Sík Sándor: Szent István-himnusz

(Az Ó, dicsőséges szent Jobbkéz dallamára)

2025. augusztus 17., 18:59 , 1274. szám

István király ünnepének

Örvendezzünk, keresztények.

Isten adta e napot,

Fel a szívvel magyarok:

 

Szent királyunk, árva néped

Hódolattal jő elébed.

Légy velünk, légy velünk!

Országodról el ne vedd

A te áldott jobb kezed.

 

Országunknak építője,

Ronthatatlan Szegletkőre

Építetted e hazát.

Krisztus küldte koronád.

 

Szent királyunk, megfogadjuk:

Örökséged el nem hagyjuk.

Esküszünk, esküszünk:

Mindörökké az vezet:

Halhatatlan Jobb kezed.

 

Dicsőséges koronádat

Máriának felajánltad.

Ő vigyáz azóta ránk,

Nagyasszonyunk, Szűzanyánk.

 

Szent királyunk, esdve kérünk,

Kérd a mennyben most is értünk

Máriát, Máriát.

Útja vesztett népedet

Vigye hozzá szent kezed.

 

Erényeid fénye – lángja

Szétragyogott hét országra.

A te áldott nyomodon

Szentek földje lett e hon.

 

Szent királyunk, felsír hozzád

Tépett szívű Magyarország:

Légy velünk, légy velünk,

Régi, – jámbor népedet

Támassza fel szent kezed.

Kérjük édes Istenünket,

Kinek súlyos karja büntet,

Ám ha hozzád fordulunk,

Újra védő jó urunk:

 

Szent királyunk érdeméért,

Rajtunk tartott szent kezéért

Megbocsát, megbocsát

S minden régi jót megáld:

Szentistváni szép hazát.

 

Évekkel ezelőtt a 74-es trolival utaztam hazafelé Budapesten. Az előttem lévő székeken egy öregúr és három kisgyerek ült, a beszélgetésükből arra következtettem, hogy nagyapa az unokákkal. Augusztus közepe volt, közeledett Magyarország egyik legfontosabb ünnepe. A kaotikus csacsogás közepette az öreg egyszer csak megkérdezte: „Na gyerekek, ki tudja, mit ünnepelünk augusztus 20-án?” „A tűzijátékot” – jött az egyöntetű válasz. Elmosolyodtam, hiszen a gyerekeknek ezen a napon a csodálatos égi mesejáték a legfontosabb. Én is láttam már néhány felejthetetlen égi előadást, de sajnos átéltem ama végzetes augusztus 20-i vihart is, amely emberi áldozatokat szedett, mint az egykori ókori hiedelmek.

A tapasztalataim azt mondatják velem, hogy a felnőttek között is sokan akadnak, akik nem tudják biztosan, hogy miről is szól augusztus 20-a. Sajnos egyre inkább átpolitizálódik ez a becses ünnep is. Két évvel ezelőtt az egyik értelmiségi ismerősömet kérdeztem, hogy mit fognak csinálni a családdal augusztus 20-án, megnézik-e a tűzijátékot? „Hülye vagy, mi nem tartjuk Orbán ünnepét!” – jött a mellbevágó válasz.

Az államalapítás ünnepének történetét röviden mondja el az alábbi idézet, amelyet a Pénzcentrum oldaláról vettem kölcsön: „Az egyik legrégibb magyar ünnep a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Szent István uralkodása idején még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé. E napon hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot, élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ezen a napon halt meg. Az uralkodóról halála után augusztus 15-én emlékeztek meg, ünnepét Szent László király tette augusztus 20-ára, mert 1083-ban ezen a napon emelték oltárra István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami a szentté avatásával volt egyenértékű. A szent király ünnepének megtartásáról már az 1222. évi Aranybulla első pontja is rendelkezett.

I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342–1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább ez a nap. István kultusza Európa-szerte elterjedt, de a királyt az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban nyilvánította szentté XI. Ince pápa, ünnepnapja szeptember 2. lett. A pápa azt is elrendelte, hogy Buda töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ minden évben emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház 1969 óta augusztus 16-án (egy nappal Nagyboldogasszony napja után) tart.

XIV. Kelemen pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, és a Szent István-nap megülése is kimaradt az ünnepek közül. Mária Terézia szinte ugyanekkor – a pápa hozzájárulásával – elrendelte, hogy a szent király ünnepe, augusztus 20-a Magyarországon nemzeti ünnep legyen, és a naptárakba felvétessék. A királynő ugyancsak 1771-ben Raguzából (Dubrovnik) Bécsbe, majd Budára hozatta István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ettől kezdve minden év augusztus 20-án körmenetben vittek végig a városon.”   

Lengyel János