiadásában, amelynek nyolc negyedében (1788–1792 között) számos verse mellett szemelvényeket közölt Milton Elvesztett paradicsomából, Vergilius első eklogáját, valamint egy alexandrinokban írt epistolát Batsányihoz (II. 135–37.), amelyet azonban munkái későbbi kiadásaiba nem vett fel. Több verse jelent meg a Magyar Hírmondóban (1781–1782, 1792–94).”

Lengyel János